Tegnap még az életem filmje készítése előtt beszélgettem egy volt ápolómmal. Azt mondta nekem, hogy az én filmem olyan lesz, mint egy menedék, egy példa amelyet mindenki aki megnéz és beteg, erőt fog belőle meríteni. Én azt gondoltam, hogy a könyvem lesz majd ilyen... Akkor még nem tudtam, hogy tegnap ott fogok ülni egy kényelmes karosszékben és egy egész stáb engem fog hallgatni és hallgatni... És én csak mesélek és mesélek és mesélek. Egy évtized fájdalmáról. Mindarról ami a testemet és a lelkemet nyomja. Nem sírtam, csak emlékeztem... Emlékeztem, miközben egy teljes stáb döbbenten meredt rám... Ülök és mesélek... volt régen egy műsor, aminek ez volt a címe. Na én tegnap valóban csak ültem és meséltem. És utána megölelgettek, mindenkinek volt hozzám egy kedves szava és ahogy rájuk néztem, tudtam, hogy a filmem célba fog érni... Eléri azokat, akiknek erre az erős hitre van szükségük, hogy akkor is fel lehet állni, amikor már mindenki lemondott rólam. Hamarosan e-bookban kapható lesz a könyvem is, ne felejtsétek el. Ebben a könyvben minden benne lesz, az is, ami a filmből kimaradt. Megígérem nektek, a könyvem úgy földhöz fog csapni titeket, hogy 100-as papír zsebkendő nélkül képtelenség lesz végigolvasni. És miután elolvastátok még azután is azon fogtok gondolkozni, hogy miképpen történhetett meg mindez egyetlen emberrel...