Ma két éve, hogy Sümegen jártam először...

A facebook küldött nekem egy emléket, hogy két évvel ezelőtt Sümegen jártam... Valóban... Emlékszem arra, hogy mennyire csodáltam a Dunántúli tájat... Útközben több helyen megálltam fotózni a Minit a várostáblákkal... :D :D Persze el is késtem ezért, de egyszerűen nem tudtam parancsolni magamnak... A várat akkor nem tudtam megnézni, csak idén, de akkor már nagy hatással volt rám az egész Dunántúl... Emlékszem visszafelé hallgattam a zenét és végig sírtam a kocsiban, és az járt folyamatosan a fejemben, hogy én a Dunántúlon szeretnék élni... Nem tudom mi volt az oka, de nagyon vonzott ez a táj. Úgy éreztem magam, mint akinek itt marad a szíve. Alig tudtam hazavezetni, a könnyeimtől összefolyt az út... Még napokig a varázsában éltem és akkor eldöntöttem, hogy nekem itt élnem kell... Idén teljesült a vágyam. A Dunántúlon élek, Veszprém megyében és egyáltalán nem csalódtam... Élvezem, nagyon szeretem és nagyon jó hely... Mivel éltem én már az ország szinte legkülönbözőbb területein is, így azt tudom mondani, hogy talán életemben az egyik legjobb döntés volt Dunántúlra költözni... Lehet most volt itt az ideje, nem tudom, mindenesetre nem is értem magam, mire vártam eddig... Állítom az ország legszebb és legélhetőbb része ez a terület... Nem tudom megmutatni nektek mindazt a szépséget, amit idén sikerült barátokkal, vagy egyedül bejárnom, de néhány ízelítő fotó belőle... Ezek között a monumentális csodák között élek most én. :)