A mai reggel történt. A 7.25-kor Népligetből induló busszal jöttem haza Sümeg irányába.... A hátsó ajtó mellé szeretek leülni, mert könnyebb leszállnom. Ugyanerre a buszra szállt föl a városomból ismert vak hölgy a kutyájával, aki a vezetőülés mögötti helyet foglalta el. A busz még majdnem teljesen üres volt a vasárnapi és a kora reggeli időpont miatt. Majd egy erősen mozgássérült fiatalember is, aki a jobb lábát nem tudta használni, két bottal és a sofőri segítséggel jutott fel a járműre, majd a sofőr besegítette jobbról a második ülésre. Újbudán felszállt a buszra egy nyugdíjas házaspár. A nő egyből elkezdett mérhetetlen hangnemben rikácsolni, hogy 22-23 ülésre van jegyük azt keresi... Ezen az ülésen az erősen mozgáskorlátozott srác ült. A nő felfedezte, hogy ott ül és elkezdett sipítozni a srácnak, hogy ez az ők helyük, helyjegyük van és azonnal álljon fel és menjen el onnan. Még meg is rángatta a nő a szerencsétlent. A srác nagyon nehezen kiszenvedte magát az ülésről és elugrált két üléssel arrébb a másik oldalra.... A két nyugdíjas, meg elégedetten pöffeszkedett. A mögöttük ülő hölgy megjegyezte, hogy emberségből megbuktak. Ha valaki tudja, hogy mit jelent mozgáskorlátozottnak lenni, akkor én valóban tudom, hiszen minden formáját kipróbáltam 2022-ben. És tudom, hogy nagyon nehéz a buszon mozgáskorlátozottként közlekedni. Ezért döbbenten néztem az eseményeket.