A mai nap margójára...

Át kellett mennem Veszprémbe. Ültem a buszmegállóban a Szabadság téren, amikor megállt mellettem egy fekete Audi, leeresztette egy jóképű férfi az ablakot. -Szia Ági, Veszprémbe mész? Elvihetlek?-szólított meg. Körülnéztem, hogy tuti hozzám beszél-e, de rajtam kívül két idősebb hölgy üldögélt ott... Mellesleg egyik sem reagált semmit... Ebből kiindulva úgy határoztam, hogy csak én lehetek a megszólított, mellesleg a férfi 32-es mosollyal vigyorgott rám. Nyilván érzékelte, hogy bizonytalan vagyok a válaszban... Gyorsan kiszállt, megkerülte a kocsit és kinyitotta nekem az anyósülés melletti ajtót... (Meglátásom szerint ezt a férfiak azért teszik, mert féltik a kocsit.) Beültem és Veszprémig beszélgettem úgy vele, hogy azt sem tudtam, hogy ki is volt... Biztos ismert, mert tudta, hogy beteg voltam, megdicsérte, hogy milyen szép újra a hajam és, hogy milyen jól nézek ki... Bizalmat szavaztam neki, mert szépek voltak a szemei, gyönyörű a mosolya és tudta a nevem. 😃 😃 És láthatóan nem zavarta, hogy miután kinyitotta nekem a kocsi ajtaját, beültem mellé... Na, így lehet engem egyébként elrabolni... 😃 😃 Mellesleg én nagyon rutinos vagyok már az olyan beszélgetésekben, mikor nem ismerem fel az illetőt. Kerülöm, hogy a nevén szólítsam és nem kérdezek rá a gyerekeire, mert halvány lila gőzöm nincs róla, hogy vannak-e neki...