Mesélni szeretnék nektek emberekről, barátokról, rokonaimról, akiknek köszönhetően a mai napig tudok mosolyogni. (Aki ismeri az életemet az tudja, hogy bizony sok mindent átéltem én is már, amit más 70 éves koráig sem. ) Szóval vannak körülöttem emberek, akik miatt kicsinek érzem a saját problémáimat. Mert ugyan mennyire lehetnek eget rengetőek az én bajaim, hogy egyedül vagyok, hogy kevés a pénzem, hogy néha megbüntetnek a rendőrök, hogy épp magas a vérnyomásom, hogy senkim nincs és nem született gyerekem, mikor körülöttem olyan emberek vannak, akik a saját életükkel mutattak példát nekem, hogy mindig, újra és újra fel lehet állni és sosem szabad feladni.
Mindjárt kezdeném az egyik legjobb barátommal, a Gyulával, tegnap felhívtam, és letolt, de mint mondta, Ő megteheti, és valóban így van, ő azon kevesek közé tartozik, aki megteheti, hogy nekem mindent nyíltan a szemembe mond, hiszen nem pár napos barátság a miénk, hanem most már évtizedre, lassan évtizedekre nyúlik vissza. Többek között az Ő felesége volt az esküvői tanúm, de amikor felkértem Őket, nekem mindegy volt melyikük vállalja, mert mindkettőjüket nagyon szeretem és tisztelem. Nem vagyunk napi szinten összejárós barátok, de azt Ők is remélem tudják bármikor bármiben számíthatnak rám, mint ahogy én is számíthattam már rájuk nemegyszer. Igazából már nem emlékszem hogyan kezdődött a barátságunk, egy darabig a Katival szombatonként női vásárlást és koktélozást tartottunk, és a Gyula olyankor megjegyezte, „Az Ágival mész vásárolni, akkor mennyi pénzt adjak?”
Aztán összeházasodtak, gyermekük született, stb, és a kapcsolatunk továbbra is megmaradt. Mint írtam nem vagyunk ez a minden nap összejárós barátok, de bizony egymásról tudunk, fontosnak tartjuk a kapcsolatot, ha ők Újszászra jönnek, akkor bejönnek Ceglédre, hogy találkozzunk, és amikor Pesten laktam és is többször felugrottam csak beszélgetni. Volt olyan időszak, hogy heti többször éjszaka skypoltunk a Gyulával, és most hogy nem vagyok annyit gépnél bizony hiányoznak a beszélgetéseink. Ő tanított meg ananászt bontani, (ez is már több éve volt) és a mai napig úgy tálalom az ananászt, ahogy tőle láttam. És, mint egyszer régen valamelyik írásomban olvashattatok róla, őt tartom a legtökéletesebb férjnek, mert Ő mondta azt, a mai napig fülemben cseng, hogy bármit főz a Kati, ő meg fogja kóstolni, mert nem alázhatja meg a nőt, akit szeret azzal, hogy azt mondja nem szereti, miközben egész nap készült rá. Azt is tőle hallottam csak egyedül, hogy „a feleségem főztje a legfinomabb, tökmindegy hogy főz az anyám, de a Kati főztje akkor is legfinomabb”
Szóval Ő. Hát igen, ő az egyik ember, aki megtanított arra, hogy pozitívan lássam a világot. Néhány éve volt, emlékszem, az esküvőnkön még mondta, azért táncol majd kevesebbet, mert fáj a lába. Alig néhány hónap múlva egy este a Kati hívott sírva, hogy elmondja nekem baj van. Emlékszem, valahol az Oktogonnál jártam és sétáltam hazafelé, amikor mint villámcsapás ért a hír, a Gyulának agydaganata van. Igazából, akkor még nem tudták, hogy ez jó vagy rosszindulatú daganat, csak azt hogy évek óta nő. Azóta persze kiderült, hogy egy csont daganat. Bejárták Tolnától-Baranyáig mindent, kint voltak Németországban vizsgálaton, és nem találták meg a megoldást miképpen lehetne megműteni. (Az a valami azóta is, ha nem látványosan, de ott van a fejében és nő) Úristen járt akkor a fejemben ott van egy alig pár éves gyönyörű kisfiú. Ahogy orvostól-orvosig jártak jöttek a lehetőségek különböző műtétre, (Németországban, akkori áron kb 10 millió Ft) ha itthon műtik, lehet élete végéig vegetálni fog. Nyugtattam a Katit, semmi gond, ha 10 millió 10 millió, ha utcán kell kéregetni, akkor is előteremtjük a pénzt. Annyi alapítvány van, azonkívül a Gyula a rendőrségen ( a mai szóhasználatban egy burokban dolgozik), basszus a rendőrség belső üzenő falán kérünk pénzt az ország összes rendőrétől, ha ilyen esetről van szó megnyílnak a pénztárcák…
Eltelt néhány év, vizsgálatról vizsgálatra mentek, műtét azóta sincs, ahogy a Gyula fogalmazott vár, hátha feltalálnak időközben egy jobb megoldást, egy biztosabbat. Közben megszületett a második kisfiuk, és már különösen fontos, hogy életben maradjon, mert már egyre több életnek fontos. De e-mellett is nagyon becsülöm, hogy megőrizte humorérzékét, az egyik szemére pl műár évek óta kettős látása van, kb egy éve nálam jártak és megkérdeztem még mindig? „Azt mondta, „Persze, itt egy Ági, meg ott egy Ági.”
Szóval azt tudom mondani, Ő egy olyan csodálatos példakép számomra, ami miatt minden nap felkelek, mert tudom, az én problémáim az övéhez képest semmisek.
A gyerekkori barátnőm, Bea.
Amikor a történetét elmesélte sírtam, üvöltöttem, hogy hogyan lehet ilyen kegyetlen a sors.
Férjnél volt, a gyermeke a hátsó ülésen ült, Ceglédre tartottak a 4-esen. Egy szembejövő autós úgy gondolta jó poén áttérni a másik sávba…
Frontálisan ütköztek, a Bea megúszta kisebb sérülésekkel, de a férje ott halt meg a kezében. Fél órája volt elbúcsúzni, mert a férjének kifolyt a fél agya. Mondták a mentősök, hogy búcsúzzon, mert el fog menni, de látta ő is ott volt az aszfalton a fél agya.
Mondta nekem, érdekes ez az agy, mert a férje nem tudott addig meghalni, amíg meg nem tudta, hogy mi van a kisfiúval. Ahogy a Bea mondta, az Ő szavait idézem.
„Ott ültem mellette és alig értettem mit akar mondani, percekig tartott míg megértettem, hogy a fiunk miatt aggódik, mert már nem tudta kimondani mit akart, de nem tudott elmenni addig, amíg meg nem tudta, hogy a fia épp és egészséges.”
Úristen, nagyon kevés eset van az életemben, amikor vitatkozom a sorssal, vannak olyan esetek amikor úgy gondolom, ha van is Isten az egy bűn rossz Isten, mert nem tudja kire mit mérhet, és ilyen dolgok nem történhetnek meg, a mai napig beleborzongok, mikor felidézem a beszélgetésünket. Egyszerűen nem tudom, hogy én valaha is talpra tudtam volna állni egy ilyen után.
És az unokatesóm Angi története, ezt hagytam legutoljára, mert ez egy olyan eset, ami szintén mélyen bennem van.
A Szilveszter, annyi idős volt, mint most én, emlékszem, nyáron ott voltak nálunk és még a vidámparkban az óriáskivetítőn sörözés és virsli evés közben a kivetítőn néztük a meccset. Még viccelődtem is a Szilveszterrel, hogy nincs megkeresztelve, ki fogja majd eltemetni, ha pogány és még poénkodtak, hogy hol van az még…
Ugyanabban az évben szeptemberben, emlékszem lomtalanítás volt, és összeszedtem az összes fekete ruhámat, és kihajítottam, mert mondtam, „eleget gyászoltam már, soha többé nem veszek fel fekete ruhát.” Visszafelé ballagtam a lépcsőn, amikor megcsörrent a mobilom. A Szilveszter meghalt, autóbalesetben. Előző éjjel történt, telefonált Anginak az unokatesómnak, hogy 5 perc múlva hazaér, két óra múlva elkezdték keresni, járták az útvonalat, ahol, jött, nem találták sehol… Semmi jele nem volt balesetnek. Reggel a hajnali busz fényszórója megvilágította a felborult kocsi hátsó kerekeit a híd alatt Porrogszentkirálynál. Agysérüléssel órákig haldokolhatott az autóban, egy felség és egy három éves csodálatos kisfiú maradt utána. Az unokatesóm ezután a tragédia után fel tudott állni és azóta is, egyedül, de megy előre az úton, mert tudja, hogy a gyermeküket fel kell nevelnie.
Azért írtam le nektek ezeket a történeteket, mert tudnotok kell, hogy amikor azon aggódunk, hogy nem tudjuk kifizetni a számlát, stb, hányan vannak körülöttünk névtelenül, emberek, (akár közeli barátink vagy rokonaink), akik ennél sokkal nagyobb problémákkal küzdenek, de még mindig erőt tudnak mutatni nekünk, hogy soha semmiért nem kell és nincs is értelme feladni.
Igazából utólagosan engedélyt kérek azért, mert felhasználtam és leírtam a történetetek egy részét, bár amennyire titeket mindannyi ótokat ismerlek, tudom nem fogtok haragudni, hogy beavattam az olvasóimat ezekbe a felemelő és erőt adó történetekbe, mert azért ti is tisztában vagytok vele, hogy mint ahogy nekem erőt tudtok adni a túlélésre, így másoknak is példaként szolgálhat életetek momentuma. Tisztellek és becsüllek titeket, és kizárólag keresztneveket használtam. Nekem valahol mindannyian példaképemmé váltatok és szeretlek titeket úgy-ahogy vagytok. Tisztelettel és szeretettel: Ági
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése