Néhány hete megint magas vérnyomással küzdök. (A volt férjemnek itt szögezném le, hogy még mindig nem vagyok ájulós) Szóval hetek óta 185/143 vérnyomásom van, aki kicsit az egészségügyben jártas az tudja, hogy a 185-ös vérnyomás is igen gáz, de a szív pumpálása, a 143 az már egyenesen a veszélyes kategória, (a normális 80 körül van az ezt meghaladó halált is okozhat) és gyakorlatilag csak a szerencsén múlik, hogy még nem kaptam agyvérzést. Reggelente tarkófájással keltem, egész nap lüktetett az agyam és egy hét alatt kétszer kötöttem ki az orvosi ügyeleten úgy, hogy közben még otthon is ki kellett hívni az orvost és még a háziorvost is megjártam. Választottam itt Cegléden egy elég jó háziorvost, aki teljes kivizsgálásra küldött, de egyenlőre nem találják az okát, hogy mehet egyik napról a másikra egy olyan embernek, akinek alapjáraton megalszik a szájában a tej az egekig a vérnyomása. Jó mondjuk annyira sosem voltam nyugodt, mint Gyuri kollégám, aki az önműködő ajtónál, míg az érzékelőtől megteszi az ajtóig a másfél méteres utat becsukódik előtte az ajtó, de azért én sem pattogtam sosem.:))
Aztán szombaton igen rosszul lettem, hozzá kell tennem, hogy már rendesen marékszámra tömtem magamba a vérnyomáscsökkentőt, mert alig bírtam a munkahelyemen megállni. Mikor már az 6. vérnyomáscsökkentő és kb. szintén hatodik fájdalomcsillapító után is úgy éreztem mindjárt szétrobban az agyam és elhomályosult előttem minden még szemüvegben is, a kolléganőm azt mondta, itt az idő, hogy Tamás kolléga azonnal elvigyen az ügyeletre. Annyira rosszul voltam, hogy Tamás, míg megtettük kocsival a pár száz métert végig azon aggódott, nehogy meghaljak ott mellette. Olyan vörös voltam állítólag, hogy bármelyik rák megirigyelhette volna a színemet. A doki, (ismerős volt, reggel már találkoztunk), egyből vérnyomást mért, már mondtam neki, hogy magas lesz, és hogy folyamatosan tömtem magamba a vérnyomáscsökkentőket. Megmérte és még mindig 185/140 volt. Viszont szokták mondani a belgyógyász nem lát tud semmit, csak sebészhez küld, a sebész szintén nem tud semmit csak vág, a boncorvos mindent tud csak későn. Nos lehet az én szerencsémen múlt szombaton, hogy az ügyeletes orvos egy boncorvos volt, (ügyeletet szokott vállalni szabadidejében, de egyébként ő ismerkedik a halottakkal. Szóval ő megvizsgált, majd közölte szerinte semmi bajom nincs csak túl sok volt az életemben a stressz, és ami az elmúlt harminc egynéhány évben lezajlott körülöttem, az most jön vissza, és sajnos ennek érzem most a következményeit. Ezért felírt nekem nyugtatót, napi 3 db-ot. Persze én ezt önhatalmúlag jelenleg lecsökkentettem napi kettőre, és most kedd van és képzeljétek mintha elvágták volna a hetek óta kínzó magas vérnyomást. A vérnyomásom visszaállt normális alap értékre, 130/85-re, nem kell beszednem az összerágós elszopogatós vérnyomáscsökkentőket napközben, és jól érzem magam. Igaz reggel még volt némi fejfájásom, de már koránt sem az, ami hetek óta kínzott és valóban jobban vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése