Megváltoztatom az emberek gondolkodásmódját a tisztaságról…

Az egész nagyon régen indult, emlékszem 20 évesen kis takaros leányka voltam, aki és most jól figyeljetek ágyneműt vasalt. ÉN ÁGYNEMŰT VASALTAM. És ingeket a szerelmemnek, meg magamnak blúzokat, stb. Szóval, hetente egyszer legalább álltam a vasalódeszka fölött és a nadrágkosztümjeimet próbáltam egyenessé varázsolni. Aztán a munkahelyemen megkérdeztem Evelint a főnökömet, (okosabb volt, mint én)hogy miképpen csinálja, hogy mindig úgy néz ki, mintha skatulyából húzták volna elő.” Egyszerű, mondta Ő, sosem veszek olyan ruhát, amelyiket vasalni kell.” És tényleg, rájöttem milyen igaza van… Basszus eltelt azóta 16 év és lassan megtanultam úgy élni, ahogy Ő. Nem veszek olyan ruhát, amit vasalni kell… És most az angolon megtapasztaltam, hogy basszus a nők is csodálják a ruházkodási stílusomat, többen megjegyezték, hogy úgy nézek ki, mintha leléptem volna a divatlapról, stb. Még a szomszéd öregasszonyok is rendszedresen megjegyzik milyen csinos vagyok. Pedig azért ez már nagy szó… Ma én is fáradtan legyintek azoknak, akik órákig vasalnak, hogy basszus, pedig rém egyszerű… Ne vegyél magadnak olyan ruhát, amit vasalni kell!!! Én már odáig jutottam, hogy elajándékoztam a vasalómat a vasalódeszkával együtt néhány éve, és cseppet sem hiányzik. Sőt, tovább megyek, a ruháimat nem kell szépen kisimogatni teregetésnél sem. Ha valaki meglátja, miképpen teregetek, csak szörnyülködik. Nem vicc, ez a két dolog baromi messze áll tőlem. Úgyhogy nagyjából egymásra dobálom a ruhákat a ruhaszárítón, és ha megszárad alulról húzogatom kifelé őket. Ritkán jutnak el a szekrényig… És mégis, mikor kilépek az ajtón már úgy nézek ki, mint akit kihúztak a skatulyából. Szóval ez az egyik titkom…És most elárulom nektek a másikat is. Évek óta tudom, hogy a lakás van értünk, és nem mi a lakásunkért. Szóval , ebből kifolyólag gondolhatjátok, nálam nincs akkora rend, mint szegény anyukámnál volt, hogy a földről is enni lehet. Nem lehet… Viszont, nincs szőnyegem, csak a hálószobában, ezért a takarítás könnyebb. Van egy ilyen Top-Shop-os gőzölőm, amivel hetente egyszer felgőzölöm a padlót, és akkor ragyog. És a szőnyegeket a hálóban heti egyszer porszívózom, illetve,ha nagyon ráérek szőnyegtisztítóval is átmegyek rajtuk. A WC-t és fürdőszobát szintén heti egyszer takarítom, de akkor rálocsolok egy fél doboz vízkő és rozsdaoldót, meg Domestost, és hagyom állni legalább 20 percig, addig rendbe csapom a konyhát. És ezzel én le is tudom a takarítást. És képzeljétek, egyre többen rájöttek, hogy nekem van igazam. A barátnőm, aki napi háromszor felmosta a nappaliját, ma már nem mossa csak heti egyszer, és már nem olyan fontos számára, hogy minden ragyogjon, stb. És úgyis rend van. És a vendégeim is elfogadták. Senki nem fordult még ki tőlem, hogy rendetlenség van, sőt évek óta visszajárnak… Lehet ez a titok, elfogadni, hogy nem lehetünk egyszerre tökéletesek a munkában, a tanulásban a házvezetésben és nőként is? Valamit fel kell adni? És a 4-es házvezetőnő is jó? Nekem legalábbis megfelel… Vajon ti nem adtok fel valamit? Mindenhol tökéletesen megfeleltek? Tényleg mindenki tökéletes? Én nem vagyok az, ezt vállalom.És még valami, amiben Evelinnek tökéletesen igaza volt… Most így visszagondolva, 25 évesen mennyivel jobban gondolkodott, mint én akkor. Azt mondta, sokáig Ő is értelmiségi pasit keresett magának. Úgy gondolta, Ő azért tanult, hogy megérdemli, hogy egy tanult pasija legyen. De akkor már rájött, hogy mennyi időt elvesztegetett a pasikkal, mert mióta a párja megvan, azóta tudja, hogy nem baja, ha egy pasas ki tudja cserélni a villanykörtét vagy épp meg tudja szerelni a csöpögő csapot, stb. Ezt sosem várhatta el olyan pasitól, aki a könyvekből tanult meg élni… És ebben is igaza volt. Nekem is mindig az értelmiségi fazonok jöttek, be, de mára benőtt a fejem lágya, milyen jó lenne, ha a pasas, akire rátalálnék, épp át tudná alaktani a lakásomat.