Végső búcsú Csibésztől az én gyönyörű vörös kiscicámtól.

Már kb egy éve volt nálam Csibész a félperzsa vörös kiscica. Szemtelen volt, de én nagyon nagyon szerettem. Volt olyan éjjel, amikor ki be kérezkedett az ablakomon, és addig kapargatta, amíg föl nem keltem kedve szerint kinyitni , hogy ő járkálhasson. Tegnap hajnalban is kikéredzkedett. Mindig hazajött már reggel 6-körül, mikor felébredtem, de tegnap nem jött. Folyamatosan járkáltam ki, hívtam, de nem jött. Reggel 8-ig kerestem, de nem találtam. Elindultam, kifordultam a Törteli útra, már messziről megláttam, ott volt elütve, meghalva. Azt hittem a szívem szakad meg miatta. Annyira szerettem. összeszedtem a darabjait és eltemettem, nem is tudtam tegnap az angolra elmenni. Járkáltam a városban, próbáltam egy másik cicát találni, hogy legalább ne legyek ennyire egyedül a fájdalmamba, hoztam is haza egy nagyobb talált kandúrt az állatmenhelyről, biztos meg fogom szeretni, hiszen bújós, szeretetre éhes, de most még nagyon fáj a szívem a kis Csibész miatt. Nyugodjon békében a kicsi csillagocska.