Tegnap voltam statisztálni... Régen két barátnőmmel rengeteget dolgoztunk a filmesekkel, a megbízhatóak közé voltunk sorolva, ezért mindig hívtak minket. Nem kellett szerencsére olyan korán érkezni, így itthonról indultam... De valahogy a tegnapi nap nagyon kellett, hogy ilyen jó társaságban legyek, mert az elmúlt hetekben annyi szar volt az életemben, hogy kicsit örültem, hogy mehetek. De a meglepetés ott ért... Először is a srácnál, aki osztotta be, hogy ki hová kerüljön, jeleztem, hogy én kávézóba szeretnék menni... És egyből mondta, hogy ad nekem egy kávézós kártyát. A ruhás hölgy meg azt mondta, hogy semmit nem változtat rajtam, mert milyen cukin nézek ki a kávézóba... És a buszról lesegített az egyik ügyelő... Még meg is álltam megnézni, hogy mindenkit lesegít vagy én vagyok az egyetlen, akivel ilyen figyelmes... És én voltam az egyetlen, mert senki mást nem segített le. Kérdeztem is az egyik statisztát, hogy lett valami különleges képességem az elmúlt 5 percben, pl két fejem nőtt, vagy bibircsók az orromra, de mondták, hogy nem, biztos szimpatikus lettem. Na hát igen, igazán megnyerő lehet a modorom. 😃 😃 😃 Megjegyzem, én a legjobb barátaim nagyobb részét a statisztálás alatt ismertem meg évtizedekkel ezelőtt. És ők a mai napig mellettem vannak. Ott voltak, a hosszú évek alatt, amíg beteg voltam, támogattak, segítettek és szerettek. És szeretnek most is.