Most nézem, mennyien követitek figyelemmel életem alakulását. Jó ám, hogy kíváncsiak vagytok, mi történik velem, miképpen alakul az új életem. Biztos van közöttetek olyan is, aki nem ismer, nem élt velem, esetleg csak felületesen ismert, de az írásaim után kíváncsi rám.
Nos, 34 éves vagyok, (bár állítólag a kinézetem meghazudtolja a koromat) mint többször említettem. Megöregedtem és nem teljesült az álmom, hogy gyermekem lehessen, bár azért erről még nem tettem le teljesen.
Hogy milyen vagyok? A világot, úgy fogadom el, ahogy van, nem akarom megváltoztatni, így a körülöttem élő embereket sem. Egy mesterem mindig azt mondta, a küldetésünk nem az, hogy megváltoztassuk a világot, a világ úgy jó, ahogy a van a küldetésünk az, hogy mi változzunk. Milyen igaza van.
Sokan szeretnek, sőt azt mondanám mára már kevesebb az ellenségem, mint a barátom, bár a kolléganőm azt mondja minek nekünk ellenség, ha itt vannak a barátaink.:) Szaddam Husszein pedig mindig azt mondta, Isten ments meg engem a jó barátoktól, az ellenségeket majd én elintézem.:)
Nos, milyen vagyok valójában? Elsőre azt mondanám iszonyúan szétszórt. Hihetetlen, de nálam semminek nincs helye, jobban mondva mindennek ott van a helye, ahová épp lerakom, ezért előfordul, hogy napokig keresek dolgokat. Volt olyan, hogy reggel a Laci bezárt, később nekem indulnom kellett és az Istennek nem találtam a kulcsom, és telefonon kellett vele értekeznem, hogy ugyan merre is lehet. De ha nem volt semmi lényegre törő dolgom, akkor olyan is előfordult, hogy otthon maradtam egész nap, mert nem tudtam kimenni. Nincs kosz a lakásomba, de rendesen érzékelhető, hogy én ott lakom. Egyszer a volt férjem kiírta a falra, hogy „ahol szeretet van, ott rendetlenség is van, a tökéletes rend temetővé változtatná a világot.” Mindenkinek, aki belépett a lakásba ez volt az első, ami a látóterébe került, és utána nem lepődött meg, azon, hogy mielőtt leültettem a fotelba, előtte két könyvet kellett kivennem alóla.:) Rendszerint időjárásnak nem megfelelően öltözöm, ha meleg van, cipelek plusz pulóvert, ha hideg van, pedig kinn van a hátsóm a rövid szoknyából, és ledöbbenek, hogy megfáztam. Sosincs nálam hidegben meleg pulóver, vagy épp esernyő… Szívesen veszek föl magas sarkú cipőt, végigtipegek benne a városban, majd hazafelé mezítláb megyek, mert fáj a talpam…, ezért nagyon örülök, mikor olyan pasit sodor mellém a sors, aki tudja a gyengéimet és betesz a kocsiba egy papucsot, egy pulóvert meg egy takarót nekem.:)
Mosatlanul eszem a gyümölcsöt és a zöldséget, (ne csináljátok utánam, mert többek között a lepra is így terjed), de nem foglalkozom vele, mert vallom, hogy két kiló szemetet minden évben meg kell ennünk és ez jót tesz az immunrendszerünknek. Orvoshoz csak akkor megyek, ha már valami nagyon komoly bajom van, végletekig hiszek az alternatív gyógyításban.
A tejes dobozt nem tudom kinyitni és dobozból iszom a tejet. Viszont minden mást pohárból, bögréből iszok. Utálok valaki után beleinni az üvegbe, mert ez olyan, mintha csókolóznék vele, és valljuk be nem mindenkivel csókolózik az ember szívesen.
A dinnyét késsel és villával, szeletekbe felvágva eszem és undorodom a látványától is, amikor páran körbe ülnek egy fél dinnyét és kanállal eszik.
Utálok teregetni, a mosógépet csak azután ismertem meg, miután elváltam. Órákig tanulmányoztam a használati utasítást, a mai napig 1 programon, 40 fokon mosok, mert egy óra alatt lejár, a többit nem ismerem. A ruhaszárítóra csak rádobálom a tiszta ruhákat, úgy egymásra, majd megszáradnak valahogy. Szerencsére sok ruhám van, így nem nagyon tűnik fel, hogy valami hetekig szárad. Vasalni sem szeretek, ezért ebből a megfontolásból csak olyan ruhákat veszek, amit nem kell vasalni, az ágynemű meg tisztán vasalatlanul kerül fel az ágyra. 12 év után néhány hete elajándékoztam az alig használt vasalómat a vasalódeszkával együtt a szomszédomnak, mert nekem nincs rá szükségem. Viszont mosogatni minden nap elmosogatok. Persze lehet, hogy ételmaradék marad a villán, de ha visszateszitek a mosogatóba újra elmosom, mert amilyen szétszórt és figyelmetlen vagyok úgysem tűnik fel, hogy egyszer már elmostam. (Erre a volt férjem úgy 2 év házasság után viccesen felhívta a figyelmemet)
Nagyon jól főzök, már saját szakácskönyvem van, ami igazán népszerű a barátaim körében. Sütni gyakorlatilag csak a piskótát tudom megsütni, de a főztöm verhetetlen. De ha egy pasi azt meri mondani nekem, hogy az anyám jobban főzi a húslevest, akkor meglepődik, milyen gyorsan tud a kaja a kertben landolni, és ott áll éhesen.
Ha szeretek valakit, ágyba viszem reggel a kávét neki, és hetente többször gyertyafényes vacsival kedveskedem, de csak addig, amíg nem bírál, mert onnantól kezdve volt nincs kávé…
Viszont van egy kedves barátom, a Csirke Gyula, na ő szerintem az ideális férj lehet. A felesége Lengyel származású, szokatlanul főz, de a Gyula sosem mondja azt a főztjére, hogy ezt nem szeretem. Mindig megkóstolja, mielőtt bármit is mondana, mert bírálni csak azután lehet, ha már evett belőle. Pont Ő mondta nekem egyszer, hogy egy kanállal mindenből eszik, mert neki nincs joga arra, hogy megsértse azt, aki miatta fáradt, hogy meg se kóstolja a remekművet. Mai napig fülembe cseng a hangja, mikor ezt mondta, pedig biztos volt már 10 éve, hogy elhangzott tőle ez a mondat. (Nem véletlenül Ő meg a felesége voltak az esküvői tanúim) és a mai napig az egyik legfontosabb emberek az életemben. Mióta itt lakom Cegléden ők megérezték már mikor vagyok nagyon egyedül és Újszászról hazafelé nem egyszer bejöttek már, csak hogy kicsit velem is legyenek. Jó, hogy ilyen barátaim vannak, és minden nap hálát tudnék adni a sorsnak, hogy olyan emberek vesznek évtizedek óta körül, mint ők. Minden pillanatban tudom, ha holnap elpusztulna a világ, ezek az emberek ott lennének velem. Szoktam is mondani, ha holnap elpusztul a világ, mi ma a barátimmal ültetnénk egy almafát.
Hogyan öltözöm? Kedvemtől függ. Ha nagyon nőiesen érzem magam, akkor úgy öltözöm, hogy Cegléden mindenkinek megakad rajtam a szeme, de ha borús napom van, akkor olyan vagyok, mint egy szürke egér. Minden ruhámhoz van egy ugyanolyan színű cipőm és egy ugyanolyan színű táskám. Néha indiai ruhát hordok, néha pedig egyszerű farmert. Sosem megyek a márkára, azt veszem meg, ami tetszik, ami jól áll, ha épp az egy 40 ezer Ft-os melegítő, akkor azt. De a 200 Ft-os toppot is. Egyszerűen csak azt nézem, hogy rajtam miképpen mutat.
Azt mondják az ideális nő szakácsnő a konyhában, kurva az ágyban? Háááát….
Szókimondó vagyok, nem vicces hanem ironikus, de az okos ember érti az iróniát, a többit meg inkább hagyjuk. Mindenesetre szerencsére most és életem folyamán mindig megtaláltam azokat az embereket, akik értették, amit mondok. A mostani kollégáim is néha dőlnek a nevetéstől, és ki is mondják, ritkán találkoztak még olyannal, mint én vagyok.
Akik meg megsértődnek, nos, azoknak nem sok dolguk van velem…
Dícséretes dolog az önkritika és én önmagamon is alkalmaznám, ha lenne mit kritizálnom magamon.:)))))))) De persze én úgy vagyok tökéletes, ahogy vagyok.:)))) Na mára ennyi, remélem élveztétek az újabb szösszenetet.
Cyranoban olvashatjuk. "Magamat kigúnyolhatom, más által nem hagyom viszont." Tökéletesen rám illik ez az idézet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése