Sosem voltam épp az az ember, aki nem téved el, mert sajnos képes vagyok a legkisebb faluban is úgy eltévedni, hogy ember legyen a talpán, aki megtalál. Tökéletesen tudom olvasni a térképet, nagyjából azt is tudom merre kell elindulnom, de valahogy mindig eltévedek.
Volt már olyan, hogy sírtam, mert nem találtam meg azt az utat, amit kerestem. Ezért évek óta megpróbálok megszokott, ismert utakon közlekedni.
Nos, szombaton Karcagra kellett mennem. Autóval indultam el még pénteken este, mert olyan nehezen sikerült bebikázni, a kocsit, hogy gondoltam szombat hajnalban nincs az a szomszédom, akit ilyesmivel kiverhetek az ágyból.
Ezért elindultam éjjel. Nem álltam meg tankolni Cegléden, mert féltem, hogy még nem töltött annyit az aksira, hogy újra be tudjak indulni. Nagy hiba volt. Ugyanis, a 4-esen közel távol nincs benzinkút. Úgyhogy igencsak benzin szűkében voltam, mikor Szolnok felé közeledtem. Már be is rezeltem, hogy kutyagolhatok majd a kannával, amikor megcsúsztam és kisodródtam az út szélére, majd megpróbáltam hátramenetbe tenni a kocsit, de már nem értem el vele semmit, szó szerint beborultam a 3 méteres árokba.
Kihívtam a tűzoltókat, Szolnokiakkal beszéltem, mondták, próbáljam megállapítani a tök sötétben hol is lehetek. Szerencsémre néhány hete egy kedves barátom a kezembe nyomta a narancssárga láthatósági mellényét, úgyhogy mikor mondtam neki, hogy megmentette vele az életemet, mondta is, hogy nem számított rá, hogy ilyen gyorsan szükségem lesz rá.
Szóval a Szolnoki tűzoltók érdeklődtek, mit látok, mondtam, hogy baloldalt messze kéményeket, jobboldalt alföldhöz mérten pusztaságot, semmit. Majd szememet meresztve észrevettem, hogy a 97-es kilométerkőnél vagyok. Kb 10 percen belül ott voltak. Kihúzták a kocsimat, és képzeljétek el, egy karcolás nélkül megúsztam én is meg az autó is. Mondták is, hogy piszkosul szerencsém volt, nem tudják milyen őrangyal vigyázott rám. Féltem, hogy nem fog beindul, de a tűzoltó beült és pöccre elindultam.
Na mondták is, hogy ne menjek be tankolni Szolnokra, hanem majd balról a felüljáró után lesz egy MOL kút, ott álljak meg.
Szóval le is értem Karcagra. Ott a városban úgy eltévedtem, hogy azt vettem észre, hogy kipörögnek a kerekek, ott állok méteres hóban és elakadtam. Megint tűzoltókat tárcsáztam. Ki is jöttek, és kitoltak, de elfelejtettem megkérdezni, hogy jutok el a Fürdő utcába, úgyhogy felhívtam a rendőröket.
Hol áll most?-kérdezték. Hát ha jól látom valami kocsmánál, dideregtem, mert bedöglött a fűtésem, mínusz 20 C fok. Hát van Karcagon 50 kocsma, valami közelebbit mondjon. Kiszálltam és kerestem egy táblát. Püspökladányi út 53. Ne menjen sehová mondták, várja meg a járőröket, magáért megyünk. Úgyhogy Karcagon rendőri felvezetéssel mentem a szállásra, előkeresték az éjszakai portást. Ott kiszedték az akkumulátort a kocsimból, majd elbúcsúztak.
Szóval így végződött a bonyolult éjszakám múlt hétvégén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése