Nagyjából három napot voltam távol... Szombaton délelőtt indultam Zalaegerszegre és hétfőn jöttem vissza, de egy másik munka miatt még hétfőn délután Pestre is fel kellett mennem. Végig nagyon hiányzott Fidó a kiskutyám, pedig tudtam, hogy rendben lesz, mert a szomszéd kislány vigyázott rá. Azért hétfőn jó korán elindultam vissza, hogy még mielőtt Pestre megyek 1 órát legyen időm őt megsétáltatni, megszeretgetni. De mióta tegnap hazaértem, le sem lehet vakarni rólam. Egyfolytában az ölemben akar lenni, és simogatni kell. Biztos őt is megviselte a távollét. Amikor tegnap dél körül hazaugrottam egy órára annyira örült nekem, hogy attól féltem rosszul lesz. Forgott, pörgött, lihegett, ugrált. Azt hittem megszakad a kis szíve örömében. De szerencsére jól van, sikerült megnyugtatni azzal, hogy ölbe vettem és simogattam...