Megégtem

Most kb 50-en fogják felemelni a telefont, hogy érdeklődjenek, ezért megnyugtatok mindenkit, már jól vagyok. Csütörtökön délután kettő körül kicsapott egy láng a cserépkályhámból és megégtem. könyékig mind a két kezem, néhány helyen az arcom, bár ez utóbbi csak ma látszik. Első és másodfokú égési sérüléseket szenvedtem, a jobb karomon az ujjaimon leégett a bőr is. Az első órák pokoliak voltak, két órát álltam a karommal a hideg zuhany alatt, mielőtt a mentőket tudtam volna értesíteni, és ez volt a szerencsém, hogy így viszonylag kevesebb sérüléssel megúsztam. Folyamatosan hűtöttem magam, lángoltak a karjaim. A sürgősségin az ismeretségnek, meg a mentőknek köszönhetően azonnal hűtöttek. Fájdalomcsillapító, tetanusz, kötözés. A fiatal doki nem vigasztal, adott egy levél erős fájdalomcsillapítót, hogy ebből még hármat csütörtök este bevehetek. Mondta nekem. "Ágnes pokoli éjszakája lesz." Hát igen, a csütörtök éjszakát nem kívánom senkinek sem, egész éjjel kötéssel együtt vízben tartottam a karjaimat. Aludni semmit nem tudtam... Tegnap kötözésen voltam és nagyon megdicsértek, hogy sikerült egy éjszaka alatt a lüktető karjaimat lehűteni. A bal karom szerencsére már nem is fáj, hát a jobb karommal nem volt ilyen szerencsém, az még most is nagyon fáj. Tegnap a gyógyszerésszel csináltattam magamnak ezüst kolloid krémet. persze nem tudom ma hogy adom be a sürgősségin, hogy ezt kentem magamra, de basszus, emlékszem rá, hogy ettől hegmentesen tud gyógyulni az égési, fagyási sérülés. Mivel én nem akarok nyomokat, minden pénzt megér a gyógyulás. Szóval ne aggódjatok, élek, bár mostanában mintha összeesküdött volna ellenem a lakás...

Autószerelős kaland.

Szombaton reggel épp hogy indultam Jászberénybe, amikor leesett a kipufogóm. Még jó, hogy mindig bőven rászámolok az útra, így fordulhattam is vissza az autószerelőmhöz. Lacika a szerelő sehol, hívom telefonon, mondja, hogy már lát engem... Mondom neki a problémát, közben megérkeztek a kollégái is. Már előre vigyorognak, hogy a Minim megint ott áll, lassan többet van ott, mint otthon. Újságolom az újabb híreket, néznek a motorházba be, Lacika csóválja a fejét, hogy Ő ezzel nem tud mit kezdeni, mert kipufogó torok tört el, rendelni kell újjat. Mi van? -döbbenek meg, az nem lehet, ma nekem oda-vissza meg kell járnom Jászberényt. Ő nem nyúl hozzá-köti az ebet a karóhoz. Na, ekkor eszembe jutott Brigitta Janssens, tudjátok a rendőrös sztorija. Ha neki bevállt a rendőröknél Cegléden, akkor három jóképű pasinál miért ne... Na, de mindezt úgy, hogy ott álltam nagykabátban... Nekem itt most vetkőznöm kell, döntöttem el gyorsan, kikapcsoltam a kabátot majd a fölső pulcsit is, és elkezdtem, lefelé huzogatni, ami rajtam maradt. Tudjátok, olyan látványosan.:) Nem volt mély a dekoltásom, de gondoltam elég nagy mellem van ahhoz, hogy észrevegyék. És közben adtam a segítségre szoruló ártatlant, miközben így szó szerint lesimogattam a melleimet. Nos, megtette a hatását, mindjárt előszedték a heggesztőt, és rakták föl ideiglenesen a kipufogót, sőt még fel is kötözték. Jászberényben még kértem némi segítséget, de már ígyis kibírta volna. De most így utólag képzeljétek el, nem a vetkőzés volt a legnehezebb a dologban, hanem a hülye libát adni, mellesleg úgy, hogy oda hordom évek óta a kocsimat, és azért már ismernek, úgyhogy alapból ki se nézték belőlem a szőke agyatlan libát. De a hatás megvolt legalább. Még aznap próbálok kipufogó torkot szerezni, elkeseredve hívom a miniseket, hátha valamelyiknek van felesleges, de senki nem tud segíteni. Végül a Miniclub vezetőjét tárcsázom és próbálok segítséget kérni, megígéri utána néz a dolognak. Egy óra múlva mindent feladva hívom újra, közli, hogy megoldotta a problémám és már postán is van csomagban. Nem tudom milyen angyal Ő nekem, de már nem először kerítette nekem elő a lehetetlent is.

Megint Cegléd Rendőrség, Bíróság...

Nyertem megint a Ceglédi Rendőrséggel szemben. Tavaly decemberben lesett rendszámom, majd kb két hét múlva bementem egy mellbeállítós lyukba és leszakadt a kipufogóm. Hívtam rendőröket, fotózták elől-hátul, oldalt és megállapították, hogy nem követtem el szabálysértést. Rá egy hétre négy idióta levillog a Rákóczi F úton és feljelentettek a rendszám miatt. Megjött a határozat 16000 Ft bűntet és. Gyula barátomnak panaszoltam, aki mondta írja kifogást. Megtettem, tárgyalás nélkül helyben hagyták a rendőrségi határozatot. Gyula barátom újra erősködött, hogy kérjem tárgyalás tartását. Ezt tartották tegnap. Elmondtam az észrevételeimet, meg, hogy én jóhiszeműen hittem a rendőröknek, stb. És képzeljétek. Eltörölték a büntetésem, megúsztam egy figyelmeztetéssel, és az indoklásban azt is mondták, hogy túlzott volt a Ceglédi rendőrség büntetése.

Komádi rendőrös sztori

Tényleg nem is meséltem nektek a legutóbbi rendőrös sztorimat.. Gondolom már soknak hiányzott, de ez most kivételesen nem ceglédi történet. Nem mostani, kb. két hónapja történt, csak nem tudtam hogyan mondjam el nektek. A történet a következő. Hazautaztam a nagyszülői városomba. (Tímea Papp figyelj!!!!) Szóval Komádiba kellett mennem... Úgy délután 4 órára értem le, döbbenten tapasztalom, hogy a M inimmel nem tudok befordulni a nagyszülői házhoz, mert ketten elállják az utca bejáratát. Az egyik szembe a másik betolatva. Zsákutca, így nincs másik bejárat. Az utcában nem sokan, kb 10-en laknak, többségük idős beteg, na meg az unokatesóm, Surda, aki szintén rendőr. Várok ott egyre türelmetlenebbül 20 perce, sehol senki, közben tartom föl a forgalmat a Fő úton, mert nem tudok betérni, indexelek vadul jobbra. A kocsi tulajdonosai sehol nincsenek, mert ugyebár jobbról egy iskola van és épp szarnak a parkolójába beállni, otthagyják a kocsikat az utca közepén, és elmennek a tanárnénikkel beszélgetni... Fél óra után előkerülnek a tulajdonosok, és észreveszik, hogy oda akarok bemenni, persze rohannak. Nagy pofával kiugrom és nekik esem, hogy ezt egyáltalán hogy is képzelik, nem zárhatnak el egy utcát. Másnap reggel szerelőhöz megyek fél nyolckor, döbbenten tapasztalom a történetet újra, kénytelen vagyok megvárni őket, mert nem tudok kijönni, elzárták az utat. Kezdem őket bevadászni az iskolában, de basszus, milyen már, hogy nekem kell őket vadászni, hogy ki tudjak jönni. Totál felbaszták az agyamat, közlöm velük még egyszer meglátom itt őket feljelentem... Közben kérdezem az uncsi tesómat,(Hévizen nyaral, így telefonon) hogy mi a francért nem csinált rendet, de mint mondta Ő többször igazoltatta már őket, stb..., stb...Este sztori ismétlődik... Na addigra már olyan mérges vagyok, hogy nekik ugranék, így lefotózom őket, és irány a helyi rendőr őrs. Nincs ott az őrsparancsnok, de telefonon őt is elérem, és szó szerint leüvöltöm a hajat a fejéről, hogy miért nem csinál rendet. Közli velem a pasas, hogy vele még így nem mertek beszélni, így szívesen megismerne, ugyan menjek már át később... Na engem megismerhet, mondom magamban, úgyhogy megbeszélek vele egy időpontot, majd beviharzok az Örsre. Meglepetésemre egy igen jóképű velem kb egykorú pasas fogad. Mindjárt kávéval kínál, és nagyon készséges a problémám megoldásában. Mint mondja, másnap csak miattam reggel ott az utcasarkon fog posztolni két rendőr, és igazoltatnak mindenkit. Majd randira hív. Ránézek, majd otthagyom picsába döbbent fejjel, mert közlöm vele, nem szívelem a rendőröket. Később barátnőmtől megtudom a pasi a fél város nőit meghúzta már, én pedig nem akarom, hogy a város rajtam csámcsogjon. Így is ismernek nagyon, mert nm tudok úgy végigmenni a piacon, hogy 20-an ne simogatnának meg, hogy olyan szép vagyok, mint anyám volt. Másnap reggel mennem kell a villamosságihoz, és valóban ott posztol a két rendőr, állta a pasi a szavát. Na azóta beszéltem a nagynénémmel, nem merik elzárni az utat. Mindenesetre az Őrsparancsnok azt mondta, Ő a helyemben keresztbe fordult volna a főúton, otthagyta volna a kocsit átment volna a túloldalra és keresztbe tette volna a kezét, megvárva míg kiérnek a kollégái. Nos, nekem is ezt kellett volna tennem.

Paleolit táplálkozás

Nos régen írtam már a blogomba, mert mostanában nem történtek olyan dolgok velem, amire úgy gondoltam esetleg érdekelne titeket, de most újra van mit mondanom. Egy barátom hozott nekem két könyvet. RoB Wolf: Paleolit megoldás és Szendi Gábor Paleolit táplálkozás című könyveket. Az elsővel kezdtem az olvasást. Azért hozta, mert végigaggódta velem az elmúlt években a rosszulléteimet, a magas vérnyomást, stb, pajzsmirigy problémámat. Belegondolt abba, milyen nehéz nekem, hogy nem tudok fogyni, bármennyit is próbálkozom, és egyre elkeseredettebb vagyok. Hogy jó példát is tudjon mutatni, eljött személyesen, és megmutatta, hogy 10 éve nem volt ilyen vékony, mint most, és mindezt erőfeszítés nélkül. Hihetetlen ösztönző hatással volt rám, azonnal elkezdtem olvasni Rob Wolf könyvét. Nagyon élvezetes volt, vicces és élvezhető. Rávezetett a könyv arra, hogy a jelenlegi életmódom, étkezési szokásaim egyenes úton vezetnek minél hamarabb a koporsó felé, és nem véletlenül küzdök ennyi egészségügyi problémával. Már másnap kidobtam a konyhából minden gabonaterméket, beleértve a lisztet a zsemlemorzsát és a búzadarát is. Elbúcsúztam az olajtól, a tésztától a rizstől és a krumplitól illetve a hüvelyes zöldségektől, mint lencse, borsó és bab. Ellenben beszereztem évtizedek óta nem látott sertés illetve libazsírt szereztem be. A liszt helyett zabkorpát, és zabpelyhet. Nem hagytam el a tejterméket, csak csökkentettem és a cukrot is csökkentettem, de nem hagytam el teljesen. Iszom napi egy kávét, eszem húst, sertés a baromfi húst is, halat, stb. A leves rántását zabkorpával készítem, a sütihez lehet mandula lisztet, török mogyoró lisztet használni. Nálam a mandula az allergiám miatt kiesett, úgyhogy ne felejtsetek erre figyelmeztetni, mielőtt megkínáltok valakit sütivel. Ezt azoknak írom, akik az én történetemből felbátorodva úgy döntenek kipróbálnák ezt az étkezést. Az író azt javasolja, hogy próbáljuk ki legalább 30 napig, megváltozik az életünk. A változás. Nos, nálam folyamatos volt. Képzeljétek, a 3.-napon nem voltam éhes, már úgy kellett figyelmeztetnem magam arra, hogy ugyan egyek már valamit. És a könyvben is olvasható, nemcsak én éreztem így, gyakorlatilag, ha kiürül a gabonatermék a szervezetből, a szervezet azonnal reagál rá, elmúlik a püffedés, és szinte azonnal elindul a fogyás. Nos, a fogyás. Megmértem, 107-es derékbőséggel indultam 1 hónappal ezelőtt. Ma 96cmes a derékbőségem. 10 kilóval vagyok könnyebb 1 hónap alatt. Nem vagyok fáradékony, jobban bírom a munkát, elmúlt a depresszióm, és olyan, mintha fiatalodtam volna. Könnyebben mozgok, nem fulladok és hihetetlen, de erősebb vagyok, mint mikor teltebb voltam. Egyszerűen átállt a szervezetem, és nem is kívánom a kenyeret, pékárút, sőt. Higgyetek nekem, az életeteket menti meg, ha átálltok. A ceglédiek is döbbenten nézik a változást, és mindezt csak 1 hónap alatt, úgy, hogy nem éheztem egyáltalán, nem szedek fogyasztószereket, és egy métert sem futottam. Szóval sok sikert kívánok mindazoknak, akik hisznek nekem és követik a példám.

Már megint valaki lekurvázott. Egyébként ebből már kicsit elegem van..

Azért aki ismer az tudja ezek a megjegyzések nem helytállóak, és aki ilyeneket mondd rám, abból az irigység beszél, de eléggé bántóak tudnak lenni. Még akkor is, ha a tudatlanságában az aki mondta nem is feltétlenül rám értette, de én még a kétértelmű megjegyzéseket is megértem. Nos, szóval valaki megjegyezte, hogy minden masszőr Kurva, sőt odáig ment valaki, hogy kétértelműen megjegyezte én meg véletlenül hallottam, hogy miből is lehet ennek a csajnak szép lakása, szép autója, amibe még tankolni is tud, és miből is tud megélni? Egyedül, férj nélkül,...stb Megkérdezném én, basszus, ezek az emberek kétkezi munkáról nem hallottak? Abból, élek, hogy dolgozom, keményen basszus... Igen van egy autóm, igaz 35 éves, (ez azért nem épp a fiatal kategória) van lakásom, de nem luxus, korántsem az, nem tudom miért kell ezt irigyelni? Nem a középkorban élünk, vagy ezek az emberek elvárták volna, hogy miután elváltam, fel kellett volna kötnöm magam? Vagy mi van? Azt is hallottam, hogy válogatós vagyok, ezért vagyok egyedül. Hát basszus, nekem minden idiótát el kellene fogadnom? Menjek bele még egyszer olyan kapcsolatba, hogy a pasasnak az egyetlen vagyona az anyja? Vagy esetleg még csatolva van hozzá egy gyerek is? Nem jó nekem a paraszt..., mondják. Hát basszus... Nem, úgy gondolom, ha én képes vagyok megállni a saját lábamon, olyan pasit szeretnék, aki szintén képes erre. Inkább az irigyeimnek mondanám, ha kevésbé lennének elfoglalva másokkal, és jobban saját magukkal és a kedvesükkel, akkor ők is boldogabbak lennének.

Már megint a ceglédi rendőrök...

Ma épp masszírozom a vendégemet délután fél 6-kor , mikor kopognak az ajtómon. Kinézek, és látom, hogy két rendőr áll az ajtóm előtt. Mondják is, hogy a ceglédi rendőrségtől jöttek.Kérdezem, hogy mi járatban vannak,hát úgy beszéltek velem, mintha minimum én lennék a ceglédi sorozatgyilkos. Hogy menjek ki, már azon gondolkodtam, hogy basszus miért fognak lecsukni? Majd felszólít, hogy vigyem ki a személyimet. Mindezt természetesen az ajtóm előtt, miközben a vendégem egy száll alsóban feküdt a nappaliban. Kérdezem a madarat, hogy miért, mert úgy rejtegette előlem a papírt, mintha arany lett volna, de nem válaszolt.Majd megkérdezte, csöppet sem kedvesen, hogy ez-e a tartózkodási helyem? Mondom neki, hogy igen, (csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy mivel amennyi ügyem nekem volt már Cegléden, igazán tudhatnák már. Benne van a gépben.) Majd miután konstatálta, közölte, hogy a ceglédi rendőrség szabálysértési osztályáról küldték ki, adategyeztetés céljából. Mindjárt megeresztettem néhány telefont ismeretségi kőrben, hogy mi lehet, de mondták, ha gyorshajtás, abban Cegléd nem illetékes, csak Szombathely, úgyhogy tuti nem az. ha rossz helyen parkoltam,( ami szerintem nem igaz, mert mindig figyelek, hol állok meg,)akkor fel kellett volna nyalniuk egy matricát az autóra. Már csak azért is, hogy legközelebb ott ne álljak meg. Majd Gyula barátom tanácsára felhívom a ceglédi majmokat. És képzeljétek nem tudták miért voltak kint. Az ügyeletes tiszt beszélt a járőrökkel, de nem tudták megmondani, adategyeztetés céljából, mondták...Nem voltak bent a szabályértési osztályon már, úgyhogy velük nem tudtam beszélni, de csütörtökön 17-órára úgyis vendégségbe vagyok idézve a Németh alezredeshez, majd nála rákérdezek. De ha már ott járok, nem felejtem el megemlíteni, neki, miképpen beszéltek velem ma a járőrök. Hát nem őriztünk mi együtt libát, hogy ezt a hangnemet megengedhessék velem szemben.

A büdös emberek sajátossága

Járok Angolra, ezt már biztos említettem, eléggé megterhelő ez is, de külön gáz, ha a kis csoportban benne van valaki, akitől undorodsz. Nos így vagyok én az egyik tanulóval. Tömör undorom van tőle. Hogy miért alakult ki? Nos, büdös, mint ha pöcegödörből mászott volna ki. Na nem mindig csak mondjuk heti kétszer, de azokon a napokon szörnyű elviselni. Így volt ez múlthéten pénteken is... Olyan büdös volt az ürge, hogy én , aki nem bírom a szagokat, és még viszonylag messze is ültem tőle, rendesen rosszul voltam. Egész nap a hányingerrel küszködtem. Belegondoltam milyen lehet annak a csajnak, aki ott ül, mellette. Na, nem izzadság szagról beszélünk, bár az is megérne egy misét, hanem olyan kemény doh szagról, ami szerintem keveredik azzal, hogy a ruháját nem mossa ki, stb. Már nem először volt büdös, de a pénteki verziója mindent ütött. Még a csaj is odafordult hozzám mellőle, hogy nem érzem milyen büdös van? De, éreztem... Engem az borít ki ebbe, hogy mikor néha megjelenik kicsapja az ajtót és a megjegyzés, hogy de állott szag van, Mindez persze reggel, mikor üres a terem... Nem akartam olyankor mondani, mert van valahol némi tekintet bennem másokra, hogy ugyan szagolja már körbe magát, de ma nem bírtam tovább. Előhoztam szünetben a dolgot, hogy basszus egész szombaton rosszul voltam a szagtól. Erre az emberünk, közölte, hogy Ő nem érezte, nem is érti milyen szag lehetett, ha szombaton is a hatása alatt voltam. Mondta, hogy a Virág is mondta neki, hogy büdös van, de nem érezte akkor sem. Basszus, próbáltam utalni arra, hogy azért nem, mert tőle jött a szag, de nem vette a lapot. Majd elmentünk kávézni, és mikor 20 perc múlva visszajöttem még mindig azon meditált, ki lehetett olyan büdös. Annyira undorodom már tőle, úgyhogy a múltkorii kirohanásom felé, a tömör undorból adódott. Gondolom ezt már megértitek.

Megváltoztatom az emberek gondolkodásmódját a tisztaságról…

Az egész nagyon régen indult, emlékszem 20 évesen kis takaros leányka voltam, aki és most jól figyeljetek ágyneműt vasalt. ÉN ÁGYNEMŰT VASALTAM. És ingeket a szerelmemnek, meg magamnak blúzokat, stb. Szóval, hetente egyszer legalább álltam a vasalódeszka fölött és a nadrágkosztümjeimet próbáltam egyenessé varázsolni. Aztán a munkahelyemen megkérdeztem Evelint a főnökömet, (okosabb volt, mint én)hogy miképpen csinálja, hogy mindig úgy néz ki, mintha skatulyából húzták volna elő.” Egyszerű, mondta Ő, sosem veszek olyan ruhát, amelyiket vasalni kell.” És tényleg, rájöttem milyen igaza van… Basszus eltelt azóta 16 év és lassan megtanultam úgy élni, ahogy Ő. Nem veszek olyan ruhát, amit vasalni kell… És most az angolon megtapasztaltam, hogy basszus a nők is csodálják a ruházkodási stílusomat, többen megjegyezték, hogy úgy nézek ki, mintha leléptem volna a divatlapról, stb. Még a szomszéd öregasszonyok is rendszedresen megjegyzik milyen csinos vagyok. Pedig azért ez már nagy szó… Ma én is fáradtan legyintek azoknak, akik órákig vasalnak, hogy basszus, pedig rém egyszerű… Ne vegyél magadnak olyan ruhát, amit vasalni kell!!! Én már odáig jutottam, hogy elajándékoztam a vasalómat a vasalódeszkával együtt néhány éve, és cseppet sem hiányzik. Sőt, tovább megyek, a ruháimat nem kell szépen kisimogatni teregetésnél sem. Ha valaki meglátja, miképpen teregetek, csak szörnyülködik. Nem vicc, ez a két dolog baromi messze áll tőlem. Úgyhogy nagyjából egymásra dobálom a ruhákat a ruhaszárítón, és ha megszárad alulról húzogatom kifelé őket. Ritkán jutnak el a szekrényig… És mégis, mikor kilépek az ajtón már úgy nézek ki, mint akit kihúztak a skatulyából. Szóval ez az egyik titkom…És most elárulom nektek a másikat is. Évek óta tudom, hogy a lakás van értünk, és nem mi a lakásunkért. Szóval , ebből kifolyólag gondolhatjátok, nálam nincs akkora rend, mint szegény anyukámnál volt, hogy a földről is enni lehet. Nem lehet… Viszont, nincs szőnyegem, csak a hálószobában, ezért a takarítás könnyebb. Van egy ilyen Top-Shop-os gőzölőm, amivel hetente egyszer felgőzölöm a padlót, és akkor ragyog. És a szőnyegeket a hálóban heti egyszer porszívózom, illetve,ha nagyon ráérek szőnyegtisztítóval is átmegyek rajtuk. A WC-t és fürdőszobát szintén heti egyszer takarítom, de akkor rálocsolok egy fél doboz vízkő és rozsdaoldót, meg Domestost, és hagyom állni legalább 20 percig, addig rendbe csapom a konyhát. És ezzel én le is tudom a takarítást. És képzeljétek, egyre többen rájöttek, hogy nekem van igazam. A barátnőm, aki napi háromszor felmosta a nappaliját, ma már nem mossa csak heti egyszer, és már nem olyan fontos számára, hogy minden ragyogjon, stb. És úgyis rend van. És a vendégeim is elfogadták. Senki nem fordult még ki tőlem, hogy rendetlenség van, sőt évek óta visszajárnak… Lehet ez a titok, elfogadni, hogy nem lehetünk egyszerre tökéletesek a munkában, a tanulásban a házvezetésben és nőként is? Valamit fel kell adni? És a 4-es házvezetőnő is jó? Nekem legalábbis megfelel… Vajon ti nem adtok fel valamit? Mindenhol tökéletesen megfeleltek? Tényleg mindenki tökéletes? Én nem vagyok az, ezt vállalom.És még valami, amiben Evelinnek tökéletesen igaza volt… Most így visszagondolva, 25 évesen mennyivel jobban gondolkodott, mint én akkor. Azt mondta, sokáig Ő is értelmiségi pasit keresett magának. Úgy gondolta, Ő azért tanult, hogy megérdemli, hogy egy tanult pasija legyen. De akkor már rájött, hogy mennyi időt elvesztegetett a pasikkal, mert mióta a párja megvan, azóta tudja, hogy nem baja, ha egy pasas ki tudja cserélni a villanykörtét vagy épp meg tudja szerelni a csöpögő csapot, stb. Ezt sosem várhatta el olyan pasitól, aki a könyvekből tanult meg élni… És ebben is igaza volt. Nekem is mindig az értelmiségi fazonok jöttek, be, de mára benőtt a fejem lágya, milyen jó lenne, ha a pasas, akire rátalálnék, épp át tudná alaktani a lakásomat.

Megint társkeresésre adtam a fejem. Adoniszt keresem újfent.

Kiheverve az Adoniszos történéseket úgy döntöttem megint megpróbálkozom társkereső hirdetéssel. Ezúttal az internetet választottam vadászterületnek. A régebbi eseményekből tanulva ezúttal pontosan megfogalmaztam az igényeimet. Nektek is leírom, hátha van valakinek még ötlete mit is kellene beletennem, hogy ne menjen el újra az életkedvem a pasiktól. Szóval a bemutatkozás így hangzik. Olvassátok és okuljatok.... "Valaki egyszer azt mondta, a tipikus feleség vagyok.Hát nem jött be,nem vagyok épp háziasszony, bár remekül főzök, a lakásomon látszik, hogy élek benne. pont valamelyik nap olvastam egy mondást, "az unalmas nőknek makulátlan a házuk" Ebből kiindulva én nem vagyok épp unalmas.:)Valakit keresek az életemben, pontosan még nem fogalmaztam meg, ki is legyen, de az biztos, fel fogom ismerni, ha szembejön. Olyan embert, aki reggel mellőlem indul el dolgozni, veszi a táskáját és szórakozott mosollyal búcsút int nekem,én pedig remegő térdekkel ülök le, mert félek, hogy elveszítem, mielőtt igazán megismertem volna. Társat, kifejezetten társat keresek. Ha eddig eljutottál az már jó jel, mert az azt jelenti, hogy valóban érdekellek. Nos, hogy te is érdekelj engem a következő kritériumoknak kell megfelelned... Legalább 175 cm magas legyél, mert az alacsony pasik nem jönnek be. És bár nekem súlyfeleslegem van, dolgozom rajta és a szálkás izomzatú pasik tetszenek. Úgyhogy ne legyél túlsúlyos. A kopasz é a kopaszodó pasik taszítanak. Ha hiányos vagy rohadt a fogsorod, akkor is esélytelen vagy,mert az én szememben fontos a szép mosoly. Legyél korban hozzám illő, mert sem nálam sokkal idősebbekkel, sem sokkal fiatalabbakkal nem fogok randizni. Legyen fotó rólad a regeden, mert te szemmel választottál engem és, egyenlő eséllyel szeretnék indulni, azaz én is látni szeretnélek, hogy eldönthessem akarok-e válaszolni. Én nem hiszek abban, hogy ha megismered a belsőt nem fontos a külső. Csak akkor vagyok kíváncsi a belsőre, ha a külső megfogott. Ne legyél munkakerülő és mamakedvence sem. Ha 30 éves korod fölött még mindig az anyáddal élsz, akkor sürgősen gondolkodj el, mi is lehet a probléma, mert nálam esélyed sincs... "

Ági vásárol...

Már évek óta gardróbot szerettem volna csinálni a fürdőszobám egyik feléből,mert elég nagy, viszont az egy db szekrényembe nem férnek el a ruháim. Két hete úgy döntöttem megvalósítom az elképzelésem. A fürdőkádat leválasztom egy szép szalagfüggönnyel, a másik felébe meg beteszek egy vállfás ruhatartót. Úgyhogy fölkerekedtünk a szomszédasszonnyal és irány bevásárolni. A Tescóban megvettem a ruhatartó polcot, majd át a Hobbi Barkácsba a felüljárón túlra. Alighogy beléptem, felfedeztem egy dekorációként kitett kiakasztott aranybarna szalagfüggönyt. Annyira megtetszett, hogy elkezdtem ugyanilyenre vadászni, de nem találtam. Próbáltam eladót keríteni, nagy nehezen sikerült. Kérdeztem tőle hol találok ilyen szalagfüggönyt, mondta, hogy ilyen színű már nincs csak sárga zöld és fehér. De nekem aranybarna kellett. Ezért elkezdtem az eladót nyüstölni, hogy szedje le nekem a dekorációt. Mentem folyamatosan mindenhová utána és nyaggattam. A szomszéd csaj meg ott röhögött mögöttem. Addig nyavalyogtam, hogy az eladó csaj megunta és kerített egy létrát és leszedte nekem a dekorációt. Vettem hozzá egy jó függönytartót is, ami alig fért be a kocsiba. Alig, hogy hazaértünk, megfűztem a szomszédomat, hogy ha már megvettem tegye is fel. De meglepett egy sarokpolccal is, úgyhogy már csak egy állótükör hiányzik. Ez utóbbit azért írom, hátha valaki meglep egy jó állótükörrel a fürdőbe.:)

A magyar Rendőrség tehetetlensége, avagy hogyan hárítsuk másra a felelősséget.

Nézem ennek a Pécsi nőnek a meggyilkolásáról szóló híreket. Hallgatom a nyilatkozatokat és szörnyülködök. Sajnálom a fiatal hölgyet, hogy így végezte, elkeserítő, hogy ebben az országban ennyi aberrált férfi van, akik gyilkosokká tudnak válni, de a rendőrség hozzáállása szörnyű és elképesztő. Egyik főrendőr azt nyilatkozta. A hölgyek este ne menjenek egyedül az utcára, meg jó lenne ha a nők Salsa tanfolyam helyett önvédelmi tanfolyamra iratkoznának be... Azaz ez lefordítva az én nyelvezetemre úgy hangzott, hogy a nők tanulják meg megvédeni magukat, hogy nekünk ne legyen dolgunk. (Nem mintha olyan nagyon sokat dolgoznának úgy egyébként...) Hiszen a lakcímkártyát sem a helyszínelők, hanem egy fiatalokból álló csoport találta meg a helyszínen. Mondjuk én megkérdezném, az ominózus rendőrök mit néztek akkor, hogy nem láttak semmit? Szóval magyarul a gyengébbek kedvéért a Magyar rendőrség úgy gondolja, hogy a nőknek cseppet sem nőies dolgokkal kéne foglalkozni, (mert természetesen ők foglalkoznak a nőkkel) semhogy ők tüntetnék el az ilyen elmebetegeket az utcáról. Magyarul, a rendőrség nyelvezetében a nő volt a hibás, hogy megölték, mert egyedül mert hazamenni, és mert nem tanulta meg megvédeni magát. Még véletlenül sem az elkövető volt ott a hunyó. Az egész rendőrségre ez jellemző, már itt a ceglédieknek is mondtam, hogy végül is igazuk van. "Juliska néni is azért halt meg, mert megakart halni és megkérte a gyilkosait, hogy ugyan öljék már meg és nem azért, mert az elkövető meg akarta ölni ki akarta rabolni,stb... Szóval ebben az országban mindenki hibás, aki erőszakos cselekmény áldozata, de a rendőrök seggét védeni kell.

Matta részeg ember a kertben éjjel. Avagy Klément Gyuri megoldja...

Tegnap sokáig angoloztam, 23h körül mentem aludni,mikor felkapcsolódott a kinti világítás, mivel nyitva van a kánikula miatt az ablakom a hálóban, láttam, hogy egy ember megy kifelé a kertünkből.Nem foglalkoztam vele, mert mint mondtam kifelé tartott. Erre hajnali fél kettőkor csörög a telefonom. Betti a szomszéd csaj az, kétségbe esve mondja menjek ki. Kimegyek, Ő is, de nem találok semmi furcsát. Mondja, hogy valaki bekopogott hozzá, megkérdezte ki az, majd a válasz az volt. "Klément György." Már majdnem ajtót nyitott neki, mikor eszébe jutott, hogy hajnali fél kettő van. Az a borász ilyenkor tuti nem jöhet erre. Mindenesetre most a ház előtt minden nappali fényben úszott. Erre a sötétből, onnan a szemben lévő nénik háza felől borgőzös férfi hang szól ki,hogy "Klément Gyuri megoldja." Persze hiába meresztettük a szemünket, nem láttunk senkit. A Betti a szomszéd csaj, beszél oda a sötét felé, az hang irányába, hogy menjen haza, akárki is, ne kopogjon senkihez, de az ürge csak emlegeti fennhangon Klément Gyuri nevét. Ekkor untam meg a láthatatlan részeget és kiívtam a rendőröket. Közben láttuk, hogy tápászkodik fel a szomszéd néni meggyfája alól, a bokrok mögül és elindul balra. Majd nem tudni pontosan, hogyan történhetett, de mire a rendőrök kiértek már jobboldalt volt. Három rendőr jött, "a csaj egyébként szerintem eléggé rátermett személyiség",megkérdezte, hogy az-e az illető, aki ott fetreng... Mondtuk, hogy minden bizonnyal, bár mivel mondom sötét volt nem láttam senkit. Erőteljesen felszólította a rendőrnő távozásra, vagy másik alternatívaként felajánlotta a detoxikálót. A távozás mellett döntött, bár mint írtam akkor már legalább két és fél órája itt tévelyeghetett. Na elindult, gondoltuk mi, hazafelé... A rendőrök megnyugtattak, menjünk be, eltévedt részeg. Elaludtam. Nem tudod mennyi idő telhetett el, egyszer csak újra az udvarunkon hallom a "Klément Gyuri megoldja." Mondatot. Kiugrottam az ágyból, kimentem a nappaliba, és kikuksiztam. Hát a részeg ott állt a kocsim mellett és megint csak mondta, mondta. Újra hívtam a rendőrséget. Mondtam az ügyeletes tisztnek, hogy nem fogja elhinni, de megint itt a részeg. Küldte a járőröket újra. Addigra a részeg már elment jobbra, nem mentem utána, de szerintem az első utcán bement balra, vagy esetleg bement a bokrok közé, nem tudom. Kérdi a rendőrcsaj, hogy ugyanaz volt-e? Nos, bár elsőre nem láttam, csak hallottam, de minden bizonnyal ugyanaz volt... Nem tudom hogy végződött számára a kaland, a detoxban vagy sem, mert bealudtam a fáradtságtól, de azért a Klémentnek megemlítem a sztorit...

Rám cuppantak a nők...

Úgy kezdődött, hogy az Edit Feng-Shuival átnézte a lakásomat. Majd közölte, hogy rakjak rendet a konyhában, mert az a párkapcsolati rész. Meg a fürdőszobában, mert az az oldal az anyagiakat segíti. Így is tettem. Csak álmomban sem gondoltam, hogy ilyen hatást érek el. Kettesével raktam ki tányérokat, poharakat, stb. Az első érthetetlen reakció az volt számomra, mikor az egyik vendégem, miközben a masszás ágyamon feküdt, megkérdezte tőlem, hogy nem szállnék be harmadikként a házasságába. Döbbenten néztem rá, majd közöltem, hogy bocs nem... Kb egy hétre rá, az egyik csaj, akivel angolra járok mondta nekem, hogy erotikus álma volt velem? Mi van?-értetlenkedtem. Majd délután tovább fokozta mindezt azzal, hogy közölte szerinte azért álmodott rólam, mert ekkora szexuális energiát még senkinél nem látott. Na, most pénteken pedig mindez fokozódott. Egy másik csaj, akivel szintén angolra járok, hívott hosszú szünetben boltba. Sétálunk visszafelé, mikor mondja, hogy ő mennyire elégedetlen magával. Néztem magam elé és mondtam, hogy nem is értem miért, hiszen csinos, én pedig már lassan gurulok... Erre közölte velem, hogy mondta előző este a férjének, pont rólam, hogy ha látna engem..., hogy én milyen szép vagyok... Félve oldalra sandítottam..., majd meggyorsítottam a lépteimet... Erre este felhívott, hogy menjek el velük bulizni. Lehet üldözési mániám van? Vagy ennyire rosszul sült el az, hogy egy kis energiát akartam tenni a párkapcsolati részre? Mert, ha innentől kezdve a nők fognak rám kattanni, inkább visszapakolok.

Életem legszarabb bulija.

Átmentünk 4-en Kecskemétre szombaton (Retró partyra) Mónika találta a helyet, de inkább ne mentünk volna.Életemben nem voltam ilyen rossz helyen. Tele volt a hely tizenéves alkoholista, drogos fiatalokkal, mondtam is nekik, hogy Pestre kellett volna menni.Az Edittel megbeszéltük, hogy ezt alkohol nélkül nem lehet kibírni, úgyhogy mivel én vezettem, igazi hőssé váltam számukra, hogy egy majdnem késdobálónak számító lebujban színjózan tudtam maradni, (egyébként Caribinak hívják) Hajnali fél 3-kor rábeszélésemre el is indultunk haza. Szakadt az eső, hihetetlen vihar volt. Meg is állapodtunk, hogy mindenki nálam alszik és vasárnap viszem haza a társaságot. A hétvégében az Olivér Pizzája volt a legjobb dolog, mert megálltunk reggel megreggelizni náluk és olyan pizzát csinált nekünk, hogy a szakács haverom azt mondta, életében nem evett ilyen finomat. Úgyhogy Ő hozta kicsit egyenesbe az elb@szott hétvégét.

Valamelyik nap villantottam a rendőröknek.

Megállítottak egyik reggel (MEGINT)3 számomra teljesen ismeretlen, valószínű tanuló járőrök voltak, és képzeljétek olyan szerencsétlenül sikerült kiszállnom a kocsiból, hogy elszakadt a fölsőm hátul. Ilyen karikák kapcsolódtak össze, de az egyik karika szétesett, úgyhogy kibuktak (melltartóban) a melleim. Baromi zavarba jöttek, hirtelen szóhoz sem jutottak, hogy oldjam a feszültséget, elkezdtem nevetni. Erre ők is oldódtak. Közöltem velük, ha már így alakult itt hagynám a papírjaimat és elugranék a szomszédos méteráruboltba némi szalagért, hogy rögzítsem a felsőruházatom, majd elviharzottam. Mire visszaértem további jó utat kívántak majd elköszöntek. Mesélem az angol csoportnak, mondták, hogy valaki látta a jelenetet, és derültséget okozott. Szóval így indult a hetem.

Valami öröm az ürömben...

Annyira szomorú vagyok a kiscicám halála miatt, hogy úgy döntöttem, hogy most szétcsapok már az Allianznál. Fél éve basztatnak már közel 150.000 Ft-os fedezetlenségi díjjal, úgy hogy két havonta biztosítást kell kötnöm, és hiába írok nekik levelet, mintha elengednék a fülük mellett. Csibész halála miatti elkeseredettségemben, úgy döntöttem a feszültségemet rajtuk vezetem le. Közöltem velük, hogy továbbra sem ismerek el 150 000 Ft fedezetlenségi költséget, maximum 40000 Ft-ot, de mivel ők arra sem képesek, hogy figyelembe vegyék azt amit a másik ember ír, így és ennyi bosszúságot okoztak, az Allianz is lehet nagyvonalú, és ideje már elengedniük a fedezetlenségi díjat. Mondtam nekik, hogy már lassan annyit telefonálok és levelezek el velük, amennyin vitatkozunk, úgyhogy időszerű, hogy ők is lépjenek valamit. Ha nem már a bírósághoz és médiához fogok fordulni vele. na ettől remélem alaposan beszarva végre nagyvonalúan kötöttek velem egy új biztosítást és végre a teljes fedezetlenségi díjat törölték. Úgyhogy most ennyi harc, levelezés és bosszúság után, miután újra és újra nekik mentem, végre elismerték az igazamat. Legalább valami jó is történt a nagy fájdalmam után.

Végső búcsú Csibésztől az én gyönyörű vörös kiscicámtól.

Már kb egy éve volt nálam Csibész a félperzsa vörös kiscica. Szemtelen volt, de én nagyon nagyon szerettem. Volt olyan éjjel, amikor ki be kérezkedett az ablakomon, és addig kapargatta, amíg föl nem keltem kedve szerint kinyitni , hogy ő járkálhasson. Tegnap hajnalban is kikéredzkedett. Mindig hazajött már reggel 6-körül, mikor felébredtem, de tegnap nem jött. Folyamatosan járkáltam ki, hívtam, de nem jött. Reggel 8-ig kerestem, de nem találtam. Elindultam, kifordultam a Törteli útra, már messziről megláttam, ott volt elütve, meghalva. Azt hittem a szívem szakad meg miatta. Annyira szerettem. összeszedtem a darabjait és eltemettem, nem is tudtam tegnap az angolra elmenni. Járkáltam a városban, próbáltam egy másik cicát találni, hogy legalább ne legyek ennyire egyedül a fájdalmamba, hoztam is haza egy nagyobb talált kandúrt az állatmenhelyről, biztos meg fogom szeretni, hiszen bújós, szeretetre éhes, de most még nagyon fáj a szívem a kis Csibész miatt. Nyugodjon békében a kicsi csillagocska.

Mell csomó, lumbágóval kísérve

No, régóta nem írtam, de mivel ilyen szerencsétlen vagyok, most is csak futólag számolok be néhány fontos dologról... Remélem sokáig élek, és beszámolhatok az eseményekről, de azt megígérem, ha nem így alakulna, akkor is, minden küzdelmemről pontosan fogok nektek írni..
Nos, a háziorvosom észrevette, hogy a bal mellem aránytalanul nagyobb lett. Azt mondta menjek el mammográfiára. Így is történt. Majd elfelejtettem érte menni az eredményért.
Két hét múlva mentem érte, és azzal fogadtak, hogy adnak egy másik időpontot a következő (tegnapra) hétfőre, ultrahangra, mert a mammográfia cisztákat mutatott ki.
Mondtam, hogy hétfőre vendégem van, de a hölgy azt mondta a saját érdekemben tegyem szabaddá a hétfőt.
Így meg is jelentem az ultrahangon. Közösen néztük a dokival a monitort és már megállapítottuk, hogy mindegyik ciszta, amikor a bal mellemen belül egy 1,5 mm nagyságú sötét folt jelent meg. Hiába próbálta több irányból megnézni, nem tudta, úgyhogy úgy döntött meg kell szúrni, hogy szövettanon megnézzék, mert nagyon sűrű.
Mondja nekem, hogy nem úszom meg a szövettant. Kérdeztem most kell-e megszúrnia? Mondta, hogy hát nem muszáj most, megbeszélhetünk holnapra is egy időpontot, de mindenképp meg kell nézni. Hát jó, egyeztem bele.
Úgyhogy levette a mintát.
Olyan rosszul érintett, hogy esetlegesen megint van valami a mellembe, hogy hazafelé kétszer elestem a biciklivel. Na az egyik esés olyan szarul sikerült, hogy lumbágós fájdalmam lett. Alig vártam, hogy az utolsó vendégem délután elmenjen, sírva ültem be az autóba és rohantam a mentőállomásra csontkovács kollégámhoz, hogy segítsen rajtam. Ő munka után volt. Most kezdtem el igazán értékelni a saját munkámat is, mivel ez az első eset, hogy konkrétan gerincfájdalmam van, így már értem, miért mondják sokan, hogy a kezem aranyat ér. Szóval Bozsóhoz rohantam én is, aki fél óráig küzdött, de megérte, most is pokoli fájdalmam van és az éjjel kínlódtam nagyon, reggel nehezemre esett az ágyból felkelni, éjjel a megfordulás is pokoli volt, de neki köszönhetően nem négykézláb vagyok, el tudok jönni a háziorvoshoz, ki tudok egyenesedni és bár minden nehezen megy, azért képes vagyok egyedül felöltözni.

Majdnem leégett a házunk.

Szombaton kora délután arra riadtam, hogy verik az ajtómat a szomszéd gyerekei. Kényelmes tempóban mentem kifelé, még morogtam is, hogy öreg ember nem gyorsvonat.
Tűz van.-kiabálnak a gyerekek.
Rohanok kifelé, hát látom, hogy lángokban a szomszéd telke és erősen jön a tűz irányunkban a ház felé.
Hívom a tűzoltókat, nem kapcsol, annyian hívták, hogy nem voltak elérhetőek.
Majd tárcsázom a 112-őt, onnan kapcsolják Pest tűzoltóságot, és nem tudják elérni Ceglédet. Már ekkor elérte a tűz a házunk sarkát, a szomszédnak belekapott a gerendájába és nálam is nyaldosta a 3 méter magas bodzás bokrot. Gyorsan hívtam Zsemlye Gábort a helyi tűzoltóparancsnokot a mobilon. Üvöltöttem, hogy gyertek gyorsan, mert leég a házam. Ő otthon volt, későbbi bevallása szerint épp ebédelt, de leadta gyorsan rádión a jelzést, hogy veszélyben vannak házak. Úgyhogy a tűzoltók otthagytak csapot-papot, épp egy bozóttüzet oltottak a város másik részén, és indultak hozzánk. Közben odaértek a rendőrök is, mert gyújtogatás történt. Addigra már rendesen a házam két oldalról tűzbe volt. A rendőrök elkezdték taposni, közben én ott rettegtem a gyerekekkel, hogy hol vannak már tűzoltók. Nyugatattak, hogy nyugodjak meg, mert Ők már látták, hogy elindultak. Égett a fél Bede. Ekkor értek oda a tűzoltók. Azonnal megkezdték az oltást, így szerencsére csak a telek, meg a fák égtek meg, de a házban nem lett kár. Kb 1 óra alatt sikerült megfékezniük teljesen a tüzet. Köszönöm nekik a gyors segítséget, nekik, meg Zsemlye Gábornak köszönhető, hogy 6 lakás, közöttük az enyém is, nem vált lakhatatlanná.

A rendőrségi panaszom

Tegnap volt a meghallgatás a ceglédi rendőrségen az intézkedés miatti panaszom miatt.
Nem sok jóval biztattam magam, ugyanis 4 rendőrrel szemben egyedül voltam. De meglepetésemre, két rendőr a csaj meg az egyik tanuló mellettem vallott. Azt mondta el, amit én is. Az akivel tulajdonképpen bajom volt, az persze hazudott, de a másiki kettő őszinte volt, úgyhogy meg is lepődtem, hogy ilyen is létezik.
Mindenesetre örülök neki, mert, ha már ennyire a szabályoknál tartunk, akkor nekik is be kellene tartani a szabályokat velem szemben.

Amikor folyamatosan menteni kell engem.

Sosem voltam épp az az ember, aki nem téved el, mert sajnos képes vagyok a legkisebb faluban is úgy eltévedni, hogy ember legyen a talpán, aki megtalál. Tökéletesen tudom olvasni a térképet, nagyjából azt is tudom merre kell elindulnom, de valahogy mindig eltévedek.
Volt már olyan, hogy sírtam, mert nem találtam meg azt az utat, amit kerestem. Ezért évek óta megpróbálok megszokott, ismert utakon közlekedni.
Nos, szombaton Karcagra kellett mennem. Autóval indultam el még pénteken este, mert olyan nehezen sikerült bebikázni, a kocsit, hogy gondoltam szombat hajnalban nincs az a szomszédom, akit ilyesmivel kiverhetek az ágyból.
Ezért elindultam éjjel. Nem álltam meg tankolni Cegléden, mert féltem, hogy még nem töltött annyit az aksira, hogy újra be tudjak indulni. Nagy hiba volt. Ugyanis, a 4-esen közel távol nincs benzinkút. Úgyhogy igencsak benzin szűkében voltam, mikor Szolnok felé közeledtem. Már be is rezeltem, hogy kutyagolhatok majd a kannával, amikor megcsúsztam és kisodródtam az út szélére, majd megpróbáltam hátramenetbe tenni a kocsit, de már nem értem el vele semmit, szó szerint beborultam a 3 méteres árokba.
Kihívtam a tűzoltókat, Szolnokiakkal beszéltem, mondták, próbáljam megállapítani a tök sötétben hol is lehetek. Szerencsémre néhány hete egy kedves barátom a kezembe nyomta a narancssárga láthatósági mellényét, úgyhogy mikor mondtam neki, hogy megmentette vele az életemet, mondta is, hogy nem számított rá, hogy ilyen gyorsan szükségem lesz rá.
Szóval a Szolnoki tűzoltók érdeklődtek, mit látok, mondtam, hogy baloldalt messze kéményeket, jobboldalt alföldhöz mérten pusztaságot, semmit. Majd szememet meresztve észrevettem, hogy a 97-es kilométerkőnél vagyok. Kb 10 percen belül ott voltak. Kihúzták a kocsimat, és képzeljétek el, egy karcolás nélkül megúsztam én is meg az autó is. Mondták is, hogy piszkosul szerencsém volt, nem tudják milyen őrangyal vigyázott rám. Féltem, hogy nem fog beindul, de a tűzoltó beült és pöccre elindultam.
Na mondták is, hogy ne menjek be tankolni Szolnokra, hanem majd balról a felüljáró után lesz egy MOL kút, ott álljak meg.
Szóval le is értem Karcagra. Ott a városban úgy eltévedtem, hogy azt vettem észre, hogy kipörögnek a kerekek, ott állok méteres hóban és elakadtam. Megint tűzoltókat tárcsáztam. Ki is jöttek, és kitoltak, de elfelejtettem megkérdezni, hogy jutok el a Fürdő utcába, úgyhogy felhívtam a rendőröket.
Hol áll most?-kérdezték. Hát ha jól látom valami kocsmánál, dideregtem, mert bedöglött a fűtésem, mínusz 20 C fok. Hát van Karcagon 50 kocsma, valami közelebbit mondjon. Kiszálltam és kerestem egy táblát. Püspökladányi út 53. Ne menjen sehová mondták, várja meg a járőröket, magáért megyünk. Úgyhogy Karcagon rendőri felvezetéssel mentem a szállásra, előkeresték az éjszakai portást. Ott kiszedték az akkumulátort a kocsimból, majd elbúcsúztak.
Szóval így végződött a bonyolult éjszakám múlt hétvégén.

Leszakadt a kipufogócsövem.

Ez nem sokkal a rendőri feljelentésem előtt történ. Kifordulok az Alszegi útról a Széchényire, mennék Törtel irányába, hatalmas buckán átrepülve a kipufogócsövem szó szerint a földön.
Hallom a hangját, mint egy traktor, mivel már régebben is hallottam ilyet, azonnal tutam, mi a baj, elakadás jelző ki és kiszálltam szemrevételezni a problémát. Rájöttem, hogy én ezzel nem nagyon tudok mit kezdeni, leszakadt, hát leszakadt.
Felhívtam a ceglédi rendőrséget, hogy ugyan jöjjenek már ki, mert a közútkezelőhöz szeretném majd benyújtani a számlát.
Az akkori ügyeletes tiszt, fogta magát és közölte, hogy mit kezdjen ő a kipufogómmal és letette a telefont. Azt hittem rosszul hallok.
Természetesen újra tárcsáztam a 107-et és ott Pest megyén közöltem mi a problémám, majd a rendőr értetlenül hallgatta, hogy Cegléd nem áll velem szóba.
Úgyhogy néhány másodperces várakozás után megint Cegléd ügyeletes tisztjével beszélgettem, aki már ekkor tudta mi is a kötelessége, mert közölte, hogy maradjak ott és küldi a baleseti helyszínelőket.
Szóval maguktól itt ez sem megy. Mindenesetre ez már a rendszámtábla elhagyása után történt, de még a feljelentés előtt.

Megint megbűntettek a rendőrök.

Jó rég írtam már ide, úgyhogy most hosszabb hangvételű bejegyzést írok. Történtek ám velem a dolgok, de talán pont ezért nem értem rá ide írni.

Szóval kb két hete szerdán pokolian rohantam a vonathoz 8.40 kor indultam el és a 9.10 kor induló vonatot kellett volna elérnem.,(természetesen autóval) amikor az állomástól néhány percre levillogtak a zsaruk. Nálam veszélyesebb bűnöző aligha lehet Cegléden, ha engem szúrnak ki mindig.
Na szóval megálltam, és ott a helyszínen elmondtam, hogy tudom, hogy nincs első rendszám táblám. (nagy hiba volt, ezek a barmok észre sem vették volna, ha nem mondom,) de időpont van kérve az okmányirodába, (mint már több bejegyzésemben leírtam Obamához könnyebb bejutni, mint a ceglédi okmányirodába)Szóval eltökölgettek a papírjaimmal több, mint 20 percet, és a végén közölték, hogy feljelentenek.
Közben kértem hadd telefonáljak, mert a vonaton engem várnak, de a csaj hatalommal való visszaéléssel megtiltotta a telefonálást. Úgy bánt velem, mintha én lennék a ceglédi sorozatgyilkos.
Szóval a megfelelő lassúsággal kitöltötte a pasas a feljelentést, majd közölte, hogy a másik oldalon kéri az adataimat, melyet nem kötelező kitölteni, de válaszoljak a kérdésekre. Mondtam neki, hogy NEM szeretném kitölteni, egyébként is késésben vagyok, de ragaszkodott hozzá. Nem tudom pontosan melyik része nem volt világos a pasasnak, abból, hogy nem szeretném kitölteni, de addig nem engedett el, míg azokra a kérdésekre nem válaszoltam. Ezáltal lekéstem a vonatot.
Úgy felmérgesítettek, hogy mindjárt bementem a Ceglédi Rendőrkapitányságra és panasszal éltem. Úgy gondolom ez az intézkedés nem volt éppen szabályszerű.
Közben persze, mint Gyula barátomtól megtudtam, ha én bejelentettem a Ceglédi kapitányságon a rendszámtáblám eltűnését, (márpedig én szóban megtettem) akkor nem is követtem el szabálysértést. Persze még aznap írásban is bejelentettem, és kértem a kapitányságot, keressék elő a hanganyagot, mert többször bejelentettem az eltűnést követően a rendszámtábla nem meglétét. Igazából a kapitányság ügyeletesének, aki pontosan tudja milyen nehéz a polgármesteri hivatalhoz bejutni, neki kellett volna szólnia, hogy írásban tegyek bejelentést és akkor járhatok az autóval, míg elintéződik a rendszámtábla. Hogy ti ezt nem tudtátok? Nem csoda, én sem, amíg kedves barátom nem szólt róla. Persze ezt egy átlag embernek nem, de a rendőrségen dolgozóknak tudniuk kellett volna.
Továbbá még van egy adu a kezemben, amit ki fogok játszani, de erről még nem nyilatkozhatok, de ezt hiszem ezzel megúszhatom a büntetést.