Számomra a húsvét már nagyon régóta nem igazi ünnep... Azok az évfordulók, amikor szeretteink halálára emlékezünk, mindig nagyon nehezek. Nekem a húsvét mindig ilyen. Ma egy kedves barátom azt írta nekem, hogy az Ő kedvéért most gondoljak azokra, akik nagyon szeretnek engem. Ezért Gabi Őri Doktornő barátom, meg az összes barátom és mindazok kedvéért, akik szeretnek írok egy személyes üzenetet... Nem küldök külön üzenetet, mert ahhoz most nincs lelki erőm, de szeretném megköszönni, hogy vagytok nekem, mellettem vagytok hossz évek óta és fogjátok a kezem amikor sírok, velem nevettek, amikor nevetek és ahogy Gabi fogalmazott, ti lettetek a családom. Édesanyám gyerekkoromban minden húsvétra elrejtett a kertben rengeteg tojást és meg kellett keresni hétfőn... De egy húsvétkor a nagynéniméknél voltunk Somogy megyében, olyan 3 éves lehettem.... Ott is volt tojás keresés meg húsvétolás, ilyesmi, de ugye az mégsem volt az igazi... (legalábbis nekünk gyerekeknek) Kedden értünk haza este, és a sötétben is indult a tojás keresés a fűben. Mikor rájöttünk, hogy nálunk nem járt a nyuszi, éktelen hisztit vágtunk ki... Szegény szüleim egész este magyarázták, hogy a nyuszi az biztos tudta, hogy nem vagyunk itthon, ezért nem hozta el a tojást és csak másnap reggel fogja... Évtizedekkel később megtudtam, hogy aznap éjjel még apámmal hulla fáradtan nekiálltak tojást festeni, hogy másnap reggel kint legyenek a kertben... Viszont arra tisztán emlékszem, hogy amint felkeltem, odatoltam a széket a konyhaablakhoz, felmásztam rá és lestem kifélé, hogy valóban megérkezett-e a nyuszi. És örömmel visítottam, hogy a nyuszi tényleg tudta, hogy nem voltunk otthon, ezért csak aznap érkezett.... Ezzel a kb 44 éves történettel szeretnék nektek kellemes húsvéti ünnepeket kívánni.