Merjük meghúzni a határokat, karácsonykor is! Hajlamosak vagyunk országjárást csinálni karácsonykor, (megjegyzem, ez borzasztó), mert ilyenkor óhatatlanul is közös időt kell eltölteni olyan személyekkel, akiket nem szeretünk. A legjobb, ha át sem megyünk olyan rokonokhoz, akikről már régen tudjuk, hogy mérgező emberek... A karácsony a szeretet ünnepe és a legfontosabb, hogy azokkal töltsük, akiket szeretünk. De ha már mégis arra kényszerültél, hogy meg kellett hívni, át kellett menni, akkor meg kell húzni a határokat! Tudd kimondani a következő mondatokat: "Bocsánat, nekem ez a téma kellemetlen" "Nem szeretnék erről beszélni" A legvégső esetben pedig fel lehet állni és el lehet jönni a mérgező emberek környezetéből. Tudj kiállni saját magadért és ne hagyd, hogy abuzáljanak a rokonaid. Karácsonykor sem! Abuzálás alatt most arra gondolok, hogy mennyit híztál, miért nincs még senkid, te rosszul főzöl, milyen a lakás, stb. Tudd elmondani, hogy beszéljünk másról, mert nem érzed jól magad ebben a közegben. Nagyon sokszor találjuk magunkat abban a helyzetben, hogy a rokonaink régi (15-20 évvel korábbi) sérelmeket vágnak ünnepekkor a másikhoz... Ezek a játszmák, többnyire kedvességként van álcázva. Figyeljünk mindig az érzéseinkre, amit kiváltanak bennünk ott helyben a családi összejövetelek alatt az emberek... Ha rosszul érzem magam a társaságban, szégyenérzetem van, félek, bűntudat, lelkiismeret-furdalás, feszengek, szorongok, akkor fel kell állni az asztaltól és el kell jönni. Egy empatikus, támogató családi beszélgetések alatt saját magamat adhatom! Ha egy olyan társaságban vagyok, ahol engem szeretnek, akkor ott nincs rossz érzésem, mert tudom, hogy a többiek nem fognak bántani. De nagyon sokszor a családi asztalnál nem egy empatikus, támogató engem szerető ember ül, hanem egy olyan mérgező személyiség, akinek feltett szándéka, hogy engem sunyi módon bántalmaz, megaláz. És ha én nem merem meghúzni ott, akkor a határaimat, akkor azt veszem észre, hogy úgy fogok hazamenni, hogy az önértékelésem teljesen a padlóra került, semmivé aláztak és még sorolhatnám. Ezért nagyon fontos, hogy kimondjunk mondatokat. "Velem te így nem beszélhetsz, én nem tűröm meg ezt a hangnemet." Az a baj, hogy nagyon sok családba van megfelelési kényszer. 6 féle sütemény, 5 főétel, puccos lakás... Te jó anya és jó háziasszony vagy akkor is, ha nem mostál ablakot és függönyt. Akkor is elfogadnak azok az emberek, akik valóban szeretnek, ha nem főztél 8 félét és nem dermed 6 tepsi zserbón a csoki és még nem sütöttél hozzá 4 másik süteményt. Rendelted a kaját? Na és? Jó volt? Jól lakott mindenki? Akkor hol itt a probléma? Ahol szeretet van, ott érzelmeknek megjelenni és nem külsőségekben megmutatni, hogy hogyan is szeretnél élni, amikor az év többi napján meg sem közelíted ezt. Mielőtt elindulsz a rokonaidhoz, kérdezd meg magadtól, hogy valóban ott-e a helyed? Mikor kérdezték meg ezek a rokonaid tőled a következőket... "Mesélj, hogy vagy?" "Mi történt veled mostanában?" "Mire lenne szükséged?" "Boldog vagy?" Ne akarj tökéletes ünnepet, nyugodtat akarj! Ne idealizáld a karácsonyt és ne támassz hamis elvárásokat mások és magad felé sem. Az, hogy megteremted azt az álomképet karácsonyra és ezt mutatod be másoknak, miközben az év 364 napján egészen máshogy élsz, az nem teremt harmóniát. Mielőtt elindulunk a rokonokhoz beszéljük meg a párunkkal, hogy miról nem szeretnénk beszélni a tágabb család előtt. Kérjünk védelmet, mondjuk el, hogy minket rosszul érintene, ha ez vagy az a felszínre kerülne. Ha balul sikerül a karácsony nem csak az ideit, hanem a következőket is el fogja rontani, hiszen elő fognak kerülni később az idei sérelmek, hogy mi történt korábban. A karácsony szóljon a szeretetről és önmagunkat is szeressük annyira, hogy képesek legyünk határt húzni vagy eljönni a mérgező közegből...