A sajtó, mint hatalom

Egy hónapon belül kétszer mondták nekem, hogy nagy a szám, sőt sikerült három héten belül egy pesti meg egy vidéki intézmény vezetőinek is felhívnom a figyelmét, hogy a sajtó hatalom. Cegléden ezt már többször eljátszottam, még egyszer a MOL-nál is, mikor a tűzoltóknak nem volt pénzük tankolni, itt meg állt a víz. Hirtelen mindig lesz pénz, hely, Lidl-nél balra kanyarodó sáv, stb... Szóval, amint megjelenik a sajtó, itt helyben már begurul a kicsi kocsi valahová velem, már mindjárt haptákba vágják magukat a fejesek és azon gondolkodnak, mi a fészkes fenét keresek már megint ott... Ezzel egyébként csak szabad sajtós élhet, államilag finanszírozott, nem. Mert hallottunk már olyat, hogy egy TV-snek megmondták, ha az állását meg szeretné tartani, akkor nem ír valamiről többet. A mai munkanélküliségben persze mindenki meg szeretné tartani az állását. Egyébként az is megfigyelhető, hogy az a sajtó hoz le több valós információt, mer belenyúlni és keresgélni a szarban, amelyik mögött nincs politikai háttér, például polgármester tulajdonosi részesedés, stb. A többi általában, (Bocs Etelka Volter a csúnya kifejezésért, tudom, hogy haragudni fogsz) segget nyal. Így van ez bizony Cegléden is sajnos, mert többségiben a helyi sajtó a városvezetés vagy annak körében lévő "jóbarátok" kezében van. Kivéve persze a Ceglédi Panoráma, nem véletlenül hozza le Krizsan Ervin olyan lelkesen a cikkeimet. Hozzátéve nem tudnak engem például mivel fenyegetni, mert 1. Nem állok alkalmazásban a Panorámánál, így nem tudnak nyomást gyakorolni, hogy ugyan elveszíthetem az állásomat. 2. Szabadúszóként írhatok én bárhová, ha úgy gondolom eladom az írásomat valami országos lappnak, pl a Blikk-nek. Hoztam én már őket ide, meg a TV-ket is, úgyhogy szerintem nem utasítanának vissza egy jó szaftos kis cikket. Az pedig, hogy éppen arra járok, ahol történnek az események és lefirkantom. Nos, ha van aki megveszi, akkor annak ugye örülünk. Nos, a következő (azt hiszem most az jön) családon belüli erőszakos cikkemhez előkerült egy gyermekvédelmi törvény, ami kimondja, hogy Cegléden kötelezően családok átmeneti otthonának kell működni. Ami ugye nincs. Megkértem az Ervint, hogy ugyan hozzák már le a cikkem mellé a törvényt is jó vastagon szedve, ( gondoltam, hogy tyúkszemre lépek megint, és jó sokáig fogják szidni a halott édesanyámat) Persze ők tovább mentek, és szépen elküldték a városvezetésnek is feltéve a kérdést, hogy ugyan rájuk miért nem vonatkoznak a törvények? Mert hát ugye, mivel nincsenek meg az épületek és mélyen lapítanak a 97-es törvényre, ami KÖTELEZŐ. Szóval várjuk lelkesen a városvezetés válaszát. Na, de mielőtt azt hinnétek, hogy én milyen okos vagyok, hogy mindig mindenre tudom a megfelelő paragrafust, közlöm, hogy nem. Nem bújom naphosszat a törvénykönyveket, stb, egyszerűen csak írok valamiről, majd kapcsolatba kerülök emberekkel, akik súgnak nekem. Nyilván azért, mert nekik sem tetszik, hogy városvezetőink elfelejtkeznek róla, hogy bizony a törvényt nekik is be kell tartani. Ezek az emberek általában ismerik az arra vonatkozó jogszabályokat, stb, és egyszerűen felhívják a figyelmemet, hogy bizony itt vaj van a fejeken. Én pedig gondoskodom róla, hogy ez nyilvánosságra is kerüljön. De persze a segítőim mindig névtelenek, mert nyilván ők állami cégnél dolgoznak, és könnyen megköszönhetik a munkájukat... Úgyhogy itt köszönöm meg a névtelen kapcsolataimnak azt, hogy nem felejtik el, hogy vagyok, és sosem felejtenek el a megfelelő pillanatban súgni egy kicsit. Ennek hatására remélhetőleg változásokat is kieszközölhetünk a jövőben, együtt.