Holnap érkezik a Mikulás és ezzel kezdetét veszi a hosszú adventi menetelés, az álszenteskedés és a képmutatás. Találkozhatunk rég nem látott és "szeretett/gyűlölt" rokonainkkal. Ránk szakadnak a kalóriák, karácsonyi zene szól mindenhol, őrült költekezési hullám felesleges cuccokra, melyekkel majd karácsony után sorba állnak az emberek visszaváltásra... Persze nem maradhat el az év végi munkahelyi vacsora, a részeg kollégák viccesnek tartott, de rosszindulatú megjegyzései, szexuális zaklatásai. Felszakadnak a régi sérelmek traumák a gyerekkortól egészen mostanáig. Persze nem maradnak el a "tökéletes háziasszonyok", sem akik 25 főre főznek és 8 féle süteményt sütnek... Majd karácsony este egyedül sírnak a konyhában, a fáradtságtól, fájó háttal és derékkal. Mert természetesen annyira túlvállalják magukat a megfelelési kényszer hatására, hogy egyedül maradnak az összes feladattal és még utána ők vannak ezen megsértődve. Kevés az az ember, aki fel meri vállalni, hogy boldog akar lenni, nem túlhajszolt és fáradt, főleg nem karácsonykor... Nem kell két tepsi zserbón dermednie a csokoládénak, és most őszintén nem ugyanolyan jó az étteremből rendelt vacsora, mint az amiért 3 napon keresztül a sütő mellett görnyedsz? Nem értik meg mindezt a rokonaid? Akkor kérdezd meg magadtól kiért hozol fáradtságot? Meg fognak sértődni? Hát ez van... Rém kellemetlen. Mondjuk sem annyira, mint éveken keresztül hallgatni, ahogy a családod előtt megaláznak, leszólják a lakásodat, megjegyzést tesznek az alakodra és elvárják, hogy mosolyogj hozzá, “hiszen csak vicc”. Ha eddig bírtál illedelmesen mosolyogni, akkor tessék ismét felvenni a bűbáj mosolyt és csak nyugodtan: “Idén szűk körű a karácsony, nagyon kedvesek vagytok, hogy megértitek. Tudtam, hogy rátok számíthatok.” ( Nem kell, hogy karácsonyi mártírrá válj... Csináltam sokáig, de már tudom, hogy mindez felesleges. Senki nem értékeli. "A calvados-szal flambírozott almatortából a lángoló függöny miatt lesz jó sztori, a gyerekek évekig fogják vigyorogva emlegetni a csillagszórós pizzát és nem az első megrökönyödésre fognak emlékezni a rokonok, hanem arra, hogy mennyire jó volt zokniban mászkálni és a szőnyegen hason fekve társasozni a sok évnyi elegáns vacsora után." Átéltem évekig és azóta sem dolgoztam fel az anyósomékkal töltött VESZEKEDÉSEKKEL, megaláztatásokkal teli karácsonyokat. Soha többet....