Ebben az évben az utolsó munkanapom lesz holnap a rendelőben. Otthon még 31-én is várom az előre bejelentkezett vendégeimet/pácienseimet. Jövőre is várok mindenkit szeretettel.

" Ilyen rosszul még nem álltak a csillagok az égen"- mondta Orbán Viktor annak indokaként, hogy a magyar gazdaság miért leledzik a béka segge alatt, és hogy a magyar forint miért lett tartósan egyenértékű a szárított teveszarral. A csillagok állásával semmi gond, faszikám; azok időtlen idők óta a helyükön vannak. A bajok gyökerét ne az égen keresd, hanem itt a Földön. Itt van mindjárt például az idiotizmusával egyenes arányban vágáséretté hízó úgynevezett gazdaságfejlesztési minisztered, akinek egyetlen ötlete se jött be, sőt, tisztesség ne essék szólván, eleddig mindegyikre rábasztunk. Aztán itt van a síkhülye futsallos hülyegyerek, akiből az apjával kötött vádalkuból kifolyólag külügyminisztert csináltál, és aki magára haragította a nyugati világot, és keleti nyitás címén percenként százhúsz nyelvcsapással nyaldossa a keleti despoták seggét, miközben szénné keresi magát a gazdaságot hazavágó üzletein. Végül, de nem utolsósorban itt vagy te magad, aki szent esküvel fogadtad meg 2002-ben, hogy ha még egyszer hatalomra kerülsz, tönkre fogod tenni az országot. És teszed is ezt szép módszeresen, mert amilyen piszok mázlid van, nekünk, magyaroknak nincs annyi vér a pucánkban, mint a románoknak volt 1989-ben, hogy falhoz állítsunk és beléd eresszünk egy géppisztoly sorozatot..... Ennek a rengeteg embernek, akik ebédosztásra állnak sorba elfelejtettek szólni Orbánék, hogy milyen szerencsések, hogy Magyarországon élhetnek és minden rendben van...

Merjük meghúzni a határokat, karácsonykor is! Hajlamosak vagyunk országjárást csinálni karácsonykor, (megjegyzem, ez borzasztó), mert ilyenkor óhatatlanul is közös időt kell eltölteni olyan személyekkel, akiket nem szeretünk. A legjobb, ha át sem megyünk olyan rokonokhoz, akikről már régen tudjuk, hogy mérgező emberek... A karácsony a szeretet ünnepe és a legfontosabb, hogy azokkal töltsük, akiket szeretünk. De ha már mégis arra kényszerültél, hogy meg kellett hívni, át kellett menni, akkor meg kell húzni a határokat! Tudd kimondani a következő mondatokat: "Bocsánat, nekem ez a téma kellemetlen" "Nem szeretnék erről beszélni" A legvégső esetben pedig fel lehet állni és el lehet jönni a mérgező emberek környezetéből. Tudj kiállni saját magadért és ne hagyd, hogy abuzáljanak a rokonaid. Karácsonykor sem! Abuzálás alatt most arra gondolok, hogy mennyit híztál, miért nincs még senkid, te rosszul főzöl, milyen a lakás, stb. Tudd elmondani, hogy beszéljünk másról, mert nem érzed jól magad ebben a közegben. Nagyon sokszor találjuk magunkat abban a helyzetben, hogy a rokonaink régi (15-20 évvel korábbi) sérelmeket vágnak ünnepekkor a másikhoz... Ezek a játszmák, többnyire kedvességként van álcázva. Figyeljünk mindig az érzéseinkre, amit kiváltanak bennünk ott helyben a családi összejövetelek alatt az emberek... Ha rosszul érzem magam a társaságban, szégyenérzetem van, félek, bűntudat, lelkiismeret-furdalás, feszengek, szorongok, akkor fel kell állni az asztaltól és el kell jönni. Egy empatikus, támogató családi beszélgetések alatt saját magamat adhatom! Ha egy olyan társaságban vagyok, ahol engem szeretnek, akkor ott nincs rossz érzésem, mert tudom, hogy a többiek nem fognak bántani. De nagyon sokszor a családi asztalnál nem egy empatikus, támogató engem szerető ember ül, hanem egy olyan mérgező személyiség, akinek feltett szándéka, hogy engem sunyi módon bántalmaz, megaláz. És ha én nem merem meghúzni ott, akkor a határaimat, akkor azt veszem észre, hogy úgy fogok hazamenni, hogy az önértékelésem teljesen a padlóra került, semmivé aláztak és még sorolhatnám. Ezért nagyon fontos, hogy kimondjunk mondatokat. "Velem te így nem beszélhetsz, én nem tűröm meg ezt a hangnemet." Az a baj, hogy nagyon sok családba van megfelelési kényszer. 6 féle sütemény, 5 főétel, puccos lakás... Te jó anya és jó háziasszony vagy akkor is, ha nem mostál ablakot és függönyt. Akkor is elfogadnak azok az emberek, akik valóban szeretnek, ha nem főztél 8 félét és nem dermed 6 tepsi zserbón a csoki és még nem sütöttél hozzá 4 másik süteményt. Rendelted a kaját? Na és? Jó volt? Jól lakott mindenki? Akkor hol itt a probléma? Ahol szeretet van, ott érzelmeknek megjelenni és nem külsőségekben megmutatni, hogy hogyan is szeretnél élni, amikor az év többi napján meg sem közelíted ezt. Mielőtt elindulsz a rokonaidhoz, kérdezd meg magadtól, hogy valóban ott-e a helyed? Mikor kérdezték meg ezek a rokonaid tőled a következőket... "Mesélj, hogy vagy?" "Mi történt veled mostanában?" "Mire lenne szükséged?" "Boldog vagy?" Ne akarj tökéletes ünnepet, nyugodtat akarj! Ne idealizáld a karácsonyt és ne támassz hamis elvárásokat mások és magad felé sem. Az, hogy megteremted azt az álomképet karácsonyra és ezt mutatod be másoknak, miközben az év 364 napján egészen máshogy élsz, az nem teremt harmóniát. Mielőtt elindulunk a rokonokhoz beszéljük meg a párunkkal, hogy miról nem szeretnénk beszélni a tágabb család előtt. Kérjünk védelmet, mondjuk el, hogy minket rosszul érintene, ha ez vagy az a felszínre kerülne. Ha balul sikerül a karácsony nem csak az ideit, hanem a következőket is el fogja rontani, hiszen elő fognak kerülni később az idei sérelmek, hogy mi történt korábban. A karácsony szóljon a szeretetről és önmagunkat is szeressük annyira, hogy képesek legyünk határt húzni vagy eljönni a mérgező közegből...

Már fel is tettem az idei évben is a kapros töltöttkáposztát... Természetesen készítettem vega (húsmentes) változatot is magamnak, de ebből a húsosból viszek ki a rászorulók szekrényébe is. Feldátumozva, tejföllel meghintve. Remélem bárkik is fogyasztják majd el, okozok egy kis örömöt vele. Ma este fogjuk kivinni a Fidóval, természetesen feldátumozva a mai dátummal és, hogy kapros töltöttkáposzta lesz benne. Már egyébként én nagyon régóta, vagy 20 éve viszek ki karácsonykor töltöttkáposztát a rászorulóknak/hajléktalanoknak. Emlékszem még 2005-ben a férjemmel vittünk ki 40 doboz töltöttkáposztát. És a Széna téren /Régen Moszkva tér három hajléktalannal találkoztunk. Adtunk nekik egy-egy dobozzal. Megköszönték, majd egyből megkóstolták. És azt mondták, soha életükben nem ettek ilyen finom töltöttkáposztát. Ez volt a legjobban eső bók, amit valaha a főztömre kaptam. Még ugyanazon az este a Nyugatiban egy hölgynek is adtam egy doboz töltöttkáposztát, szintén hajléktalan volt. Ő pedig kezet csókolt nekem utána... Akkor elsírtam magam.

Kulisszatitkok a szerkesztői fotózásól. Imádtam azt a napot.

Szerkesztői fotók

Szerzők mikor összefutnak a kiadó szervezésében... És már indul is a beszélgetés a könyvek és az írás szeretetéről.

Ha én arra várok, hogy valaki bocsánatot kérjen, aki megsebzett engem, akkor az egész életemet odaadtam az ő tenyerébe. Kiszolgáltatom magam neki. Hiszen nagy valószínúséggel, soha nem fog bocsánatot kérni. És innetől kezdve engem egy egész életen át megkötöz a harag. A harag az olyan, mint mikor én iszom a méregpohárból és várom, hogy a másik meghaljon. Amikor képesek vagyunk megbocsátani, akkor sokkal többször békülünk ki, mint nem. De nem minden megbocsátás végződik kibéküléssel. Megbocsátani magamért kell, önmagamért szoktam elsősorban. Néha azért is, hogy megmaradjon közöttünk a kapcsolat, néha pedig csak önmagamért. Az egyik ok, amiért az emberek nem akarnak megbocsátani, mert attól félnek, hogy megint közel kell kerülniük, közel kell engedniük azt, aki megbántotta, megsebezte őket, pedig ez nem feltétel. Én meditálással szoktam megbocsátani. A megbocsátás azt jelenti számomra, hogy én lemondok a bosszú jogáról.

Holnap érkezik a Mikulás és ezzel kezdetét veszi a hosszú adventi menetelés, az álszenteskedés és a képmutatás. Találkozhatunk rég nem látott és "szeretett/gyűlölt" rokonainkkal. Ránk szakadnak a kalóriák, karácsonyi zene szól mindenhol, őrült költekezési hullám felesleges cuccokra, melyekkel majd karácsony után sorba állnak az emberek visszaváltásra... Persze nem maradhat el az év végi munkahelyi vacsora, a részeg kollégák viccesnek tartott, de rosszindulatú megjegyzései, szexuális zaklatásai. Felszakadnak a régi sérelmek traumák a gyerekkortól egészen mostanáig. Persze nem maradnak el a "tökéletes háziasszonyok", sem akik 25 főre főznek és 8 féle süteményt sütnek... Majd karácsony este egyedül sírnak a konyhában, a fáradtságtól, fájó háttal és derékkal. Mert természetesen annyira túlvállalják magukat a megfelelési kényszer hatására, hogy egyedül maradnak az összes feladattal és még utána ők vannak ezen megsértődve. Kevés az az ember, aki fel meri vállalni, hogy boldog akar lenni, nem túlhajszolt és fáradt, főleg nem karácsonykor... Nem kell két tepsi zserbón dermednie a csokoládénak, és most őszintén nem ugyanolyan jó az étteremből rendelt vacsora, mint az amiért 3 napon keresztül a sütő mellett görnyedsz? Nem értik meg mindezt a rokonaid? Akkor kérdezd meg magadtól kiért hozol fáradtságot? Meg fognak sértődni? Hát ez van... Rém kellemetlen. Mondjuk sem annyira, mint éveken keresztül hallgatni, ahogy a családod előtt megaláznak, leszólják a lakásodat, megjegyzést tesznek az alakodra és elvárják, hogy mosolyogj hozzá, “hiszen csak vicc”. Ha eddig bírtál illedelmesen mosolyogni, akkor tessék ismét felvenni a bűbáj mosolyt és csak nyugodtan: “Idén szűk körű a karácsony, nagyon kedvesek vagytok, hogy megértitek. Tudtam, hogy rátok számíthatok.” ( Nem kell, hogy karácsonyi mártírrá válj... Csináltam sokáig, de már tudom, hogy mindez felesleges. Senki nem értékeli. "A calvados-szal flambírozott almatortából a lángoló függöny miatt lesz jó sztori, a gyerekek évekig fogják vigyorogva emlegetni a csillagszórós pizzát és nem az első megrökönyödésre fognak emlékezni a rokonok, hanem arra, hogy mennyire jó volt zokniban mászkálni és a szőnyegen hason fekve társasozni a sok évnyi elegáns vacsora után." Átéltem évekig és azóta sem dolgoztam fel az anyósomékkal töltött VESZEKEDÉSEKKEL, megaláztatásokkal teli karácsonyokat. Soha többet....