A múlt hetem kicsit érdekesre sikeredett, alig vártam, hogy vége legyen...

Komoly baj van ám az agyakban... Ülök itt a Dunántúlon, kényelmesen, amikor az alföldi szomszédasszonyom írja ma délután, hogy balhé van már megint a mögöttünk lévő utcában, mert kint van a rendőrség, mentők, tűzoltók és a TEK is... Mi a fene? Hát valami idióta robbantással fenyegetőzött ezért kivonult mögénk a helyi erő és nem engedték a fél utcát haza.... Próbálom így távolról beazonosítani ki lehet már megint az az "agytröszt", így a szomszédasszonyt, mint helyi informátort faggatom, hogy pontosítsuk már be melyik nagy-tudású a robbantós... Sikerül is beazonosítani, mire a helyi erők lebeszélik a szándékáról és végre elviszik... Mesélem a sztorit egy barátomnak, hogy elvitték, aki megkérdezi. -Oszt jól van? -Szerinted mennyire lehet jól, ha fel akarta robbantani a környéket? Két nappal később reggel a szomszédasszony zöld hajnalban keltett, hogy betörtek hozzánk Cegléden... Na nem az én lakásomat sikerült ezúttal kirabolni, (az nehezen is menne, mióta 5 centis rács védi még WC ablakot is) hanem újfent a kettőnk között lévő lakást rámolták ki.... Konkrétan a hátsó ablakot befeszítve elvitték a zsír új konyhabútort... Mondom a szomszédasszonynak, tüsténkedjen, hívja a rendőröket, én meg értesítem a tulajt... Kiérnek a rendőrök és kérik a tulaj számát, amit megadok nekik telefonon... Közben én Ancsival egyeztetek, és kérdezi, most hova menjen, a házhoz vagy a rendőrségre, mert ugye ezt nem mondták neki... Hívom az ügyeletest és bemutatkozom, ismerhet, mert minden további nélkül felvilágosít arról mi a helyzet... Érdeklődök, hogy hova küldjem a tulajt... Mondja nekem, hogy a házhoz, nézze meg, hogy a hátsó ablakot nem-e befújta-e a szél... Alig vagyok álmos így zöld hajnalban, de eszerint az én agyam még álmosan is jobban vág, mint a yardon üldögélő rendőré, mert visszakérdezek... -És a konyhaszekrényt, az összes elemével elfújta a szél?