Vannak az ember életében olyan barátságok, amik akkor sem múlnak, el, ha nem találkozunk 15-20 évig...., bár követjük egymást a facebookon, én már többször aludtam náluk és mindig tökéletes vendégszeretetben volt részem. Még egészen fiatal lány voltam 1997-ben. amikor egy véletlen összesodort engem és az akkori páromat a Balassa család férfi tagjával... Igazából leugrottunk a Balatonhoz, hogy majd sátorozni fogunk, de nem találtunk helyet. Akkor botlott belénk az Imi és azt mondta, gyertek gyerekek, az én udvaromon felütitek a sátort és addig maradtok amíg akartok. Na így kezdődött a több évtizedes barátságunk a családdal. Volt az első felesége és három gyönyörű lányuk, akik közül a legkisebb még pelenkás volt és csimpaszkodott belém. Azóta bár nem sokszor, de találkoztunk, a válásom után hozzájuk menekültem fel kicsit vigasztalódni és akkora szeretettel fogadtak úgy is, hogy épp össze volt törve a szívem. Az Imi időközben elvált, majd épített nekem az új feleségével egy cserépkályhát, így megismertem a második feleségét is... és jóban lettünk a Szilvia Sántaval is.... Majd megint teltek az évek és úgy alakult, hogy idén nyáron a Balatonnál fogunk forgatni és kellene nekem meg 4 barátnőmnek szállás arra a 6 éjszakára. Arra gondoltam, hogy engem a Balassa család mindig szeretett, feltételeztem ez ma sincs másképp. Így felhívtam az Imit, hogy mit szólna, ha biztosítana nekünk szállást. A válasz az volt. Ágikám, gyertek, ott áll a szülői ház üresen. Ha nektek megfelel, akkor én odaadom nektek arra az időre..., de majd az asszonnyal kell egyeztetned, Na, megszereztem a Szilvi telefonszámát a Beától és felhítam Őt is. Mikor jöttök?-kérdezte. Természetesen kimegyünk, összekapjuk kicsit, kitakarítunk, kiszellőztetünk és jöhettek is... Ó, mondtam, tudtam én, hogy a Balassa család szeret engem. Ez így is van, és így is lesz mindig, amíg élünk, mondta a Szilvi. Mi pedig hálásak vagyunk, hogy ezt a lehetőséget felajánlották.