A karácsonyi bevásárlásokat nem az én idegrendszeremnek találták ki. Egyszer, még a volt férjemmel elmentünk karácsonyfát venni. Hosszú ideig nézegettük a fákat, , amjd kiválaszttunk egy nekem tetszetőset. -Ennek nincs is csúcsa, mondta a volt férjem. -Dehogynem, négy is van.-mutatta az eladó. Hazavittük a fát, feldíszítettük, majd másnapra olyan penetráns szag lepte el a lakást, hogy nem bírtunk mellette megmaradni. A mai napig nem tudom, hogy rohadt az a fa, vagy mindenki azt hugyozta le, de olyan büdös volt, hogy meg sem vártuk a karácsony végét, már dobtuk is ki a fenébe. Tavaly gyanútlanul mentem a hűtőknél beszerezni a karácsonyra való élelmiszeradagokat, amikor is egy sikító öregasszony egy nagydarab fagyasztott halat lóbálva a feje felett megtámadott. Elkezdett engem a fagyasztott hallal csapdosni, hogy én elvittem a bevásárló kosarát. Persze, ott volt 5 méterrel előrébb a kosara és amikor rámutattam a nyilvánvaló tényre, akkor még Ő volt megségrtódve, hogy szólhattam volne neki, ha már láttam, hogy ott van. Hát bocs, de lefagytam a fagyasztott hallal történő támadástól. Nem esik ez meg sűrún velem....