Szombaton kora délután arra riadtam, hogy verik az ajtómat a szomszéd gyerekei. Kényelmes tempóban mentem kifelé, még morogtam is, hogy öreg ember nem gyorsvonat.
Tűz van.-kiabálnak a gyerekek.
Rohanok kifelé, hát látom, hogy lángokban a szomszéd telke és erősen jön a tűz irányunkban a ház felé.
Hívom a tűzoltókat, nem kapcsol, annyian hívták, hogy nem voltak elérhetőek.
Majd tárcsázom a 112-őt, onnan kapcsolják Pest tűzoltóságot, és nem tudják elérni Ceglédet. Már ekkor elérte a tűz a házunk sarkát, a szomszédnak belekapott a gerendájába és nálam is nyaldosta a 3 méter magas bodzás bokrot. Gyorsan hívtam Zsemlye Gábort a helyi tűzoltóparancsnokot a mobilon. Üvöltöttem, hogy gyertek gyorsan, mert leég a házam. Ő otthon volt, későbbi bevallása szerint épp ebédelt, de leadta gyorsan rádión a jelzést, hogy veszélyben vannak házak. Úgyhogy a tűzoltók otthagytak csapot-papot, épp egy bozóttüzet oltottak a város másik részén, és indultak hozzánk. Közben odaértek a rendőrök is, mert gyújtogatás történt. Addigra már rendesen a házam két oldalról tűzbe volt. A rendőrök elkezdték taposni, közben én ott rettegtem a gyerekekkel, hogy hol vannak már tűzoltók. Nyugatattak, hogy nyugodjak meg, mert Ők már látták, hogy elindultak. Égett a fél Bede. Ekkor értek oda a tűzoltók. Azonnal megkezdték az oltást, így szerencsére csak a telek, meg a fák égtek meg, de a házban nem lett kár. Kb 1 óra alatt sikerült megfékezniük teljesen a tüzet. Köszönöm nekik a gyors segítséget, nekik, meg Zsemlye Gábornak köszönhető, hogy 6 lakás, közöttük az enyém is, nem vált lakhatatlanná.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése