Miért vagdossák magukat a gyerekek? Felkavaró téma, ha téged mélyen érint, görgess tovább.

Van, aki: 🩸 gyakran érzi magát dühösnek és legszívesebben megütne vagy lekiabálna másokat — de tudja, hogy ez nem helyes. 🩸 minden nap szorong, mert a társai csúfolják, ugratják (pl. galacsinnal dobálják, a szünetben levegőnek nézik és kibeszélik). 🩸 retteg, hogy nem tud megfelelni az elvárásoknak — és attól is fél, hogy ha romlik a teljesítménye, akkor annak következményei lesznek. 🩸 üresnek, tompának, jelentéktelennek tartja az életét, de ilyenkor legalább megtapasztalja, milyen határozottan érezni valamit. 🩸 úgy gondolja, hogy valami rosszat csinált vagy csalódást okozott a teljesítményével. 🩸 azt hiszi, hogy nem szerethető és ‘minden mindegy’ alapon így bántja magát. 🩸 látta az egyik társán a vágás nyomát és kíváncsi volt, milyen érzés. ❣️ Egyik okra sem szabad legyinteni és annyival letudni, hogy majd kinövi a gyerek. Minden esetben kell egy érzelmileg érett (!) felnőtt, aki kellő empátiával tud segíteni kikecmeregni abból a gondolatfolyamból, ami az önbántalmazásba torkollott. 🩹 Lehet, hogy egy mély, őszinte beszélgetés megoldja a helyzetet. 🩹 Lehet, hogy egy új hobbi lesz a kulcs. 🩹 Az is lehet, hogy egy családi terápia. Az viszont biztos nem segít — csak még mélyebb bugyrokba taszíthat — ha ignoráljuk a jelenséget ❣️