"Férfias voltam, vakmerő, szabad és hosszú hajam volt. A feleség
ismerkedett meg velem, és nem fordítva. A feleségem valósággal üldözött
a szerelmével.
Mindegy, hogy hova mentem, ő már ott volt. Ennek már 12 éve.
Akkoriban egy megrögzött motoros voltam, csak fekete pólót, kopott
farmert és motoros csizmát hordtam, és hosszú hajam volt.
Természetesen volt öltözékem a különleges alkalmakra is. Olyankor fekete
pólóban, kopott farmerban és fehér tornacipőben jelentem meg. A
házimunka csak gond volt, amit, ha csak lehetett, elkerültem. De
szerettem magam és az életem.
Így ismerkedett meg velem. "Te vagy az álompasim. Olyan férfias vagy,
olyan vad és szabad."
Hamarosan véget ért a szabadság, mert úgy döntöttünk, hogy
összeházasodunk. Miért is ne, férfiasan vakmerő voltam, majdnem szabad
és hosszú hajam volt. Mindenesetre csak az esküvőig. Nem sokkal előtte
hallom, hogy mondja: "Legalább fodrászhoz elmehetnél, végül is jönnek a
szüleim az esküvőre." Órákkal - nem napokkal - és végtelen könnyekkel
később beleegyeztem. Egy rövid divatos frizurát vágattam magamnak, mert
mégiscsak szerettem őt. És akkor mi van. Férfias voltam, vakmerő,
majdnem szabad és a fejemre nőtt.
Olyan kedves voltam. "Szívem, úgy szeretlek, ahogy vagy" - susogta
nekem. Az élet rendben volt, bár a fejem kicsit fázott. Békés közös
létek hetei következtek, amíg a nejem egy nap egy nagy táskával a hóna
alatt megjelent előttem. Hozott egy inget, egy kötött mellényt/pulóvert
(már a szó hallatára is futkos a hideg a hátamon) és egy új nadrágot és azt
mondta: "Kérlek, próbáld fel ezeket." Napokkal, hetekkel - nem
hónapokkal - és végtelen papírzsebkendővel később engedtem, és hordtam
az inget, a kötött cuccot és a szövetnadrágot.
Majd jött a fekete cipő, zakó, nyakkendő és divatkabát. De én férfias
voltam, vakmerő, halálcsinos ,és a fejemre nőtt.
Aztán következett a legnagyobb harc. A harc a motorért. Igazából nem
tartott sokáig, mert a fekete öltönyben, ami mindig csíp és szúr,
nemigazán lehet harcolni. És még a lakkcipő is nyomta a lábam, ami
szintén megpuhított. De nem baj, férfias voltam, nyárspolgár, majdnem
szabad, egy kombit vezettem és a fejemre nőtt.
Az évek során jöttek a harcok, amiket a könnyek tengerében mind
elveszítettem. Mosogattam, vasaltam, bevásároltam, slágereket tanultam
meg kívülről, vörösbort ittam és vasárnaponként sétálni mentem. És akkor
mi van - gondoltam én. Papucs lettem, rab, szarul éreztem magam és a
fejemre nőtt.
Egy szép napon a feleségem elém állt becsomagolt bőröndökkel a kezében
és azt mondta: "Elhagylak." Teljesen meglepődve kérdeztem, hogy "Miért?
Már nem szeretlek, mert úgy megváltoztál. Már nem az a férfi vagy, akit
valaha megismertem."
Nemrég összefutottam vele. Az "új" pasija egy hosszú hajú motoros
szakadt farmerban, tetoválásokkal, aki lesajnálóan nézett rám."
Tóközi Imre
Azt hiszem, hogy küldök neki egy sapkát... Hogy később ne fázzon a feje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése