Azért sok mindent sikerült átértékelnem az elmúlt három hét alatt...

Szokták is mondani, a bajban tudod meg, ki az akinek egyáltalán fontos vagy... Nos, nem panaszkodhatom, mert amikor én lemondtam az életemről, sok barátom helyettem küzdött... A döntéseim előtt, hiányoztak az érzelmek, reálisan megmondták, vagy ez, vagy megfulladok... A műtétek előtt, mindig volt, aki megfogta a kezem, és amikor kitoltak szintén mosolygós szempárba néztem bele... Köszönöm nektek, hogy itt voltatok nekem a legnagyobb bajban... Volt, aki az országot átutazta miattam, és egy este megállt az ágyamnál... Ők a barátaim... Nos igen, voltak olyanok is akikben biztos voltam, hogy aggódnak értem, de elég nagyot tévedtem... Hát igen, volt mit átgondolnom, és most, amikor megint ott állok egy döntés, egy életmentő beavatkozás előtt, már másképp nézem a körülöttem lévő embereket... Egy hete csinálják a transzplantációs vizsgálatokat. Úgy volt pénzeken záróval hazajöhetek... Péntek reggel csináltak egy koponya ct-t... Utána nőgyógyászat... Mire visszaértem, már a fiatal orvos várt, de előtte a főorvos is kétszer keresett... Találtak az agyamban egy 7 milliméteres értágulatot.. Ha beütitek a google-ba, megértitek ez mit jelent... Kedden MRI, majd annak az eredményétől függően újrakezdődik a harc az agyműtétről, az életért... Félek-e? Nos, rettegek, gondolom megértitek....