Vannak emberek, akik átélik az igazi szerelmet és vannak akiknek sosem jön el. Léteznek akik megélik a tündérmesét, a tökéletes családot, de nekem nem adatott meg. És bármi ami emésztett, azon én mindig egyedül mentem keresztül. Sokáig féltem attól, hogy válásom utáni gyász maga alá fog gyűrni. Ami bizonyos fokig meg is történt, hiszen utána megbetegedtem. Többször vívtam élet-halál harcot a betegségekkel. Ennek a gyászfolyamatnak hullámokban kellett volna jönnie, de én azt éreztem, hogy sunyi módon, hátulról teljesen leteper... Ma már jól vagyok, egyedül feldolgoztam ezt is, mint mindent. Újra dolgozom, több helyen is. A filmesekkel is. Vannak barátaim, régiek és újak is. Visszatért az életkedvem, amit a kutyámnak is köszönhetek. Lehet, ha Fidó nem lenne velem, már nem is élnék. Ő maga a csoda... Ma pl egész nap sírt, nyüszített, nem tudom mi volt a baja. De mindig, amint sikerült az ölembe kerülnie, hirtelen semmi baja nem lett és teljesen megnyugodott...