Akkor egy tegnapi személyes történet... Tegnap este kint voltunk több önkéntessel az állomáson. Az egyik kora esti vonatról nagyon sok menekült szállt le, Pestre akartak menni, nem volt jegyük. Sőt, szombat délutánhoz híven Cegléden pénzváltó sem üzemelt, így mi váltottunk eurót... Nagyon sok gyerek volt, vagy 15 20 gyermek, és közöttük legalább 12 nagyon picike, olyan 3 év körüli... Szíriából érkezett Kurd család... A gyerekek tündérien csibészek voltak, a nagy szemekkel, ahogy néztek ránk, turkáltak a csomagok, ruhák között, többször vissza szaladtak, megsimogattak minket, Julikába belekapaszkodtak... Szóval, arra a közel másfél órára, amit velünk töltöttek, felszabadultak voltak... Átkísértük őket a 7-es vágányra a vonathoz, puszikat dobáltak nekünk, szíveket rajzoltak... Az egyik fiatal srác elmondta, hogy Ők abból a faluból jöttek, amelyben a híradások szóltak a múlt héten, hogy a lakosság visszafoglalta az Iszlám Államtól a falut, nagy harcok voltak. Ő például elveszítette a bátyját, megölték őket... Késett a vonat, így még beszélgettünk velük, amikor a hátam mögött álló vasútőr megjegyezte... -Ágnes, régen láttalak. -Innen ismerjük egymást?-fordultam hozzá. -Dehogy-nevetett, még 2010-ben, mikor ellopták a kocsid, akkor sokat stoppoltál, és amikor láttalak, akkor felvettelek.... grin hangulatjel Egyébként nagyon jó az, hogy itt vagytok hetek óta az állomáson, mert a menekültek itt maradnának Cegléden mindenfajta információ nélkül, ha nem segítenétek nekik. " Szóval a sok MÁV-os, vasútőrös rossz sztori után, ez egy igen jó hozzánk állás volt.