A tavalyi menekülthullámról pár kép és az én személyes történetem...

Igazából kicsit bizonytalanul mentem ki az állomásra, amikor kedves barátom Ervin jött értem... Jómagam is bizonytalan voltam benne, hogy most komolyan szükségünk van-e egyáltalán átvonuló menekültekre.. Írtam is persze erről, hiszen semmi ismerettel nem rendelkeztem, és a körülöttem élők között is sok volt, akit Orbán gyűlöletkampánya magával sodort... Aztán elkezdődött az este, és érkeztek a menekültek, családok, kisgyermekek, stb, és ott álltam körülöttük, és hallgattam a saját történetüket. (angolul) és döbbenten tapasztaltam, hogy min mentek át... Mutattak videókat a megkínzott, családjukról, a halott gyermekekről és elszorult a torkom... Attól kezdve egyfajta küldetésnek tekintettem, hogy segíteni kell nekik, ahol csak tudunk... (Az átszállásukat Debrecen felé ) Ervinnel intéztünk ásványvizet, péksütiket, tisztálkodó szereket, pelenkát, és amit csak tudtunk... A kezdetleges akciónkhoz egyre többen csatlakoztak, adományokkal, és önkéntes munkával is... Egy nagyon jó csapat állt össze, és lassan egy "családdá" váltunk az állomáson... Ha valami gond volt, egy üzenet a közös chatben, és akik nem is voltak aznap az állomáson, azok is, mindenki ott volt segíteni... Volt, amikor meggyűlt a bajunk a hatóságokkal, a vasútőrökkel is, de a végére még a rendőrséggel is komoly és jó kapcsolat alakult... Ők is emberek... Volt olyan rendőr, amikor látta, hogy elsírom magam, odajött és vigasztalt... Azt mondta "nekik pont ugyanolyan nehéz ezt végignézni, mint nekünk." És akkor néhány személyes történet és hozzá fotók... Kint álltunk egy este Ervin és a családjával, péksütit és ásványvizet osztogattunk... Épp feltettük és elindítottuk Debrecen irányába az előző vonattal érkező menekülteket Anettal, és mentünk vissza, amikor látjuk, hogy egy fiatal férfi ott áll Ervin előtt. Ez, hogy maradt le?-kérdeztem Ervint. Nem tudom, egyszer csak ideteleportálódott.-közölte. Éhes?-kérdeztem tőle, majd nyújtottam felé egy sütit meg egy palack vizet,de vissza tette a padra mondván nincs pénze. Egy szál pólóban volt, semmi nem volt nála. Azt mondta három napja gyalogol, ellopták mindenét és nem tud venni semmit. Nyújtottam felé, hogy ajándék... Alig akarta elfogadni, majd mikor megértette, hogy nem kell érte fizetni, elsírta magát... Persze régen evett, így nem tudott egy péksütit sem egyszerre megenni, de ez volt az egyik legmeghatóbb esemény a tavalyi évemben... A következő vonattal Pestről teljesen véletlenül megérkeztek a tesója és a haverjai, nagy volt az öröm, de attól a pillanattól a debreceni vonat indulásáig a fiatalember őrizte a csomagjainkat. Egy métert sem ment arrébb tőle, holott nem kértük rá. Felszedette a szemetet a többiekkel és tényleg mindent megtett kéretlenül is vigyázott ránk. A következő történet Nabié... Nabi kereste a testvérét, valahol még a határnál elhagyták egymást... Annyit lehetett kb tudni, hogy a testvér Debrecenben lehet... Azt megkaptuk infóba Szegeden, hogy egy fekete fiút feltettek a vonatra mintás ingben és le kell szednünk Cegléden, mert nem biztos, hogy tudni fogja, hogy ott kell átszállni és le kell fotóznunk, hogy a képe alapján megkeressék Debrecenben a tesóját... Na, érkezett a vonat, vártuk, hogy majd leszáll a fekete fiatalember, de minden menekült leszállt, de ő nem... Néztük a papírokat, senkié nem szólt Debrecenbe, úgyhogy küldtük is vissza őket a vonatra... Közben végigszaladtunk a vonat mellett és kiabáltuk fel angolul, hogy akinek Debrecenbe kell mennie, az itt szálljon le... Na erre egyszer csak, szinte az utolsó pillanatban leugrott a fekete fiú. Azonnal fotó és küldtük a képét tovább Debrecenbe. Mire odaért, már meg is találták a testvérét, úgyhogy az állomáson várta őt. A mai napig beszélgetünk néha facen. Nagyon aranyos. :) Harmadik történetem, a fekete kisborsóról szól... Egy család érkezett, nagy csomagokkal, sok gyerekkel... Már készen álltunk, tudtuk, hogy érkeznek, osztogattuk a sütiket, mikor egy anyuka egyszerűen fogta és a kezembe nyomta a fekete kisbabát... Olyan cuki volt... Az elkövetkező másfél órában egy babával a karomban voltam fellelhető. :D :D :D A negyedik történetem pedig az, ahogy egy menekült asszonyka próbálja kibogarászni a magyar papírokból, ami rá vonatkozik. Mert ugyebár a magyar hatóságok aláírattak velük mindent, anélkül, hogy bármit is értettek volna belőle... Néha mi is néztünk, hogy miket írattak velük alá. Mert ugye még arra sem voltak képesek, hogy angolra fordítsák az iratokat... És akkor még pár fotó a menekült családokról, hogy legyen elképzelésetek, amikor vasárnap szavazni mentek vagy nem mentek... És utoljára még felteszem a MÁV-val történt levelezésünk fotóját... Csak, hogy lássátok milyen segítőkész is volt mindehhez a Magyar Államvasút.

Vasárnap "népszavazás"

Az utóbbi napokban nem írtam, nem véletlenül. Nem szeretem a politikát, az országos politikából meg megpróbálok teljesen kimaradni... De ugye most "népszavazás" jön egy olyan kérdésről, amit az ország lakosságának 80% fel sem tud fogni... Tegnap azt olvastam, egy kedvenc bloggeremtől, hogy ma a fiatalok eléneklik ballagáskor a szózatot... "Bölcsőd, s az majdan sírod is" majd másnap pakolnak Angliába... Sajnos az utóbbi 20 év országos politikai elitje, jobb és baloldalt egyaránt megteremtette, hogy ez a helyzet alakult ki... Mert a fiatalok nem látnak jövőképet ebben az országban... És ez nem csak a jelenlegi kormány hibája, hanem előtte folyamatosan kormányon lévő jobb és baloldali politikusok összessége az okozója mindennek... Annak, hogy ma a kórházakban nem megfelelő az egészségügyi ellátás, nincs elég orvos, ápoló, stb... És most ugye szavazás jön... Vasárnap szavazni fognak a menekült kérdésben. Nos, a mai társadalom nagy része irdatlanul buta és megvezethető... Amíg Joli néni a pottyantós WC-jén ülve olvassa az újságban, amit befújt a szél, hogy milyen veszélyesek a menekültek... Miközben Ő menekültet sem látott soha, és ő fog arról dönteni, hogy kinyissuk-e vagy bezárjuk a kaput azok elől, akik a háború viszontagságai elől próbálnak menedéket találni, akkor nagyon nagy gázban van ez az ország... A jelenlegi magyar társadalom 70-80/%-a szarul él. Szarul öltöznek, szart esznek, szar helyre mennek nyaralni, ha egyáltalán mennek, szart olvasnak, ha egyáltalán olvasnak valamit, szar sorozatokat néznek a TV-ben, idióta telefonos játékokkal szórakoznak, szar net függők, stb... És ezek az emberek választanak képviselőket, pártot, és most ezek az emberek mennek el arról szavazni vasárnap, hogy jó-e az országnak, ha beengedjük a menekülteket... Ezek az emberek, akik nem tudnak abban választani, hogy normális ruhát vegyenek föl reggelente... De ők képesek dönteni egy ilyen horderejű témában... Gondolkodtam rajta, hogy elmenjek-e vasárnap szavazni, érvénytelen szavazattal természetesen, de aztán úgy döntöttem, hogy én még ennyit sem megyek érte... A távolmaradásom is kifejezi a véleményem....

Keresem...

Sokáig ez az idézet volt kint az idővonalamon... Most is kiteszem, mert hiszek a sorsban és a vonzás hatalmában... "Kell találni valakit, aki gyönyörűnek hív nemcsak csinosnak,vagy dögösnek. Aki felhív, amikor bele vagyok gabalyodva. Aki a csillagok alatt akar velem feküdni és hallgatni a szívdobbanásaimat.. Aki fent marad csak azért, hogy lássa, ahogy alszom. Várni valakire, aki homlokon csókol. Aki szerint smink nélkül is szép vagyok. Aki akkor is megakar mutatni az egész világnak, amikor csapzott vagyok az edzéstől. Aki a barátai előtt is fogja a kezem és állandóan emlékeztet rá, hogy milyen szerencsés, hogy vagyok neki. Várni arra az egyre, aki a barátaihoz fordulva azt mondja, "Ő"az."

Autósboltos kaland a múltból...

Ez még két éve nyáron történt még Cegléden... A pasi, azóta már az egyik legjobb barátom, de akkor még másmilyen szelek fújtak, mesélte a facen, hogy hazafelé tartott valahonnan aznap este és elkezdett füstölni a motorház teteje... És közben persze fújta a hideg levegőt... Volt víz a hűtőben?-érdeklődtem Azt nem tudja, nem nézte meg, ecsetelte nekem, majd megjegyezte, hogy azt se tudja, hol a hűtő a kocsiban... :D Másnap valamikor érte mentem és műszaki oktatást tartottam a parkolóban, hogy mit hol talál, és helyből megállapítottam, hogy elfolyt a vize, de olaj sem nagyon van már benne és ablakmosó folyadék sem ártana. :D Elmagyaráztam neki, hogy mit hol talál, merre van a jel, amit nézni kell, stb... Szóval kiselőadást tartottam neki arról, amit a jogsi óta elfelejtett... Autómentőt hívott, de azért elvittem a helyi autósboltba, hogy beszerezzük még a hiányzó folyadékokat... Mondom a a Kellyseknek, hogy kell olaj ilyen, meg fékolaj, meg desztillált víz, meg nyári ablakmosó... Mindeközben a férfi az áll ott és nézi, hogy mindezt előpakolják nekünk... Majd ezek után a boltos srác megjegyezte... "vasalni ki szokott otthon?" Ja igen, én akkor megmondtam, hogy mivel szépen megfőzte a motort, mert nem esett le neki, hogy elfolyt a víz, valszeg hengerfejes lett... Hát igen, ki vizet tölt a hűtőbe, ki motort cserél...

Áruházlánc kérdőíves

Ma felhívott egy kérdőíves, hogy a bevásárlásokról, az áruházláncokról "beszélgessünk" Mivel olyan kurv@ f@sza hangulatban talált, nem küldtem el egyből a bús fenébe, hanem szóba álltam vele... Gondoltam, ha már úgyis hívott legalább kimérgelődhetem magam.. A Penny, a Coop, a Tesco és a Spár volt terítéken... Nos, akkor úgy kb a következőket foglaltam neki össze... A Coop, hozzám az van a legközelebb és bár kedves barátom naponta többször átmenne és egyébként tényleg nagyon rendesek az alkalmazottak, a választék némileg hiányos... Kevinnel (Ő zöldséges) meg szoktunk állni a zöldségpultnál karba tett kézzel és megállapítjuk, hogy ennyi az összes választékuk... Konkrétan vagy húslevest főzök vagy húslevest főzök, mert egyéb zöldség, mint, ami abba éppen elég nincs is. Karfiolt csak egyszer láttam amióta itt lakom 8 hónap alatt, azt is azért, mert kb három hétig mondtam nekik napi szinten, hogy karfiolt kérek... Úgyhogy hoztak kemény 5 db-ot... Gyümölcsből némileg jobban állnak, bár a múltkor megálltam szintén Kevinnel a pult előtt és megkérdeztem, hogy ennyi az összes narancsuk-e, (mert narancslevet akartam csinálni) rámutatva a tényre, hogy nincs egy darab sem... Kevin nehezen fogta, mert hevesen bólogatott, hogy annyi..., majd rámutatott arra a tényre, hogy egyébként az grapefruit... :D A múltkor mondjuk megjegyezte, mikor épp kelkáposztát kerestem hiába, hogy miért nem főzök lecsót... Majd leesett neki, hogy azért, mert nincs paprika... És akkor térjünk át a Tescora... Sokat vásároltam régen benne, főleg amíg ki nem találták a vasárnapi zárva tartást, meg az éjjel-nappal legyen zárva baromságokat, mert én pl pont éjjel meg vasárnap értem rá vásárolgatni... Most, hogy újra mindkét tényező rendelkezésemre áll, már meg nincs mindezekre szükségem, mert életmódot váltottam...éjjel többnyire alszom... Egyébként nem nagyon tudok róluk mit mondani, csak azt, hogy dobozos kicsit így nekem egyébként idegennek tűnik, de még mindig szívesebben megyek oda, mint bárhová máshová, mert legalább van választék és az árujuk friss... Bár megjegyzem, mióta a ketogén étrendet folytatom, elég válogatottan kell vásárolnom... Szóval szombaton bementem zablisztért, gondoltam nem lehet ez akkora kívánság, hogy ne legyen... Nem volt... Úgyhogy kb egy órás nézelődés után, hogy mégis valamilyen sűrítő anyagot vegyek, ami belefér az étrendembe, sikerült találnom kókuszlisztet... Persze kókuszlisztet az ember nem használ magába, mert egyébként nem is olyan jó, azt keverni kell, pl szőlőmagliszttel... Nos, szőlőmag liszt persze nem volt... Úgyhogy jelenleg épp van egy adag kókuszlisztem, de nincs hozzá másfajta, amivel keverhetném. Úgyhogy megjegyzem, egy ekkora áruházlánc azért gondolhatna azokra, akik máshogy étkeznek... Na, és akkor Penny... Gyűlölöm... Egyébként szeretném, mert bőséges a zöldségválasztéka, a fűszerei is, meg árban is nagyon jó... A probléma csak az, hogy nincs kézi kosár, én pedig azokat a batár szarokat utálom tologatni... Szóval emiatt az egyetlen ok miatt, kerülöm messziről... Spár... Szerettem régen, a ceglédi nagyon jó volt, mert sokan ismertek, és szóltak milyen húst vegyek, stb, hogy még véletlenül se jusson olyan a kezembe, ami nem egészen friss... Hát itt a várpalotai Spárról már nem tudom mindezt elmondani... A múltkor vettem két kacsacombot... nem is volt olcsó. Hát olyan büdös volt, hogy a macska sem bírta a szagát, úgyhogy ment is a kukába... Aztán pár hete bementem, hogy lila káposztát vegyek. Volt teljes két fej rohadt káposzta választékuk... Azóta arra sem jártam... Azt hiszem elsőre így ennyi, ami eszembe jutott...

Autómosás... Gica módra...

Ez a disznós randim után volt... Gondoltam, ha már úgyis oda evett a fene, akkor lemosom a kocsim... Mégse érje szó a ház elejét a csajoknál, hogy koszos kocsival megyek föl (mentem bulizni a szülinapom miatt)... :D :D :D Szóval beállok a kézi autómosóba a Tescónál... Láttam én már ilyet, Cegléden is van, igaz nem ennyi program, de az is működik... Szóval rutinosan bedobom a pénzt, megnyomom a felső gombot, majd kiveszem locsoló pisztolyt vagy micsodát, és nem történik semmi... :D :D :D Na valami itt nem stimmel, odamegyek a másikhoz, hátha azzal működne, de az sem csinál semmit... Mi a jó anyádért nem akarsz működni, szidom a berendezést hangosan... Közben Uri Geller módjára mondom neki, hogy működj már b@zd meg...-ilyen nőiesen... Csak nem csinál semmit... Átmegyek a másik oldalra, hát egy nagyon helyes férfi fehér ingben, fekete farmerban mosta a fekete Audiját... :D :D :D Na basszus..., ez kb hallott mindent.... Rávillantok egy 32-es mosolyt és benyögöm neki, hogy nem működik ez a szar.... 32-es mosoly vissza, majd indul segíteni... Mit nyomtál meg?- érdeklődik... Mutatom nagy bőszen, hogy az első, a habos mosást.... A 32-es mosoly újra előkerül nála és mutat a másik oldalra, ahol időközben kiengedtem egy csomó habot... :D :D :D Döbbenten lesem az eseményeket... Majd megmutatja, hogy samponos mosással kell kezdeni..., és azt is, hogy miképpen locsoljam úgy a kocsit, hogy lehetőleg ő ne legyen vizes a másik oldalon... :D :D :D Lemostam, leöblítettem..., közben a mosoly gazdája odaállt a mosó mellé és várta, hogy hátha még segítségre szorulok... De addigra már nőiesen megoldottam... Sikerült megint hülyét csinálnom magamból, újfent olyankor, amikor esetlegesen lehetne esélyem, hogy egy helyes pasival ismerkedjek... :D :D :D

A disznó...

Már lassan tényleg megírom és kiadom a randi sztorijaimat... Mert az, hogy Velvet-ben az én randim vezeti a gáz randik kategóriát, már alapból megér egy misét, de akkor még nem jutottunk el a legutolsó randevúmhoz... Szóval találkoztam egy pasassal Veszprémben, beautóztam kánikulában a nyár végén a városközpontba, ahol a pasas nem hívott meg egy pohár vízre sem, de másfél órán keresztül mesélte, hogy van egy csomó disznója, meg bikája és miképpen szokta leölni és feldolgozni őket... Szó szerint vattát köptem, mire a története végére ért.... Hát lehet sznobizmus, meg mondhatjátok, hogy magas a léc... Mondjuk disznókról meg disznó szarról beszélni első randin... Lehet ez tényleg alacsony volt...

Ma egy sztori, még vissza Ceglédről...

Jó régen volt, de eszembe jutott, hogy sosem bírom ki, hogy ne gonoszkodjak kicsit... :) Az akkor épp aktuális pasim először aludt nálam... Éjjel valamikor rájött, hogy pisilnie kell, de ugyebár az este nem mutattam meg mit merre talál, így felébresztett megkérdezni... Én pedig fa arccal álmosan elmagyaráztam neki, hogy ki kell mennie az épületből, átgázolnia a méteres gazon, (akkor már jó ideje nem volt fűnyírás) és ott talál egy pottyantós budit... A történetben csak az volt a pláne, hogy a WC, mint a fürdőszoba is a lakáson belül, ott volt balra a nappalitól és kint nem is volt pottyantós budi... Mindenesetre a pasas elindult kifelé, én meg még álmosan is majdnem megszakadtam a röhögéstől, hogy mindezt hogy sikerült bevennie....

Füst van már megint....

Arra mentem ki a hálóból, hogy megint éktelen füstszag terjed a lakásban... Mit gyújtottam fel már megint..., ez járt az agyamban, és miközben mentem kifelé azon gondolkodtam főzök-e ma valamit... :D :D És mindeközben megfordult a fejembe, hogy ha megint én okozom a füst okát, akkor az új szomszédaim végleg elkönyvelik, hogy csapnivaló szakács vagyok, pedig fénykoromban még egy szakácskönyvet is írtam, mely igen népszerű most is a baráti körömben... Szóval első utam a konyhába vezetett, és megnyugodva tapasztaltam, hogy ezúttal semmilyen zeptert nem felejtettem főzőlapon... Azért a biztonság kedvéért a sütőt és a grillezős is ellenőriztem, majd a fürdőszobát, hogy hátha a mosógépem gyulladt ki... Láttunk mi már csodát, sosem lehet tudni... Hát nem, az okot nem sikerült megtudnom, de az már biztos valahonnan kívülről, talán a hátsó szomszédtól ered a füst. Anyám ha odafentről néz, azért szerintem elképed, hogy valamilyen úton-módon sikerült eddig életben maradnom...

Sanyiitól loptam. Megosztom, mert igaza van...

"Gyerekek itt valami nagyon kamu. Vagy az van, hogy a szír tevehágókból képzett katonaság a világ legjobbja és így vígan dacolnak a szuperhatalmak nyomásával... Vagy nincsenek is szuperhatalmak és az oroszok meg az U.S.A mindenkit átbaszott és nincsenek is fegyvereik. Vagy valamilyen okból kifolyólag valakinek érdeke, hogy Európa civakodjon a Migránsokon és ezért aztán nem is akarják legyőzni azt a néhány tízezer embert aki városokat tart terror alatt... Valahol azért elég nevetséges, hogy a földön élő 7 milliárd embert sakkban tart egy hadsereg akinek saját fegyvergyártása nincs, jól képzett serege nincs, akik önkénteseket toboroznak, miközben az egymást fenyegető állam óriások meg dollár billiókat költenek fegyverkezésre, aztán valami csoda folytán mégsem bírnak el velük..." Kiegészítem a saját megjegyzésemmel... A Törökökről azt mondják, hogy ma nekik van a világon a harmadik legnagyobb fegyverarzenáljuk... Pont ott is vannak mellettük. Akkor, hogy a pics@ba nem mennek oda szétcsapni közöttük?

Ketogén diéta...

Jobban mondva ez egy teljes életmód váltás... 11 kilót sikerült eddig leadnom vele éhezés nélkül... A lényege, hogy előállított szénhidrát nélkül fogyasztok mindent... Nem eszem pékárút, tésztát, főzeléket nem habarom be liszttel, krumplit és rizst se. Utóbbiban sosem értettem mit szerettek rajta a Kínaiak és a Japánok... Szóval, mivel a szénhidrát az alapvetően egyfajta hordozó anyag is, és ugye a szervezetben nem lehet azt a látszatot kelteni, hogy éhezek, ezért zsírral pótolom... Nem olajjal, hanem zsírral főzök és bizony simán eszek szalonnát és tojást paradicsommal, uborkával, stb... Na mindezek után, tegnapelőtt megettem egy Balaton szeletet... Régen is az volt az egyik kedvencem és nem tudtam ellenállni neki... Na ennek hatására aznap éjjel, meg tegnap is olyan beteg voltam, hogy majdnem kipurcantam... Fájt a gyomrom, lázas voltam és nem nagyon értettem, hogy most mi van... De szerencsére, ahogy kitisztult a szervezetemből, már jobban is lettem... Szóval, Balaton szeletnek a jövőben annyi...

Nem ugyanazt a filmet nézzük...

Három részre osztható a facebook és az internetezők közössége.. Az egyik csoport, akik olvasnak Goelhot, Oravecz Nórát, Lakatos Leventét... Van egy másik része, aki engem olvas,(16000 ember) meg Sanyii-t. És a harmadik társaság, akik tele szájjal köpködik Oraveczet és Goelhót, és semmi mást nem csinálnak, mint teledobálják politikai szarokkal az idővonalukat... Nos, én egyik társaságba sem tartozom. Oraveczet nem olvasom, de pl Goelhonak az Alkimista című könyve a kedvencem... Gyakorlatilag már olyan sokat olvastam, hogy rongyosra lapoztam és oldalakat tudnék idézni belőle... Imádom, azt a könyvet minden nehéz pillanatomnál elővettem, sok döntésemben segített az, hogy kiolvastam. Sanyii-t viszont én is olvasom, nem mindig és nem fanatikusan, de ha elém dobja a rendszer elolvasom... Ő is olvas engem, sőt megjegyezte már, hogy jobban írok, mint ő, mert összefogottabbak az írásaim. Pedig az Ő írásai nagyon viccesek, volt amikor BKK-n olvastam és majdnem megfulladtam a nevetéstől... Magamat nem olvasom vissza... :D :D :D :D Sokszor azt érzem, amikor görgetem vissza az idővonalam, hogy nem is ismerem a körülöttem lévő embereket és előítéletes vagyok... Nagyon meglepnek a megosztások, ezzel az emberrel egy moziban ültem eddig és nem ugyanazt a filmet néztük... Mint már sokszor említettem, kerülöm a politikát, de a politikai megosztásokat nézve, rendre eltűnődöm, ugyanott élünk vajon? Goelho nagyon jó, Oravecznek is vannak elmés gondolatai, Lakatos Levente pedig, nos Ő elég romantikus alkat, mind külsőre, mind az írásaiban, ezért vonzza a nőket... De tovább megyek, ha valakit pont Oravecz mentett meg attól, hogy hülyeséget csináljon, vagy kikerüljön a depressziójából ha csak egyetlen ember is van, akinek az ő gondolatai segítettek, akkor már jó, hogy ír... És javaslom a politikai szarokat fennen hirdető ismerőseimnek is, hogy inkább ilyeneket olvassatok és osszatok meg, semmint olyat, ami mélyebbre visz titeket, meg mindenkit körülöttetek... Ugyanis a politikai elit sora jobb és baloldalon egyaránt buzgón dolgozik azon, hogy mind szellemileg, mind erkölcsileg, mint műveltségileg mélyen lehúzzon mindenkit, és rossz belegondolni,hogy ez ellen az egyetlen fegyver Oravecz Nóra, Lakatos Levente, Sanyii vagy épp én lennék...

Harrison Ford példát mutat...

Milyen közvetlen ez a Harrison Ford... Olvasgatom itt napok óta, hogy biciklis boltba ment, kávét főzött, mosogatott, fotózkodott, beszélgetett... Ugyanez azért nem mondható el minden hazai "sztárocskáról" Egyesek úgy el vannak telve maguktól, hogy pl csak oldalról lehet fotózni őket, mert szemből ekkora arccal nem férnek be a kamerába... A fiatalabbakra jobban jellemző, de az idősebbek között is megesik... Ellenben vannak nagyon is normálisok is közöttük... A múltkor együtt kávéztam egy benzinkúton a Kovács Ákossal. Hulla fáradtan ittuk a gépi kávét egy kútnál egy kör alakú asztalnál közösen. Elsőre le sem esett nekem, hogy Ő a gyerekkorom egyik kedvence, már percek óta beszélgettünk, mire eljutott a tudatomig, hogy kit is sodort mellém a sors... Jó, OK, nagyon régen volt már amikor előttem állva szavalta nekünk Petőfitől a Csokonai-t csak úgy mert unatkoztunk és fel akart vidítani minket... Az arcmemóriámnál meg már régen is a névmemóriám volt a rosszabb... Aztán Detre Annamária... Nos, vele pár éve együtt voltunk egy orvosi vizsgálaton és azóta a facen is ismerősök vagyunk. Nagyon édes, közvetlen és össze-vissza puszilgatott, amikor találkoztunk... Konkrétan a hangjáról ismertem fel. Egy tündér. Gregor Bernadett, nos nekem Ő az egyik személyes kedvencem, sokat dolgoztunk együtt, és bizony sokszor ültünk egy asztalnál. És évekkel később is megismert, nagyon közvetlen, nagyon jó fej és tényleg gyönyörű.. Aztán a volt tanárom Kiss Zoltán Zéró, a Karthágóból, na vele is bármikor le lehet ülni kávézni, teázni, dumcsizni, sőt órákig beszélgetni is... De egy-két olyan valaki, akiről nagyjából csak az utóbbi évek csináltak celebet, azok úgy fent hordják az orrukat, hogy nemcsak nem lehet velük leülni normális beszélgetésre, hanem még le sem ereszkednek hozzánk egyszerű "pór népekhez..." Pedig mi vagyunk, akikből élnek, mi megyünk a koncertjeikre, mi ülünk be a színházba és mi nézzük meg a filmjeikre, vagy nem... Lenne mit tanulniuk az idősebbektől.

Cegléden simán megeshet...

A Kis Várkonyi közelében... Szokták mondani "veszélyes hely az a Cegléd"... Nos, a kép önmagáért beszél... Aki ingyen festést akar az arra keresse...

Veszélyes hely az agárdi strand...

Ez a pasas Agárdon a strandon telepedett le a közelünkben még augusztus végén... Már akkor arról beszéltünk, hogy le kéne fotózni, de nem fordult úgy, hogy lencsevégre tudjuk kapni... Már úgy voltam vele, hogy lemaradtok erről a sztoriról és látványról, amikor délután arra lettem figyelmes, hogy egy srác nagyon megy valaki után és erősen kattintgatja a telefonját... Azonnal ráugrottam, hogy facebook és küldje el nekem is a képeket... Úgyhogy így lettetek gazdagabbak ezzel a szemet gyönyörködtető látvánnyal... :D :D Egyébként megjegyzem nem minden a külső... A másik oldalon egy igazi szőke cicababa ült a baráti társasággal, de a nőnek annyi agya volt, és úgy sipákolt egész délután, hogy komolyan arról beszélgettünk, hogy mi már biztos rég kitettük volna valami búzamező mellett a 4-esen... A butaság az kisütött a fejéből... Valószínűleg előző nap nem kicsit felöntött a garatra, de a hölgyemény alapjáraton is hozta azt a szintet, amire én azt szoktam mondani... "Őrizgetni kell, nehogy megszólaljon." Sajnos a hölgyet nem őrizte senki... Így ott rikácsolt mellettünk nyávogós hangon, affektálva, mi meg nem nagyon tudtuk eldönteni hova forduljunk, hogy ne legyen egyértelmű, hogy rajta röhögünk... Volt a közelünkben egy kutya, (egy másik hölggyé) a gazdája pár perce telepedett le a másik oldalunkra, nem eléggé felmérve a helyzetet... A szőke hölgy rávetette magát, és nem törődve azzal, hogy ez a kutyának egyáltalán nem volt ínyére (morgott rá), hátára fordította és dögönyözte... majdnem megerőszakolta a kiskutyát.... Mindeközben előadott a kutyának olyan hangon valamit, hogy én már majdnem megfulladtam a röhögéstől... Alig 5 perc dögönyözés után a kutya gazdája felállt és bár kifizette a belépőjegyet, szinte menekülve elhagyta a helyszínt, kutyával együtt...

Évfolyam-találkozó lesz...

Idén volt egy általános iskolai osztálytalálkozónk, 25 éves... Májusban... A megszokottakhoz megfelelően én szerveztem... Nincs nagyon időm az ilyesmire, úgyhogy a 25 év alatt ez volt a második... Szinte teljes létszámmal megjelent mindenki, óriási buli volt. Délután 4-re érkeztünk, és hajnali 2-kor még mindig egyben volt a társaság... (Egy része azért már vállalhatatlan állapotban.) Éjjel nagy vita árán sikerült mindenkit rávenni, hogy hagyja az étterem előtt a kocsiját és másnap BKK-val menjen vissza érte, mert ivott, és engedje meg, hogy a józanok hazavigyék... Eltelt 4 hónap és tegnap megkeresés érkezett felém, hogy októberben évfolyamtalálkozónk lesz... (25 éves) És, hogy minden osztályban lesz két felelős, akik összerántják az osztályt. Aha, rendben van.-majd megkérdeztem, hogy ugyan mondják már meg kikre gondoltak nálunk, mert ugye nyilván kellene az infó.. Erre a csajszi közölte, hogy Ő úgy gondolja a mi osztályunkat egyedül is össze tudom kapni... :D :D :D Na, köszi.. Februárban már egyszer összeszedtem a társaságot, májusra, most már annyi előnyöm van, hogy már mindenki elérhetősége meg van, de kb ugyanott vagyok, mint év elején... Nyakamban egy újabb feladat, amit konkrétan nem kértem magamnak, de elutasítani sem tudom, mert az osztálytársak számítanak rám. Gyakorlatilag én vagyok az egyetlen, akiről bizton tudják, hogy időnként összerántom a teljes csapatot...

Elbújnék, de nem tudok hova...

Amikor átköltöztem a Dunántúlra a barátok azzal viccelődtek, mennyi idő kell, míg engem ebben a dunántúli kisvárosban polgármesterré akarnak majd választani... Már fogadásokat kötöttek arra, hogy mennyi idő alatt érem el, hogy a város köz-tisztelendő polgárává váljak... és esetleg még a város kulcsát is felajánlják... :D :D :D Mondtam nekik, hogy esély sem lesz rá, mert amikor ide jöttem, az egy elhatározás volt, hogy visszavonulok a nyilvánosságtól és megpróbálok egy teljesen normális, hétköznapi életet élni... Elbújok az emberektől-mondtam... Na ebből persze harsány vita lett, majd megjegyezték, hogy úgysem fogok tudni elmenni a bürokratikus rendszer mellett tétlenül... Vitába fogok szállni kátyuk, az elfuserált KRESZ táblák, meg az egész hivatali rendszer ellen... Nem, én bizony mindez mellett el fogok menni, úgy, hogy észre sem veszek semmit, és visszavonulok az újságírástól, a nyilatkozatoktól, és mindentől... Na eltelt fél év, nem írtam egy sort sem, semmilyen lapba... Nem hoztam le ide a TV-t és csöndben lapítok... A városiak gondoltam én, nem is ismernek..., hiszen gyakorlatilag csak a boltokba járok itt és nem veszek részt a helyi közéletben... Kerülöm a politikát és még a polgármesteri hivatalba sem tettem be a lábam... Na, ma városi rendezvény volt, úgyhogy kimentem egy kedves barátommal... Hát basszus, itt borulgattak az emberek a nyakamba, meg puszilgattak, meg ölelgettek, meg kezeit csókolom hölgyemmel köszöntek... Azt sem tudtam, hogy kerüljem el, hogy ne essen valaki úton-útfélen a nyakamba... Pedig tényleg nem csinálok semmit, úgyhogy nem is értem mitől vonzom magamhoz az emberek figyelmét...

Általában kerülöm a politikát...

Kihúzom magam a politikai beszélgetésekből, és rendre nem hallgatom meg azokat, akik egyik vagy másik oldalt szidják... Van egy kedves barátom, aki igen aktív DK-s, de leállítom, amikor engem akar a politikai eszméivel ostromolni... Nem járok szavazni 10 éve, és nagyon erősen gondolkodom, hogy most a menekültek kapcsán egyáltalán el menjek-e szavazni... Mármint, tavaly én voltam az egyik olyan vezető személyiség, aki önkéntes csoportot hozott létre az országban a menekültek megsegítésére (Cegléden) és nagyon nem értek egyet a kirekesztő hozzáállással, főleg nem olyanoktól, akik nem is láttak menekülteket, vagy ha mégis, megközelítőleg sem látták és hallották azokat, amiket mi... A vendégeim között hosszú-hosszú évekig ott volt a helyi baloldali vezetés, ahogy a jobboldali is, és én mindkét oldallal ugyanúgy bántam, szerettek... Meghallgattam, ha nagyon el akartak mondani nekem valamit, de el is engedtem a fülem mellett, mert úgy voltam vele, hogy nem érdekel... Mindenki a saját igazát szónokolja, miközben én a jelenlegi politikai elit egyikének sem adnék egy árva FT-ot sem a kezébe, nemhogy az ország pénzét... Az egyik legjobb barátom egy jobboldali államtitkár... Igen régen, több évtizede barátok vagyunk, de gyakorlatilag politikáról vagy politikai helyzetről nem beszélünk sosem... Ellenben minden esetben, ha valamit a fejembe veszek, akkor megkeresem és a segítségét kérem... Ő pedig minden alkalommal segít... Mikor a jobboldali kormány menekültellenes politikát folytatott, a barátom saját zsebből igen erős finanszírozást nyújtott az én menekültsegítési akciómhoz... Igaz nem helyeselte, de elfogadta és úgy gondolta, én közöttük vagyok és, ha én kérem, akkor oda fog kerülni, ahová mondom... De kávéztam én már együtt az éppen aktuális pénzügy-miniszterrel, aki akkor egy baloldali kormány minisztere volt, és kurv@jót beszélgettünk, nem politikáról, és a mai napig felismerjük egymást... Szóval a politikával, főleg az országos politikával hanyagoljon engem mindenki, mert nálam zárt kapukat döngetnek... Na és akkor eljutottam a mai mondandóm lényegéhez... Mi a redvás rohadt kurva anyját akar Észak-Korea? Atomháborút? Hallottátok? Ma reggel, helyi idő szerint fél 9-kor akkora atombombát robbantott, hogy Európa is megérezte. Ennek a Kim Dzsongun-nak totál elment az esze, ha egyáltalán volt neki...bár ismerve az Ő és a felmenői eddigi életét, azt mondom kurv@ra nem egy százas család... Olyan súlyosan betegek, hogy gyakorlatilag már arra várhatunk mikor indítja el a nagy erejű atomtámadást... Diktátor? Ez az ember, a történelem legelvetemültebb diktátorainál is rosszabb, mert nincs agya ... Mondjuk azt nem értem a mi a lóf@szért nem állt be a sugárzás hatókörébe, mondjuk pont a bomba mellé... Ki a f@sz hallott már olyat, hogy ünnepi céllal atombombát robbantanak...

Ismerősöm ecsetelte a randiját...

Az imént nem tudtam sírjak vagy nevessek, az én "álomrandim" Adonisszal, maga volt a főnyeremény ehhez képest... Azt hiszem nyugodt szívvel írhatok erről, a 16000 olvasómból viszonylag kevés tudja, hogy ki is áll az írások mögött, akik meg mégis, azok pedig már elég rég ismernek, hogy tudják, személyesen pont ilyen szókimondó vagyok, mint írásban... (Bár megjegyzem, szerintem írásban azért jobban) Kedves Ismerősöm találkozott egy pasassal, aki a neten meg telefonon igazi főnyereménynek tűnt... Aki az életét is elmesélve, maga volt a leányálom... Csak, amikor szexre került a sor, elővette a pumpát, hogy lelket leheljen a férfiasságába... :D :D :D :D Azt mondja, nőt mi még nem láttunk 1 másodperc alatt öltözni és megfutni a maratont... :D :D :D Nos, még lány koromban nekem is volt egy hasonló élményem, de én a saját lakásomban voltam... Ott nem pumpa volt a történet lényege, hanem a pasasnak csúnya volt az "éke"... Szóval, fél perc alatt mondtam neki, hogy öltözzön, nincs hozzá kedvem... Mondjuk most azért nem kérdezem meg az ismerősömet, miért nem várta meg, mit csinál a pumpa a rudival... :D :D :D Ehhez képest a barátnőm múltkori története, ahogy elmesélte, hogy kívülről rácsukta a hálószobaajtót a pasasra, igazából említésre sem méltó...

See you with a kiss

Igazából nem hallottam már vagy két évtizede, nem is tudom miért jutott eszembe, de ma egész nap ez járt a fülemben... Though we've gotta say goodbye for the Summer Darling, i promise you this I'll send you all my love every day in a letter Sealed with a kiss Yes, it's gonna be a cold lonely Summer But I'll heal the emptiness I'll send you all my dreams every day in a letter Sealed with a kiss I'll see you in the sunlight I'll hear your voice everywhere I'll run to tenderly hold you But, darling, you won't be there I don't wanna say goodbye for the Summer Knowing the love we'll miss So, let us make a pledge to meet in September And seal it with a kiss Yes, it's gonna be a cold lonely Summer But I'll heal the emptiness I'll send you all my love every day in a letter Sealed with a kiss Sealed with a kiss Sealed with a kiss...

Hogyan szűrjük ki az alkalmatlan pasit?

Ez egy tangó, méghozzá nem is akármilyen... Hogyan szűrjük ki az alkalmatlan pasit. Pár hónapja kaptam, igaza van! 1. Időpontot kell egyeztetned vele egy randira? Mehet egyből a levesbe.Nem akkor kell randizni, amikor a pasi ráér, hanem amikor a nő. Az a pasi, aki egy nővel találkozni akar, mindent el fog követni, hogy össze is jöjjön a randi. Ha a pasinak nem felel meg, hogy igazodik a nőhöz, akkor felejtős. 2. Ha csak egy MC-be képes meghívni, szintén azonnal kuka. Mert nem törődik a nővel, csak gyorsan túl akar lenni a kaján, és irány az ágy. 3. Ha nekiáll csókolgatni, simogatni, rögtön a kocsiban, azonnal ki kell dobni. Egy normális helyszínt sem tud kiválasztani, és még a megfelelő időpontot sem várja ki. És hogyan válasszuk ki azt, aki alkalmas? Fogd meg a telefonod. 1.Keresd ki a pasikat, akikkel semmi pénzért nem dugnál. Még részegen sem. Töröld ki őket a listából. 2.Törölj ki minden fickót aki nem dolgozik, vagy nem tudna elvinni most valahová. Nem kellenek az ingyenélők. 3.Szabadulj meg minden faszitól, aki éppen nem akar barátnőt. Menjenek a francba anyuci szoknyája alá. 4.Ha ezután is marad valaki, hívd fel azonnal. 5.Csak ennyit mondj: „Hé, hogy vagy? … Nagyon jó! El akarok menni vacsorázni ma, mikor érsz rá, hogy felvegyél?” 6.Most figyelj! Ha bármi mást mond, a hely és az idő helyett, töröld a francba. Nem hiányzik egy ígérgető és fecsegő szerencsétlen. 7.Ha egy fickó nem tud elvinni valahová, vagy nem tud szabadidőt teremteni, minek foglalkoznál vele? Ilyen alapon összejöhetnél csövesekkel, akik az italboltok körül szédelegnek. Azok sem adnak többet a puszta fecsegésnél. 8.Ha kitörölted ezeket, akkor végre megszabadultál a kolonctól. Itt az ideje annak, hogy arra koncentrálj amit igazán akarsz. Lehet, hogy csak kalandok kellenek. Lehet, hogy már szeretnél megállapodni valaki mellett, aki képes jó életet nyújtani neked. A lényeg, hogy olyan randikra menj, ahol azt kapod amit akarsz. Ne legyél olyan nő, akit használnak és ne is legyél olyan, akinek egy nagyméretű óvodást kell felnevelnie.

A férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út...

Ezen a bejegyzésemen kb mióta meglátta egy volt pasim nagyon kibukott,még akkor, mikor feltettem az idővonalamra és bár a múltkor elsőrangú kaját rittyentettem neki, (mégsem a pasim már) azóta is felemlegeti... Úgyhogy már csak ezért is javaslom követni a tanácsot... Tuti egy életre felejthetetlen élmény... :D :D :D A modern férfi, szexis és gyakorlatias egyszerre… Adjunk lehetőséget, hogy mindezt megmutassa. A férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út, tartja a mondás… Ez igaz, azonban senki nem állítja, hogy hat órán át a konyhában kell gürizni, hogy megetessük őket… Kedvese akár elmegy valahová vacsorázni, akár ön rendel neki valamit, a lényeg, hogy tele lesz a hasa.. Ha meleg megeszi… A többi elpazarolt energia… A nők úgy szocializálódnak, hogy eladják saját magukat… Viszont egyetlen férfi magazinban sem lehet olyat olvasni, hogy hogyan főzzenek a nőnek 4 fogásos vacsorát… A legközelebb a recepthez a testépítő magazinokban kerülnek, amikor ismertetik a teremtés koronáival a búzacsíra és a tojásfehérje összekeverésének módját. A nők sajnos hajlamosak túladakozni… , azaz a kapcsolat elején már főzni… Ez nem azt jelenti hölgyeim, hogy le kell mondani a főzésről, de az elején ne főzzetek… Együtt járásotok első évfordulójára, vagy születésnapok, névnapok, illetve jelesebb alkalmakkor, mikor már kedvese igazán kiérdemelte, a finom étel igazán szép jutalom… És most megemlítenék az első alkalmakkor nagyszerűen működő recepteket… Előétel: Pattogatott kukorica A pattogatott kukoricát egyszerűsége és gyors elkészítése miatt ajánlom… Amikor a kukoricaszemek felpattogtak, óvatosan vegyük ki a mikróból, hiszen nagyon forró lesz… Ne felejtsünk el konyhai kesztyűt és kötényt felvenni, mert ez azt a látszatot kelti, hogy tényleg tisztában vagyunk azzal, mit teszünk… Főfogás: Ízletes mártogatós falatok ínyenceknek… Forraljunk fel egy lábasban vizet és dobjunk bele két virslit… Körülbelül 5 percig főzzük őket, hogy elég kemények legyenek… Töltsünk a vendégnek üdítőitalt, (hűsítő gyorssegély) Ezután küldjük ki az erkélyre és nézessük meg vele a szemet gyönyörködtető panorámát-hiszen a környezeten és a légkörön sok minden múlhat. Amikor kedvesünk nem figyel ránk, kockázzuk fel a virsliket és minden darabba szúrjunk fogpiszkálót… A virsliket a tálca két oldalára helyezett, ízletes, mártogatós szósszal tálaljuk… (ketchuppel és mustárral) Sose utaljunk virsliként a dologra, mindig ízletes mártogatós falatoknak nevezzük őket… Ami a desszertet illeti, legyen boltban vásárolt lekváros tekercs instant kávéval… :D A vacsora utáni mentatea, mindig ízléses és kifinomult véghatást kelt… Onnan tudjuk, hogy a vacsora átütő sikert aratott, hogy partnerünk legközelebb ragaszkodik hozzá, hogy ő vigyen el minket vacsorázni és nem ejti ki többet a száján, „hogy mi lesz a vacsora” Ha valamivel később a szeretett férfi mégis megbotlik és főzést emleget, egyszerűen ajánljuk fel neki a specialitásunkat, pattogatott kukoricát, virslit, lekváros tekercset kávéval és hűsítő gyorssegélyt, amivel mindezt leöblítheti… Ezután sürgősen kezdjünk el készülődni, mert egy órán belül biztos az előre lefoglalt éttermi asztal…

Hogyan NE főzzünk tojást...

Ma is hoztam a formámat, úgy látszik ez nem változik... Feltettem 6 tojást a kicsi Zepter edénybe, majd elmentem trécselni az optikushoz... Utána még megforgattam a ruhákat, majd leültem napozni... Egyszer füstszagra lettem figyelmes, először arra gondoltam a szomszéd éget valamit... Majd kezdett egyre gyanúsabbá válni a füst eredete, gondoltam megnézem mit sikerült leégetnem... Nos, a tojás, totál elfelejtettem, hogy feltettem főni, így gyakorlatilag már mindegyik repült egyet égetten a konyhában, sok landolt a falon is... Takaríthattam rendesen... Az optikus, a szomszéd is átjött a füstszagra, mert már az üzletében is érezni lehetett rendesen, gondolta megnézi, aztán menti, ami menthető még, és csak reménykedett benne, hogy nem gyújtottam fel a házat... Egyszer anyósom azt mondta, hogy a Zepterben nem lehet leégetni semmit... Majd mindezek után feltettem nála egy adag rizst főni... Szerintem még azóta is azt súrolja... :D :D :D Máskor egyébként elég jól hozom a formám, de ha elfelejtek valamit, akkor nincs ami megússza... Anyám anno mindig fölcímkézte a konyhában a gázt, hogy zárd el, meg a szekrényajtót, hogy csukd be, mert nálunk családi vonás volt ez a figyelmetlenség...

Tegnap megkaptam életem legjobb bókját... A volt pasim matta részegen fölhívott és ecsetelte nekem, hogy mindamellett, hogy most kurva nagy gáz van megint az életében, azt elmondja, hogy én egy cukorborsó vagyok... És imád, és az utóbbi napokban számot vetett a volt női között és rá kellett döbbennie, hogy igaz, hogy én már itt élek a halál faszán a Dunántúlon, de még mindig messzemenően az átlag felett vagyok, az összes nőjét beleértve... Mert persze huzatos vagyok, mint minden nő (köszönöm az összes nő nevében... :D :D ) És szerinte régen is huzatos voltam, de nem bántom meg, nem alázom meg és nem rugdosom meg a körülöttem lévő férfiakat..., és még őt sem küldtem el a halál f@szára és éjjel is felveszem a telefont, ha tudom, hogy bajban van... Nos, a múltkor számot vetettem én is a körülöttem lévő férfiakról... 40 éves vagyok, végigbuliztam 3 hetet, úgyhogy tökéletes agyi kapacitással értékeltem őket... A körülöttem, elpuhult férfitestekben, sörhassal lézengő férfiak elfelejtettek felnőni... Az utóbbi években igyekeztem teljes odaadással esélyeket adni, nem, kurvára nem odafigyelni a sörhasra, a nemlétező egzisztenciákra, a sajnálatosan szegényes műveltségre, a nulla helyesírásra, arra, hogy ha megkérdezem mit olvastál utoljára, azt sem tudja mit jelent olvasni...és minden egyéb szaron, amivel én szerencsére nem rendelkezem... Hogy mit kerestetek bennem? Anyát b@zd meg, meg házvezetőnőt, meg takarítónőt meg szexistennőt, meg ki tudja kit... Miközben észre sem vettétek azt a NŐT, amivé váltam... Bár mondjuk megjegyzem, azt sem tudjátok milyen egy igazi nő, egy önálló, magabiztos és még mindig gyönyörű nő, sőt még csak fogalmatok sincs róla... Lehet vannak, elképzeléseitek, de amikor ott van előttetek már nem tudtok mit kezdeni vele... Amikor pedig rájöttök, utólag siránkoztok, mikor elveszítettétek már... Úgyhogy sikeres felnövést kívánok a jövőben... felnövést, mert lemaradtatok valahol a törzsfejlődésben...

Hogy az összes ágról szakadt szerencsétlen tudja, hol kell sírni, hogy biztos élelemhez jusson...

Szóval már este hallottam a ház háta mögül, valahol a volt boltnak a kertjéből, hogy egy macska veszettül nyávog... Aztán úgy voltam vele majdcsak elmegy... De hajnalban megint hallottam a szívszorongató nyávogást... ÓÓÓ, mondom lehet beszorult egy macska valahová, úgyhogy így fél 5-kor kimentem macskát menteni, felkészülve arra, hogy majd kerítést kell másznom, betörve a szomszédhoz, stb... Na, nézek befelé, nem látok semmit, csak a macska sírását hallom... Majd elkezdem hívni... Hát nem kellett sokáig hívnom, amint meghallotta, szaladt oda hozzám ez a picike pár hónapos csöppség... Jól van tartva, úgyhogy valószínűleg van gazdája csak eltévedhetett, vagy nem tudom.. Úgyhogy becipeltem, megetettem, megitattam, Gombóc pedig türelmesen végignézte... Most pedig épp megint nem tudom mit csináljak egy felesleges kismacskával...

Az Isten verte szaglásom megint...

A hétvégén bulizni voltunk. Tulajdonképpen három napon keresztül jártuk kedves barátommal a várpalotai koncerteket.... Voltunk Szulák Andreán, Neoton famílián pénteken. Dolly-Roll-on és Hooligans-on szombaton, majd tegnap egy fergeteges Budapest Bár koncerttel zártunk. :) Tudjátok hogy nem bírom a szagokat, régen sem bírtam, sok bajom volt már a kényes orrommal... Nos, szombaton a Hooligens koncert alatt elém állt egy polgárőr egyenruhában lévő csaj a barátnőjével... Amikor felemelte a karját tapsolni, megcsapott egy olyan átható büdös savanyú, izzadságszag, hogy azt hittem helyben lehányom... Gyorsan menekültem hátrafelé, a barátnőm pedig, akinek rossz az orra, nem értette, hogy miért nem állok oda mellé... Nem tudtam neki a hangzavarban elmondani, hogy rosszul vagyok a szagoktól. Ő pedig, aki nem érzi a szagokat, többször visszafordult és hívott közelebb... Miközben én látványosan menekültem minden alkalommal, amikor a csaj felemelte a karját... Közben két másik csaj is átállt máshová, mert szintén érezték az iszonyatos bűzt... Nem mehettem ki, mert akkor nem találjuk meg egymást, ezért messziről szenvedtem.. Egészen addig, míg a két csaj el nem vonult.. Komolyan nem értem, ma a mai világban egy szappan és egy lavór víz nem olyan nagy luxus bármekkora a szegénység is, és akkor nem hozna más embereket ilyen kellemetlen helyzetbe....

A Dunántúlon tapasztalt ...

Ez a történet még tavaly október 23-án kezdődött... Szóval tartottam hazafelé az alföldre, és elszállt a fékem... Alig tudtam megállni, úgyhogy beirányítottam a kocsit a garázsok közé... Kiszálltam megnézni, hogy mi lehet a baj, de sajnos a sötétben nem találtam a hibát... Így keresés után sikerült az egyik helyi autómentőt elérnem, aki kijött a kocsimért. Azt mondta másnap, bár szombat lesz, megcsinálja... (Az autószerelőről most nem ejtenék szót, mert az eddigi legrosszabb, akivel valaha összehozott a sors.) Mondtam neki, hogy OK, akkor vigyen el valahová, ahol megalhatok... Fáztam, nyakig olajos voltam, és kapucnis kabátban próbáltam felmelegedni... Ezenkívül esett is az eső, úgyhogy a sminkem szétfolyt, fáradt is voltam, stb... Az autószerelő készségesen elvitt az egyik közeli városi szállodába... Úgyhogy megjelentem a recepción olajosan, kapucniban, átfázva, átázva, mögöttem egy tagbaszakadt szerelővel, aki cipelte a táskáimat... A recepciósnak tátva maradt a szája... Gondoltam, ilyet még biztos nem látott, de azt még álmomban sem képzeltem, ami ezután következett... Szóval a szobám elfoglalása után, minimálisan összekaptam magam és lementem, hogy kerítek valami kaját magamnak... Odadőltem az oszlophoz és kérdeztem van-e valami ennivalójuk. Erre készségesen mondta, hogy persze, vacsorázhatok. Megvacsoráztam, fölmentem... Reggel lent reggeliztem, majd vártam, hogy a szerelő előkerül... Közben a recepciós megkeresett a facebook-on és bejelölt... Nagyon jóképű srác, kidolgozott izomzattal, 20 évvel ezelőtt pont az esetem lett volna, de hát még nem volt 25 éves... Na mindegy, aznap délután hazamentem... És attól a pillanattól kezdve a srác elkezdte magáról küldözgetni a fotókat... Némileg lengén öltözött képeket... Majdnem leestem a kanapéról döbbenetemben, hogy ilyen sikert arattam... Na, mindenesetre már az étteremben feltűnt, hogy méretileg némileg nagyobb a nadrágban lévő szerszám, mint kellene, de mivel nem akartam közelebbről szemrevételezni nem foglalkoztam vele... Aztán kénytelen voltam közelebbről szemrevételezni, mert alsógatyás képek érkeztek... A harmadik vagy negyedik kép után már rákérdeztem, hogy esetleg nem-e akar felkeresni egy szakembert, mert szerintem heresérve van. :D :D :D Na, azóta nem beszéltünk... Mindenesetre, hetente többször ott megyek el a szálloda előtt és amikor látja a kocsimat, akkor mindig figyeli és köszön nekem... Azt már egyébként is megtapasztaltam, hogy amikor kicsípem magam, akkor nincs sikerem a férfiaknál... Ellenben, amikor úgy nézek ki, hogy szegény anyám, ha élne homokba dugná a fejét és azt mondaná, nem ismerem, és a barátaim is megszólnak, akkor levakarni sem tudom őket magamról...

A valódi ajándék....

Ez a születésnap meg ez a hét valóban az ajándékok hete.... Ma közölte az egyik legjobb barátnőm, hogy meg volt a szűrővizsgálat, amitől féltünk és végre, végre minden rendben van.. Szomorú volt a tavalyi év ebből a szempontból, kétszer is ott álltunk betegágyánál egymás után, két nagy műtéten is túl esett. Próbáltunk nem sírni, mikor a rák nemcsak először, hanem erőszakosan másodszor is megtámadta, alig pár hónap különbséggel. Próbáltunk nem sírni, mikor a kemoterápiák sorozatától, a sugarazásoktól kihullott a haja... Divatot csináltunk a parókákból, fotóztuk, díjaztuk a legjobb parókát. :) Próbáltuk összehozni azokkal, akik már túlélték, hogy erőt merítsen a sikersztorikból. Nagyon fontos személy Ő az életemben, Ő volt az, aki borzalmas válásomkor annyira féltett, hogy bezárta a lakása ajtaját és átköltözött hozzám. Aki minden reggel kiszedett az ágyból, rákényszerített az evésre,üvöltözött velem, amikor elhagytam magam és megfogta a kezem, amikor már nem tudtam tovább menni. Ő volt egy személyben az anyám és az apám. A szüleim halála óta a barátaim a támaszaim és jobb barátokat el sem tudok képzelni magamnak. Ők azok, akik pótolnak minden családot, akik nélkül nem ünnep az ünnep. Akik, amikor választani kellett a férjem és közöttem, egy emberként álltak mellém. Ők azok, akikre igaz az a mondás, "Ha felhívom őket azzal, hogy megöltem valakit, akkor azt kérdik, hova ássuk?" Szóval szeretem őket. És bár én hűtlen barát vagyok, mert sokszor nem járok feléjük sem, de ők rendületlenül jönnek és terveznek velem. Benne vannak a jelenemben és a múltamban egyaránt. Köszönöm, hogy vagytok és köszönöm, hogy felejthetetlenné tettetek a 40 évemből legalább 25-öt..

Az az Ominózus tűzijáték 2006-ban

Nem tudom írtam-e már róla, de minden egyes tűzijátéknál eszembe jut... Azóta az este óta rettegek, ha bármikor is tűzijátékot látok... Borzalmas félni, és nyilván igazuk van a barátaimnak abban, hogy erőszakkal tolnak ki minden tűzijátékra idén, hiszen 10 éve volt már, és igazán elengedhetném az eseményeket, de nem tudok ma sem könnyek nélkül beszélni róla... Tíz évvel ezelőtt augusztus 20.-án kint voltunk a tűzijátékon a volt férjemmel, akkor még a férjem... Egész napos programot terveztünk ott lébecoltunk egész nap a parton, fagyiztunk, sütkéreztünk, néztük a légi parádét.... Gatyarohasztó meleg volt... Este az Erzsébet híd lábánál vártuk a tűzijátékot... Váratlanul megfordult az időjárás, tomboló vihar lett percről-percre rosszabbodott... Az emberek fa alá húzódtak, meg éttermek teraszára... Volt a hídnál egy nagy fa, fiatalok csoportja állt alatta... Üvöltöztem velük, hogy menjenek ki alóla, mert életveszélyes, de csak néztek rám értetlenül... Próbáltam kitolni őket a fa alól, de nem sikerült, közben a Laci az húzott vonszolt tovább, hogy meneküljünk... Emberek menekültek a házak mellett védelmet keresve..., miközben potyogtak mindenhol a cserepek és az épület törmelékek.. Magas sarkú cipőben ezüst színű kis ruhában szaladtam volna én is a a kapu alá, de a férjem húzott és vonszolt magával az út közepére, a felező vonalhoz... Fáztam, nem bírtam az iramot és úgy megpihentem volna, de ő csak húzott és üvöltött velem, próbálta túlkiabálni a vihart... "Nem fogsz itt meghalni, hallod?" Nem is értettem miről beszél és menni is alig bírtam, miközben úgy esett, mintha zuhanyoztam volna és folyamatosan villámlott körülöttünk... Sírtam, próbáltam volna kitépni magam a kezéből,azt hittem megőrült, de vasmarékkal szorította a csuklómat. Azt gondoltam letépi a karomat, annyira fájt. Ő csak húzott és vonszolt, szó szerint vonszolt végig a belvároson. Kb az Orosz nagykövetségnél engedett kicsit a szorításból, addigra már gyakorlatilag épphogy álltam a saját lábamon... Hazaérve még a bugyimból is csavarni lehetett a vizet.... Néztük a híreket, és döbbenten láttuk, hogy az a fa okozta a legtöbb halálos áldozatot, amelyik alól próbáltam kizavarni az embereket... Ma már sokan mondják, hogy de hát a Pátrai Lúcia egész délután mondta, hogy rossz idő lesz, nyilván így is volt, csakhogy azok az emberek, akik egész napos programot szerveztek, mint mi is, nem hallgattak délután híreket...

Negyvenéves lettem. :)

Tulajdonképpen három hete ünneplem, folyamatosan, ebből két hét tömény buli volt... Most mondanám, hogy már nem bírom, de sokan szeretnek... A lakásom az elmúlt két hétben rendes átjáróházzá vált. Itt már volt mindenki, megünnepelni egy ilyen kerek évfordulót. Voltak, akik fél napot utaztak, csakhogy átöleljenek, én pedig soha és most sem tudtam nemet mondani... Tanulom már 40 éve, csak még nem sikerült tökéletesen elsajátítani... A barátnőm augusztus 20.-ától háromnapos bulit szervezett... Előtte kivonszolt a tűzijátékra, amire ugye a 2006-os események óta nem mentem ki, mert az ott történtek egy életre nyomot hagytak bennem... De erőszakos volt, azt mondta nem retteghetsz a fennmaradó életedben a tűzijátéktól... Úgyhogy kisétáltam vele a Gellért szálló elé, még véletlenül sem az Erzsébet térre, mint akkor... És a kút lábánál, biztonságos közelségben a szállóhoz végignéztem a tűzijátékot... Volt egy biztos menedék a hátam mögött, ha újra menekülni kell. Utána pedig csak buliztunk vasárnap éjszakáig, 20 éve tartó barátokkal. Ilyenkor sosem tudom eldönteni, hogy azért cipelnek mindenhová magukkal, mert szeretnek, vagy azért, mert kell egy sofőr, aki tuti nem iszik és mindenkit biztos, hogy hazavisz. :) Vittem én az elmúlt években minden barátomat úgy haza, hogy a taxis az nem vitte el, olyan részeg volt. Pedig az is egy alkudozási forma lehetne náluk, hogy legyen olcsóbb a viteldíj, ha nem hánynak be a kocsiba. :) Voltak komoly alkudozások is, amikor kocsival érkeztek, majd ittas állapotban akartak hazamenni, a férfiak elég nehezen bírják a korlátozást. Na ilyenkor szokott előjönni a harcias énem. Elveszem a kulcsot és közlöm, hogy "Életem, majd hétfőn föladom neked postán" Úgyhogy a vége mindig az, hogy a Mini hátsó ülésén szobroznak, míg én hazagurulok velük. De most valóban úgy éreztem ezek a hetek rólam szóltak. Még a mostani utolsó bulis hétvégét valahogy túlélem. Megjegyzem, tegnap is kicipeltek egy tűzijátékra... Elég közel álltam a tömeg széléhez de elbújtam egy fa alá, és onnan néztem. Nem volt jó, de már úgy vagyok vele, hogy csak legyek túl rajta. A barátnőm azt mondta, 35 felett, mindenki 20 éves. :)

Összedugtuk a fejünket, hogy lehetne lerövidíteni a szelektációt... :D

Kedves barátnőmmel és egy kedves barátommal egy vasárnap a Godzsu udvarban tárgyaltuk meg a társkeresés nehézségeit... Így 40 körül már mindannyian nagyon okosak lettünk, úgyhogy már konkrét ötletelést tartottunk arról, hogy miképpen lehetne megkönnyíteni ezt az egészet... A következő megállapításra jutottunk... A potenciális jelentkezőkkel valami hasonló tesztet kellene kitöltetni... Az alapkérdéseken kívül, kötelező lenne ilyenekre is válaszolni. -Dolgozol-e? -Hisztis vagy-e -Tudsz-e főzni? -Mennyire vagy nyomulós? Ezt 1-5-ig skálán kéne jelölni... -Mikor jártál utoljára fogorvosnál? -Szoktál-e rendszeresen fürödni? -Ki szoktad-e mosni a ruháidat... -Anyád él? Mindezek mellé persze csatolni kéne egy fogászati friss panoráma RTG-t.... mint a fényképet az önéletrajzokhoz... Mindjárt könnyebb lenne a választás... :D :D :D

Adonisz alsógatyája II... a nagy találkozás...

Szembe jött velem egy dugó, a pasas az én 163 centis magasságomhoz hozzászámítva a bakancsot, egy magasságba került velem, ehhez hozzájött vagy 120 kiló… Valóban kopasz volt, és úgy nézett ki, mint egy elhanyagolt elefántfóka, bár egy szépségversenyen, ha ketten indultak volna a fókával, a fóka nyert volna… Már menekültem volna fejvesztve az első 3 másodperc alatt, de mivel ígéretet tettem a barátnőmnek, hogy normálisan viselkedem, úgy döntöttem, adok neki egy órát… Szerencsére triplán bebiztosítottam magam, mert nemcsak a barátnőmet meg a férjét kértem meg, hogy egy óra múlva hívjon fel és mentsen ki, sürgős dologra hivatkozva, hanem egy kedves barátomat is… Na, úgy kezdődött az este, hogy neki WC-t kellett keresnie… Kapóra jött a dolog, mert gondoltam legalább valamelyest fellélegezhetek… Azt mondta, Ő a West Endben volt régen orvos és ismer mindenkit… Ezért amíg eljutottunk a Wc-ig minden dolgozónak vagy mindenkinek, aki szerinte ott dolgozhatott, előre köszönt… Sőt még az újságot olvasó parfümárus srácot is megszólította… Mindeközben én végig azon agyaltam, hogy Istenem nehogy erre jöjjön valaki, aki engem ismer, és hogy hová bújhatnék… Lehet ezzel akart lehengerelni, de számomra inkább ellenszenvet váltott ki, hogy ekkora nagy ásznak akarja beállítani magát… Mert engem például az alföldi kisvárosban valóban ismer mindenki és nem kell előre köszönnöm senkinek, hogy felhívjam magamra a figyelmet. Na, végre kijutottunk a Plázából és kérdezte hová menjünk… Mondtam, hogy innék egy teát… Rákérdezett, hogy menjünk Hiltonba? De nem is értettem mit akart ezzel, szobára vinni? Vagy mi van? Mivel már a hátam közepébe sem kívántam a vele való ismerkedést, mondtam nem sok időm van, és ne menjünk messzire… Ekkor javasolta a Zöld teknős teázót, majd megemlítette, hogy ismeri a tulajdonos, aki egy Celeb Magyarországon, és hogy milyen jóban vannak… Mondtam neki, hogy én is ismerem a tulajdonost, többször találkoztunk már nyaraláson és forgatáson is, és én ettől még nem vagyok elájulva tőle, mert nekem nincs túl jó véleményem a tagról… Erre kicsit visszább vett az arcából, mert mondta olyan amilyen az énekes, a teázója jó… Ezt el kellett ismernem, valóban… Beültünk teázni, nagyjából egy órán keresztül hallgattam, hogy Ő mekkora nagy ász, meg milyen nagymenő vállalkozásai voltak és milyen jól menő munkája van, stb… Sőt, hangsúlyozta, hogy milliárdos… Hányni tudtam volna… Főleg, hogy az állítólagos sok pénze mellett, igénytelenül elhanyagoltak a fogai és spórol a telefonszámlán. Nagyon keveset beszéltem, mert annyira el volt telve magával, hogy rám nem igazán volt kíváncsi… Mindeközben elárulta, hogy 7 éve a válása óta nem volt nővel, nekem meg az járt az agyamba, hogy milyen szerencsétlen lehetett az a nő, akinek ezzel a pasassal volt dolga… Közbe nyomult volna, megsimogatta a kezemet, alig bírtam elkapni, hogy hozzám ne érjen… Szó szerint görcsbe rándult a gyomrom már attól is, hogy hozzám ér… Elfogyasztottunk két pikli teát, és közben végig nagyon vigyáztam, hogy két kezembe fogjam a csészét… Majd szerencsére sikerült a barátaimnak elérniük telefonon, úgyhogy hivatkozhattam arra, hogy sürgős dolgom van és haza kell mennem… Mondtam neki, hogy egyébként is a 8-as vonaton rajta kell lennem, mert lekésem a buszom, arról meg mereven hallgattam, hogy a kocsim kint áll az állomáson… Még útközben beugrottunk a MacDonald’s-ba, ahol elvitelre rendeltem magamnak egy menüt, Ő meg simán rendelt az én menüm mellé egy Big Mac menüt, és amikor fizetésre került a sor,nem vette elő a pénztárcáját, úgyhogy nekem kellett rendeznem nemcsak a saját, hanem az Ő számláját is… És még volt pofája megkérdezni, hogy anyagias vagyok-e, meg lefikázni a munkámat… Alig vártam már, hogy fent legyek a vonaton és örökre megszabaduljak tőle. Még felajánlotta nagyvonalúan, hogy lejönne velem az alföldre, de nagyon erőteljesen lebeszéltem erről… Hazaértem, egész éjjel rosszul voltam a „randitól” és napokig nem tudtam kiheverni ezt a borzalmas találkozást…

Adonisz alsógatyája I ... avagy valami bűzlik...

A történet idén év eleji, még akkor egy alföldi kisvárosban laktam és ott próbáltam megtalálni a másik felem... Regisztráltam egy barátnőm jóvoltából (Ő regisztrált és levelezett is helyettem) egy társkeresőre, így vészesen közeledve a 40-hez, túl egy kudarcba fulladt házasságon és több olyan kapcsolaton, ami nem tartott holtomiglan-holtodiglan... Az első randim Sziszkó erőltette rám… A pasi írt egy intelligens levelet, amiből a barátnőm azt szűrte ki, hogy művelt, okos és a fotóin bár nem tetszettek, azért mert Sziszkónak tetszett, adtam egy esélyt neki… Mivel elküldte a számát, felhívtam és több, mint egy órát beszélgettünk… Látszólag valóban volt több közös pont az életünkben és ha nem is éreztem, hogy Ő lenne az, akit feltétlenül meg akarok ismerni, úgy gondoltam adok egy esélyt… Hátha a barátnőmnek lesz igaza… Azért előtte gondosan elolvastam mit írt magáról, 176 centi, 90 kiló, némi súlyfelesleggel.. Ezt kiegészítette telefonon, hogy egyébként orvos, de már nem dolgozik benne, mert áttért a bankszakmába és egy osztrák bankfiók vezetője… De mivel mindig tanul, most épp a joggal szélesíti az ismereteit… Nekem mindig gyanúsak az olyan pasik, akik agyon fényezik magukat, de úgy voltam vele, hogy ha már megígértem, adok egy esélyt a dolognak, mondván nem szalasztom el a lehetőséget… Megbeszéltük, hogy mivel a Pest megyei kisvárosból jár föl dolgozni és én is Pest megye másik részén lakom, Pesten találkozunk… Tök tehetősnek próbálta kiadni magát, de nekem már akkor gyanús volt az ürge, amikor mindig csak csörgette a telefonom, de fel nem hívott…azt várta, hogy én visszahívjam… Ha olyan nagy ember, mint amilyennek állítja magát, akkor spórol a telefonszámlán? Mindenesetre nem örült neki, mikor közöltem, hogy az alföldről vonattal fogok felmenni, holott nem is értettem mi baja van ezzel, hiszen ő sem kocsival érkezik…. Már a vonaton ültem, amikor újfent megcsörgetett, hogy megtudja, mikor érek fel Pestre, majd közölte, hogy Ő a Pacsirta utcában tartózkodik éppen és menjek át oda… Mondtam neki, hogy esélytelen, én nem fogok senki után futkosni, ha így gondolja, akkor fordulok is vissza, mert nehogy már most az első találkozáskor rohangáljak, hogy láthassak egy egyre kevésbé szimpatikus pasast… Na végül is megállapodtunk, hogy a Westend-nél találkozunk… Nem sokat tudtam róla, csak azt, hogy nálam magasabb és kopasz szakállas… Elég csinosan felöltöztem, többször átöltöztem, mielőtt útnak eredtem volna…,bár tél volt, épp január 21 a névnapom, egy 5 centis sarkú bakancsot vettem fel a ruhához…, ha 176 centi, akkor még így is magasabbnak kell lennie nálam, és gondoltam egy ilyen rendkívüli ember biztos normálisan felöltözik… (folyt köv...)

Nagyon régen jártam itt...

Mivel van egy új blogom a facen, így majdnem befejeztem ennek az írását... De ma egy férfi 23 évvel ezelőttről figyelmeztetett arra, hogy Ő rendszeresen olvas... Minden mondatomat elolvasta a blogomból és nincs fönt közösségi médiákon... Kicsit elpityeredtem magam, amilyen szeretettel írt nekem az írásaimról,...hozzám. Tavaly januárban, mikor rám keresett a facebook-on, akkor felregisztrált és döbbenetemre én voltam az egyetlen akit elég fontosnak ítélt a megkeresésre, azt gondoltam megzakkant, vagy valami hasonló. Fájó emlékeim vannak vele kapcsolatban...egy gyerekkori "szerelemről". Erre ma már azt mondanám kölyökkutya szerelem volt, nem értékeltük és nem is értettük egymást, ma már valószínűleg másképp gondolnánk... Nem tudtam hová tenni a megkeresését, én már rég, nagyon mélyre eltemettem a régi emlékeket vele kapcsolatban, ezért igen meggondolatlanul és eléggé kíméletlenül írtam neki. Ilyen mondatokat is, "Meséld csak el nekem miért lettünk ismerősök? És a CSAK meg MERT nem megfelelő válaszok... A régi sérelmeimből kiindulva, úgy gondoltam itt az idő, hogy adjak neki hideget és meleget, úgyhogy úgy beszéltem vele, mintha nem lenne teljesen százas, és kb majdnem ez is volt a véleményem... Azonkívül nemrég az unokatesóm által bekerült egy ugyanilyen vezetéknevű nő a családunkba, úgyhogy nem voltam először teljesen biztos, hogy a régi szerelem vagy valami új rokon, akar kopogtatni nálam. De mivel az unokatesóm nőjével nem igazán harmonikus a kapcsolatunk, úgy gondoltam, hogy nem érdekel, hogy rokon vagy nem rokon, nincs igazából rá szükségem. Bár mikor megnéztem a születési időpontját, majdnem teljesen biztos voltam benne, hogy a férfi a múltból... Na ennek hatására még ádázabbul nekimentem, hoztam az ördögi formámat.... Nyilván ő nem erre számított... Úgyhogy azt gondolom, elhamarkodottan elítéltem, megítéltem és meg is bántottam. Utána törölte magát a közösségi média oldalról... Valamelyik éjjel pedig róla álmodtam. Nem tudom igazából mi volt az álmomban, de reggel felébredve az ő szemét és a száját láttam magam előtt. Kb ennyire emlékeztem belőle, de ez a két dolog olyan jellegzetes volt, hogy azt gondoltam, hogy a sors vagy Isten vagy ki tudja ki, jelezni akar nekem... Úgyhogy másnap szó szerint mindent elkövettem, hogy eljusson hozzá, hogy bocsánatot kérek... Kerestem közösségi médiákon, google-ban, és a tudakozón is... És sms-ezni kezdtünk. És akkor ért tőle egy nagyon pozitív élmény.. Legnagyobb döbbenetemre a férfi olvasott, sőt mindent elolvasott, amit írtam, mi több kedveli az írásaimat. Nagyon kedves hozzám. Majdnem a fejemet vertem a falba, amikor kiderült, hogy agya is van. :)És választékosan fogalmaz, és a helyesírásra is figyel... Úgyhogy szánom-bánom a tavalyi esetet, szórom rendesen a homokot a fejemre és remélem ezt te is értékeled. :) Kedves, neked küldök magamról fotókat, hogy tudd, ha már nem vagy a közösségi médiákon, hogy jelenleg hogy nézek ki... Hogy egy kép is társuljon az írásokhoz. :)Hozzáteszem, most már minden alkalommal, amikor ide jövök, eszembe fog jutni, hogy te is olvasod az írásaimat... Úgyhogy nem fogok tudni egy mondatot sem úgy lepötyögni ide,hogy ne gondoljak rád. :) Szeretettel: Ági