Donorra várva...

Április 3.-án az Optikus egész nap aggódva figyelt... Már napközben is a papírboltos megjegyezte, hogy olyan furcsán meg vagyok vastagodva... Este az Optikus mondta, hogy készülődjek, mert visz be engem Veszprémbe a kórházba, 20 perc múlva indul, úgyhogy igyekezzek... Beértünk az SBO-ra, azonnal vérvétel, majd hasi ultrahang... Közben az István elment nekem a MC-be kajáért... Szépen megvacsoráztam, miközben vártam az eredményt... Egyszer csak érkezik a doktornő, és közölte, hogy vese elégtelenség miatt elhelyeznek a nefrológián... Jött is a betegszállító értem, és mentünk föl lifttel, akkor még 180-as volt a vérnyomásom... A liftből kiszállva, személyesen a doktornő fogadott, bemutatkozott, majd közölte, hogy terrort szervez ellenem, mert leálltak a veséim, és most rögtön még éjjel meg kell műteni engem, már 10 fős személyzet vár engem, azonnal dializálni kell, nyakon keresztül... Hát én ebbe akkor nem mentem bele... Könyörgött a doktornő nekem, hogy nagyon fontos, és tényleg rám várnak, de közöltem, hogy inkább aláírom, hogy a dializálásba nem megyek bele... Akkor már 220 volt a vérnyomásom és a sugárban hánytam ki a vacsorát... Többször kértek, megmondta a doktornő, hogy másnap is ezzel fognak nyüstölni engem, de kötöttem magam ahhoz, hogy nem megyek bele. Pontosan tudtam mit jelent a dializálás, gyakorlatilag lemondani a veséimről... Úgyhogy aznap éjjel bekötöttek infúziót és hagytak... Másnap a főorvos átnézte az új betegek laborját, majd bejött a szobába és közölte, hogy 30 éves pályafutása alatt nem látott ilyen rossz eredményt, mint az enyém, a vesém nem méregtelenít, és amikor 100 lenne a megengedett méreganyag, akkor az enyém 1062, és vizet sem választ ki eleget, meg fogok fulladni, és csodálkozik, hogy még nem fuldoklom... Igazából nem voltak fájdalmaim, csak olyan ducibb voltam... Azt mondják a vese a csendes gyilkos, nem veszed észre, csak megfulladsz tőle... És onnantól kezdve nem volt megállás, az egész osztály személyzete jött és nyüstölt, hogy menjek bele a dializációba... Minden orvos, a főorvos többször is, az ápolók, beteghordók és a takarítók is jöttek és próbáltak a lelkemre beszélni, hogy nincs más megoldás, és ők is ezt választanák... Hajthatatlan voltam... Közben kikértem a laboromat, és elküldtem minden orvos ismerősömnek, és mindenki egyöntetűen azt mondta, dializálni kell.. Szerdán délelőtt leültem az egyik benti orvossal és átbeszéltem vele pro és kontra, mi történhet velem... Akkor már fulladtam... Még mindig vacilláltam... Aztán már egyre jobban éreztem, hogy telített a mellkasom, és akkor rábólintottam... Már ne is menjek sehová jön egyből a főorvos, és helyben megműt... Így esett, hogy helyi érzéstelenítéssel ott a kezelőben kanül került a nyakamba... Majd a fiatal osztályos orvos lejött utánam a dialízisre megnézni, hogy beültem-e oda... Később az Optikussal jót nevettünk ezen, jól kiismertek a három nap alatt, hogy utánam jöttek megnézni, hogy beültem-e a székbe vagy leléptem a kanüllel együtt.... A lényeg, hogy most még pár hétig itt történik a dialízis, de tegnapelőtt megcsinálták a fisztula műtétemet a bal karomon, úgyhogy 6 hét múlva már ott fognak dializálni és akkor kiveszik a nyaki kanülömet... Ma elengedtek két nap eltávra, mert kisírtam a főorvosnál, hogy a nem engednek kicsit haza, akkor pszichiátert kell hívniuk hozzám, mert megbolondulok a több heti kórházban töltött időtől... Jelenleg donorra várok.. Sajnos a veseelégtelenség legrosszabb fajtáját sikerült kifognom, és most egy vesére várok, hogy teljes életet élhessek... Jövőhéten elkezdődnek a transzplantációs vizsgálatok és megyek el a transzplantációs listára... Ennyi az élet, egy hónapja még semmi bajod nem volt, fél éve még negatív volt a hasi ultrahang, ma pedig nem működnek a veséim, és minden nap az életemért küzdök...