Vallomás az asszonyverésről...

Ez az, amiről ti hűséges olvasóim nem olvashattatok még. Ez egy olyan része az életemnek, amiről nem olyan könnyű megnyílni, de mivel már felemeltem a hangom, hogy erről beszélni kell, így úgy gondolom Tis is elolvashatjátok. http://www.cegledipanorama.hu/index.php/velemeny/gondolat/2398-vallom%C3%A1s-az-asszonyver%C3%A9sr%C5%91l.html Ha nem tudjátok megnyitni itt van. Minden ember alapvető vágya, hogy szeretetben élje le az életét. Egy szereteten alapuló kapcsolat önbizalmat ad, biztonságot jelent, az ilyen kapcsolat igénye a lelkünk mélyéről fakad. De sajnos nem minden kapcsolat ilyen… Miközben a családon belüli erőszak széles körű elterjedtségével találkozunk, a mai magyar társadalomban ritkán beszélünk erről nyíltan. Ez fokozottan igaz a pszichikai bántalmazásra. Míg a fizikai erőszaknak többnyire jól látható nyomai vannak, és viszonylag pontosan definiálható, a lelki bántalmazás nem annyira nyilvánvaló, határai nehezebben határozhatók meg. Sokak számára létezése is kérdéses. Pedig a lelki terror társadalmi probléma, és az emberi kapcsolatok torzulásának egyik legfájdalmasabb formája. Rendszerint pszichológiai támadással kezdődik (kikezdi a nő önbizalmát), és szóbeli erőszak (sértegetés, fenyegetés) előzi meg a fizikai erőszakot. Egyre durvul, erősödik; az erőszak dinamikája egyre fokozódik a legtöbb esetben. Mivel a párkapcsolati bántalmazás gyakorlatilag mindig a nő szóbeli bántalmazásával kezdődik, a szóbeli erőszak korai felismerése életmentő lehet. Abban a családban, ahol bármelyik erőszak jelentkezik, nagy az esélye, hogy jelen van már, vagy rövid időn belül jelen lesz a többi típus is. A lelki terror elkövetője sértegeti, vádolja, fenyegeti partnerét, romboló kritikával illeti, kiabál vele, manipulálja, olykor közömbösséget mutat, és hosszú ideig nem szól a szenvedőhöz. Ezért gyakran a szenvedő alany sincs tisztában azzal, hogy lelki terror áldozata, egészen addig, amíg fizikai bántalmazás nem éri. Az ismételt lelki bántalmazások káros kapcsolatot és függőséget hozhatnak létre az elkövető és az áldozat között. Kölcsönösen függeni kezdenek egymástól. Az áldozat azért, mert egyedül senkinek érzi magát, az elkövető pedig azért, mert ezen a domináns veselkedésen keresztül érzi fontosnak magát. A függőség annyira erőteljessé válik, hogy az áldozat védelmezi és felmenti a bántalmazót. A lelki erőszak elszenvedője végül elveszíti önbizalmát, kezdeményezőképességét, személyiségét. Az elkövető és az áldozat közötti sajátos érzelmi, családi kapcsolat, valamint a társadalmi konvenciók miatt igen erős a látencia, az áldozatok sokszor titkolják, szégyellik és tűrik az erőszakot, mert például tartanak az agresszor bosszújától; emocionálisan és anyagilag kiszolgáltatottak az elkövetőnek; letagadják a bántalmazást a család egységének megőrzése miatt. Sőt: olykor az áldozatok nem is érzékelik bűncselekménynek a családon belüli erőszakot! Ma, amikor a Barátok Közt napi sorozata is a női bántalmazásról szól, illetve politikusok kerülnek elő Vak Komondor címszóval, ahol háttérben asszonyverésről suttognak, érdemes lenne itt Cegléden is a bántalmazott nőkről, a bántalmazott nőkért szólni… Hosszú évekig nem beszéltem róla, de ma már arccal és névvel vállalom, bántalmazott nő vagyok… Mikor leköltöztem Ceglédre egy szörnyű sebbel érkeztem: majdnem agyonvert a volt férjem. Ezt az eseményt előtte hosszú ideig lelki terror előzte meg, melyben a férjem és a családja is részesített.. Ezt én úgy fogalmaznám meg, hogy csoportosan elkövetett lelki erőszak, mely fizikai erőszakba torkollott. Hogy miért nem léptem? Egyedül voltam, egyedül a nagyvilágban, szerető szülők és család nélkül. Amikor bekerültem a házasságba azt gondoltam, hogy végre nekem is lesz családom… Nem így lett, és holott az elején boldog voltam a házasságomban, ez a fajta lelki erőszak egy idő után napról-napra előfordult. Egy idő után már gyomorgörccsel mentem anyósomhoz, majd úgy döntöttem nem megyek többet… És jött a fizikai erőszak, kórház, lábadozás. Majd a kórházból kijövet első utam a VIII. kerületi Rendőrkapitányságra vezetett. Ma is hálás vagyok annak a rendőrnek és az ügyvédemnek akik, végig támogattak, hogy az ügy ügyészségre és bíróságra kerüljön. Féltem, de ma már azt mondom ennek ez volt a menete… Akkori lelki állapotommal szégyelltem, hogy velem ez megtörténhetett, de ma már örülök, hogy a rendőr minél kevesebb lelki sérülést okozva próbált utána járni a velem történteknek. Nem hívott be többször, nem akarta kiforgatni a mondandómat, egyszerűen csak elfogadta tényként, amit elmondtam. Majd a Központi Kerületi Bíróságon találkoztam újra (az akkor már elvált férjemmel) és bár az ügyvédje megpróbálta lemezteleníteni a lelkemet is, a Bíróságon is hittek nekem. Egy állítás, egy tagadás volt a tényállás, és kértek szakértői véleményt is, de a sors azt akarhatta, hogy az igazság napvilágra kerüljön. A volt férjemet súlyos testi sértésben bűnösnek mondták ki. 100 ezer Ft, ennyit ért 2009-ben egy családon belüli erőszak… Ma már külön törvény van erre, és egyre többen felemelik a hangjukat miatta. Ezért is gondoltam azt, hogy jó példával állok elő, és elmesélem az én történetem. Elmondom minden nőnek, hogy van élet az erőszakos férfi után, mindig újra lehet kezdeni, vannak szervezetek, akik kifejezetten ez ellen veszik fel a harcot, és ma már egyre több média is felhívja erre a figyelmet. Ma már törvény van a családon belüli erőszakra, és távoltartási végzést is kiadnak, ezért bátran mondom: Bántalmazott asszonytársaim, merjetek lépni! Merjetek mozdulni, mert ha nem teszitek, lehet a következő ütés az életetekbe kerül…