Ebben az évben az utolsó munkanapom lesz holnap a rendelőben. Otthon még 31-én is várom az előre bejelentkezett vendégeimet/pácienseimet. Jövőre is várok mindenkit szeretettel.

" Ilyen rosszul még nem álltak a csillagok az égen"- mondta Orbán Viktor annak indokaként, hogy a magyar gazdaság miért leledzik a béka segge alatt, és hogy a magyar forint miért lett tartósan egyenértékű a szárított teveszarral. A csillagok állásával semmi gond, faszikám; azok időtlen idők óta a helyükön vannak. A bajok gyökerét ne az égen keresd, hanem itt a Földön. Itt van mindjárt például az idiotizmusával egyenes arányban vágáséretté hízó úgynevezett gazdaságfejlesztési minisztered, akinek egyetlen ötlete se jött be, sőt, tisztesség ne essék szólván, eleddig mindegyikre rábasztunk. Aztán itt van a síkhülye futsallos hülyegyerek, akiből az apjával kötött vádalkuból kifolyólag külügyminisztert csináltál, és aki magára haragította a nyugati világot, és keleti nyitás címén percenként százhúsz nyelvcsapással nyaldossa a keleti despoták seggét, miközben szénné keresi magát a gazdaságot hazavágó üzletein. Végül, de nem utolsósorban itt vagy te magad, aki szent esküvel fogadtad meg 2002-ben, hogy ha még egyszer hatalomra kerülsz, tönkre fogod tenni az országot. És teszed is ezt szép módszeresen, mert amilyen piszok mázlid van, nekünk, magyaroknak nincs annyi vér a pucánkban, mint a románoknak volt 1989-ben, hogy falhoz állítsunk és beléd eresszünk egy géppisztoly sorozatot..... Ennek a rengeteg embernek, akik ebédosztásra állnak sorba elfelejtettek szólni Orbánék, hogy milyen szerencsések, hogy Magyarországon élhetnek és minden rendben van...

Merjük meghúzni a határokat, karácsonykor is! Hajlamosak vagyunk országjárást csinálni karácsonykor, (megjegyzem, ez borzasztó), mert ilyenkor óhatatlanul is közös időt kell eltölteni olyan személyekkel, akiket nem szeretünk. A legjobb, ha át sem megyünk olyan rokonokhoz, akikről már régen tudjuk, hogy mérgező emberek... A karácsony a szeretet ünnepe és a legfontosabb, hogy azokkal töltsük, akiket szeretünk. De ha már mégis arra kényszerültél, hogy meg kellett hívni, át kellett menni, akkor meg kell húzni a határokat! Tudd kimondani a következő mondatokat: "Bocsánat, nekem ez a téma kellemetlen" "Nem szeretnék erről beszélni" A legvégső esetben pedig fel lehet állni és el lehet jönni a mérgező emberek környezetéből. Tudj kiállni saját magadért és ne hagyd, hogy abuzáljanak a rokonaid. Karácsonykor sem! Abuzálás alatt most arra gondolok, hogy mennyit híztál, miért nincs még senkid, te rosszul főzöl, milyen a lakás, stb. Tudd elmondani, hogy beszéljünk másról, mert nem érzed jól magad ebben a közegben. Nagyon sokszor találjuk magunkat abban a helyzetben, hogy a rokonaink régi (15-20 évvel korábbi) sérelmeket vágnak ünnepekkor a másikhoz... Ezek a játszmák, többnyire kedvességként van álcázva. Figyeljünk mindig az érzéseinkre, amit kiváltanak bennünk ott helyben a családi összejövetelek alatt az emberek... Ha rosszul érzem magam a társaságban, szégyenérzetem van, félek, bűntudat, lelkiismeret-furdalás, feszengek, szorongok, akkor fel kell állni az asztaltól és el kell jönni. Egy empatikus, támogató családi beszélgetések alatt saját magamat adhatom! Ha egy olyan társaságban vagyok, ahol engem szeretnek, akkor ott nincs rossz érzésem, mert tudom, hogy a többiek nem fognak bántani. De nagyon sokszor a családi asztalnál nem egy empatikus, támogató engem szerető ember ül, hanem egy olyan mérgező személyiség, akinek feltett szándéka, hogy engem sunyi módon bántalmaz, megaláz. És ha én nem merem meghúzni ott, akkor a határaimat, akkor azt veszem észre, hogy úgy fogok hazamenni, hogy az önértékelésem teljesen a padlóra került, semmivé aláztak és még sorolhatnám. Ezért nagyon fontos, hogy kimondjunk mondatokat. "Velem te így nem beszélhetsz, én nem tűröm meg ezt a hangnemet." Az a baj, hogy nagyon sok családba van megfelelési kényszer. 6 féle sütemény, 5 főétel, puccos lakás... Te jó anya és jó háziasszony vagy akkor is, ha nem mostál ablakot és függönyt. Akkor is elfogadnak azok az emberek, akik valóban szeretnek, ha nem főztél 8 félét és nem dermed 6 tepsi zserbón a csoki és még nem sütöttél hozzá 4 másik süteményt. Rendelted a kaját? Na és? Jó volt? Jól lakott mindenki? Akkor hol itt a probléma? Ahol szeretet van, ott érzelmeknek megjelenni és nem külsőségekben megmutatni, hogy hogyan is szeretnél élni, amikor az év többi napján meg sem közelíted ezt. Mielőtt elindulsz a rokonaidhoz, kérdezd meg magadtól, hogy valóban ott-e a helyed? Mikor kérdezték meg ezek a rokonaid tőled a következőket... "Mesélj, hogy vagy?" "Mi történt veled mostanában?" "Mire lenne szükséged?" "Boldog vagy?" Ne akarj tökéletes ünnepet, nyugodtat akarj! Ne idealizáld a karácsonyt és ne támassz hamis elvárásokat mások és magad felé sem. Az, hogy megteremted azt az álomképet karácsonyra és ezt mutatod be másoknak, miközben az év 364 napján egészen máshogy élsz, az nem teremt harmóniát. Mielőtt elindulunk a rokonokhoz beszéljük meg a párunkkal, hogy miról nem szeretnénk beszélni a tágabb család előtt. Kérjünk védelmet, mondjuk el, hogy minket rosszul érintene, ha ez vagy az a felszínre kerülne. Ha balul sikerül a karácsony nem csak az ideit, hanem a következőket is el fogja rontani, hiszen elő fognak kerülni később az idei sérelmek, hogy mi történt korábban. A karácsony szóljon a szeretetről és önmagunkat is szeressük annyira, hogy képesek legyünk határt húzni vagy eljönni a mérgező közegből...

Már fel is tettem az idei évben is a kapros töltöttkáposztát... Természetesen készítettem vega (húsmentes) változatot is magamnak, de ebből a húsosból viszek ki a rászorulók szekrényébe is. Feldátumozva, tejföllel meghintve. Remélem bárkik is fogyasztják majd el, okozok egy kis örömöt vele. Ma este fogjuk kivinni a Fidóval, természetesen feldátumozva a mai dátummal és, hogy kapros töltöttkáposzta lesz benne. Már egyébként én nagyon régóta, vagy 20 éve viszek ki karácsonykor töltöttkáposztát a rászorulóknak/hajléktalanoknak. Emlékszem még 2005-ben a férjemmel vittünk ki 40 doboz töltöttkáposztát. És a Széna téren /Régen Moszkva tér három hajléktalannal találkoztunk. Adtunk nekik egy-egy dobozzal. Megköszönték, majd egyből megkóstolták. És azt mondták, soha életükben nem ettek ilyen finom töltöttkáposztát. Ez volt a legjobban eső bók, amit valaha a főztömre kaptam. Még ugyanazon az este a Nyugatiban egy hölgynek is adtam egy doboz töltöttkáposztát, szintén hajléktalan volt. Ő pedig kezet csókolt nekem utána... Akkor elsírtam magam.

Kulisszatitkok a szerkesztői fotózásól. Imádtam azt a napot.

Szerkesztői fotók

Szerzők mikor összefutnak a kiadó szervezésében... És már indul is a beszélgetés a könyvek és az írás szeretetéről.

Ha én arra várok, hogy valaki bocsánatot kérjen, aki megsebzett engem, akkor az egész életemet odaadtam az ő tenyerébe. Kiszolgáltatom magam neki. Hiszen nagy valószínúséggel, soha nem fog bocsánatot kérni. És innetől kezdve engem egy egész életen át megkötöz a harag. A harag az olyan, mint mikor én iszom a méregpohárból és várom, hogy a másik meghaljon. Amikor képesek vagyunk megbocsátani, akkor sokkal többször békülünk ki, mint nem. De nem minden megbocsátás végződik kibéküléssel. Megbocsátani magamért kell, önmagamért szoktam elsősorban. Néha azért is, hogy megmaradjon közöttünk a kapcsolat, néha pedig csak önmagamért. Az egyik ok, amiért az emberek nem akarnak megbocsátani, mert attól félnek, hogy megint közel kell kerülniük, közel kell engedniük azt, aki megbántotta, megsebezte őket, pedig ez nem feltétel. Én meditálással szoktam megbocsátani. A megbocsátás azt jelenti számomra, hogy én lemondok a bosszú jogáról.

Holnap érkezik a Mikulás és ezzel kezdetét veszi a hosszú adventi menetelés, az álszenteskedés és a képmutatás. Találkozhatunk rég nem látott és "szeretett/gyűlölt" rokonainkkal. Ránk szakadnak a kalóriák, karácsonyi zene szól mindenhol, őrült költekezési hullám felesleges cuccokra, melyekkel majd karácsony után sorba állnak az emberek visszaváltásra... Persze nem maradhat el az év végi munkahelyi vacsora, a részeg kollégák viccesnek tartott, de rosszindulatú megjegyzései, szexuális zaklatásai. Felszakadnak a régi sérelmek traumák a gyerekkortól egészen mostanáig. Persze nem maradnak el a "tökéletes háziasszonyok", sem akik 25 főre főznek és 8 féle süteményt sütnek... Majd karácsony este egyedül sírnak a konyhában, a fáradtságtól, fájó háttal és derékkal. Mert természetesen annyira túlvállalják magukat a megfelelési kényszer hatására, hogy egyedül maradnak az összes feladattal és még utána ők vannak ezen megsértődve. Kevés az az ember, aki fel meri vállalni, hogy boldog akar lenni, nem túlhajszolt és fáradt, főleg nem karácsonykor... Nem kell két tepsi zserbón dermednie a csokoládénak, és most őszintén nem ugyanolyan jó az étteremből rendelt vacsora, mint az amiért 3 napon keresztül a sütő mellett görnyedsz? Nem értik meg mindezt a rokonaid? Akkor kérdezd meg magadtól kiért hozol fáradtságot? Meg fognak sértődni? Hát ez van... Rém kellemetlen. Mondjuk sem annyira, mint éveken keresztül hallgatni, ahogy a családod előtt megaláznak, leszólják a lakásodat, megjegyzést tesznek az alakodra és elvárják, hogy mosolyogj hozzá, “hiszen csak vicc”. Ha eddig bírtál illedelmesen mosolyogni, akkor tessék ismét felvenni a bűbáj mosolyt és csak nyugodtan: “Idén szűk körű a karácsony, nagyon kedvesek vagytok, hogy megértitek. Tudtam, hogy rátok számíthatok.” ( Nem kell, hogy karácsonyi mártírrá válj... Csináltam sokáig, de már tudom, hogy mindez felesleges. Senki nem értékeli. "A calvados-szal flambírozott almatortából a lángoló függöny miatt lesz jó sztori, a gyerekek évekig fogják vigyorogva emlegetni a csillagszórós pizzát és nem az első megrökönyödésre fognak emlékezni a rokonok, hanem arra, hogy mennyire jó volt zokniban mászkálni és a szőnyegen hason fekve társasozni a sok évnyi elegáns vacsora után." Átéltem évekig és azóta sem dolgoztam fel az anyósomékkal töltött VESZEKEDÉSEKKEL, megaláztatásokkal teli karácsonyokat. Soha többet....

Ezt a két képet a Flóriánban fotóztam a tegnap délután. Csak, hogy lássátok még mindig világos és fényes minden. Sőt van egy elektromos kisautó gyerekeknek, ami a szocializmus idején minden áruházban volt és én nagyon szerettem... A második képen pedig a fűtött üvegterasz van, ahol ebédeltem. Nekem nagyon tetszik még most is az egész áruház. Rájöttem, hogy a szüleim miért szerették gyerekkoromban... Engem is nagyon megfogott. Biztos, hogy vissza fogok még térni.

Tegnap kényeztettem a bennem élő gyermeket... Szentlélek tér HÉV állomás.. Mennyit fáztunk itt fiatalon, amikor hazafelé tartottunk... Hát ez már csak emlék... Ma egy Lipóti Pékségben és kávézóban, melegben varakozhatunk..

Ezt lefotóztam, mert senki nem hinné el nekem. A Flórián áruház a mai napig működik. A szüleimnek ez volt a kedvence gyermekkoromban, mindig ide hoztak bevásárolni, mert kicsi volt, de minden megtalálható volt benne. Ma sincs ez másképp. Itt ebédeltem az üvegteraszos ètteremben. És nagyon finom volt a főzelék.

Tanulmányok szerint 7 olyan sajátosság van, ami a hosszútávú, boldog párkapcsolatokra jellemzó.

1. Megházzák, letisztázzák a határokat a családtagokkal . Ők a párkapcsolatot helyezik előtérbe, nem teregetik ki a párkapcsolat részleteit a családtagjaiknak, és semmilyen döntést nem hoznak az alapján, amit a többi családtagjuk elvár tőlük. Csak azt teszik, ami mindkettőjüknek és kettőjük párkapcsolatának a legjobb. 2. A szerelem mellett barátság is van közöttük. Őszintén örülnek annak, hogyha időt tölthetnek egymás társaságában, és pl alig várják, hogy egy hosszú nap után elmesélhessék egymásnak, hogy mi történt velük. A barátság alapja a kapcsolatuknak. 3. Mindeketten átéltek olyan nehéz dolgokat, eseményeket, idősuakokat, melyek akár válaszúthoz vagy kétségekhez vezettek a kapcsolaton belül, de mégis együtt maradtak és együtt dolgoztak a problémák megoldásán. Ez megerősítette a bizalmat és aköteléket a két ember között. 4. Kockázat nélkül önmaguk lehetnek a párkapcsolatban. A kapcsolatuk alapját az elfogadás és a szeretet adja és nem akarják folyton megváltoztatni egymást. Ez szabadságot és biztonságot ad mindkettőjüknek. 5. Sok nehéz beszélgetésen vannak túl. Rendszeresen kommunikálják egymás felé az álláspontjaikat, nem tagadják és nem kerülik el a nehezebb beszélgetéseket. Képesek érzelmeiket szabályozni, így ritkán fordul elő, hogy drámai helyzet alakul ki közöttük. 6. Ők is vitáznak és a veszekednek és olykor egymás idegeire mennek, de tudják navigálni ezeket a helyzeteket, egyeztetni tudnak, majd tovább lépni. 7. Elfogadják egymás furcsa szokásait, tulajdonságait. Értékelik a másik furcsa szokásait, még akkor is, ha ez irritálja őket. Elkerülik, hogy minősítgessék egymást.

Ha egy nő hosszú ideig egyedülálló, pl két vagy három évig vagy még tovább, az nem azért van, mert valami baj van vele. Sokkal inkább azért, mert intelligens. Ez persze nem jelenti azt, hogy azok a nők, akik párkapcsolatban élnek, ne lennének intelligensek vagy buták lennének. Amit mondani szeretnék az, hogy az intelligens nőknek a legkisebb a párválasztási lehetőségük, mert a legkevésbé tolerálják mások hülyeségét, butaságát. Egy okos nő nem tud elviselni maga mellett egy olyan férfit, aki nem tud neki semmit tanítani. És mivel intelligens, kevés olyan férfi van, aki képes neki bármit is tanítani. Amit különösen szeretek ezekben a nőkben, az az, hogy nem rendíti meg őket az a régi félelemkeltés, hogy egyedül fogsz meghalni vagy örökre egyedül maradsz. Ha egy nőnek saját, biztos keresete van, 1-2 diplomája, ügyel a megjelenésére, akkor egy férfitól is elvárhatja ezt a szintet, vagy hasonlót. A modern nő magasabbra teheti a színvonalat, nem állapodik azért meg, csak mert muszáj. A mai világban a nők férfiakba vetett bizalma sokkal alacsonyabb. Senki sem akarja, hogy összetörjék a szívét, pedig mennyi alkalommal megtörténik. A mai nők közül sokan éppen elég olyan filmet láttak, amiben már nem a mesebeli szőke herceget várják a főhősnők, hanem karriert építenek, saját céget vezetnek, és inkább a saját életüket is ilyen irányba terelik.

Lehetsz te végtelenül tehetséges, tanult,tapasztalt, művelt, ha nem tudod kibontakoztatni önmagadat, nem tudod megmutatni az eredményeidet, akkor megette a fene az egészet. Mert eléd fog állni egy nálad hülyébb... Ma hallottam ezt a mondatot és nagyon jó megfogalmazás. "Aki nem látszik, az nem játszik."

Nem szoktam TV-t nézni, már kb 2018 óta nem láttam bekapcsolva TV-t, a híreket meg kifejezetten kerülöm, hiszen mindaz a borzalom, ami nap, nap után megy, bármelyik krimit felülírja. Csak két szalagcím az elmúlt napokból. Féltékenységből 126 késszúrással ölte meg párját a csornai gyilkosság elkövetője. Megölte volt barátnője anyját egy fiatal Budapesten. Ha ilyen helyzetben azt firtatjuk, hogyan előzhette volna meg bármelyik áldozat a tragédiát, az színtiszta áldozathibáztatás. Tudtátok, hogy az áldozatok nevei, személyiségük sokszor már másnap kikopik a történetből? Csak élettelen statiszták gyilkosuk híressé válásához. Vajon hány tömeggyilkos, sorozatgyilkos neveit ismerjük, maradt fent könyvekben, filmekben? Sok hírhedt gyilkosnak éppen az volt a célja, hogy neve ismertté váljon és „műveit” emberek milliói csodálják. És az áldozatok? Mit tudunk az áldozatokról? Mennyire emlékszünk rájuk? Nem a gyilkosokról kellene könyveket írni, hanem az áldozatokról. Le kellene írni, hogy milyen volt a gyerekkoruk, hogy milyen emberek voltak, milyen fényes jövő állt előttük. Fényes jövő, melyet már nem tapasztalhatnak, ismerhetnek meg, hiszen rosszkor voltak rossz helyen. Pont ott, ahol egy emberi ragadozó várt rájuk. Érdemes lenne azzal foglalkozni, hogyan válnak az emberek szörnyeteggé, és hogyan lehetne azt megakadályozni, ha pedig nem lehet, idejében felismerni, kezelni, szabályozni, elzárni őket. Hogyan lehetne a gyerekeket még idejében kiemelni a bántalmazó közegből, miképpen lehetne segíteni a bántalmazásra és elhanyagolásra hajlamos szülőket abban, hogy jobban bánjanak a gyermekeikkel. A bántalmazás és az elhanyagolás ugyanis rizikófaktor egyebek között a későbbi antiszociális személyiségzavar kialakulásához. Mi lenne, ha már a gyökereknél megragadnánk a problémát és már gyermekvállalás előtt edukálnánk, támogatnánk azokat, akiknél esélyes, hogy bántalmazó eszközökhöz fognak nyúlni? A középiskolákban kötelezővé kellene tenni, hogy a fiatalokat felvilágosítsák, milyen is lesz szülővé válni, milyen képességeket igényel mindez. Arra kéne törekedni, hogy egy sokkal jobban működő szociális hálózat, gyermekvédelmi rendszer alakuljon ki hazánkban. Minden társadalmi rétegnek elérhetővé kellene tenni, hogy ingyen mentálhigiéniás segítséghez jussanak, amennyiben szükségük van rá. Magyarországon a gyermekvédelem csődöt mondott, lásd a rengeteg pedofil ügy felszínre kerülése csak az utóbbi egy évben. Nem gondolom, hogy minden esetben megakadályozható lenne, hogy valakiből emberi ragadozó vagy szexuális ragadozó váljon, de minél többet tudunk, jobban ismerjük az antiszociális személyiségzavar kialakulásának folyamatát, a rizikófaktort, annál több eszközünk van az áldozatok megvédésére. Az én könyveimben nagyon sok edukáció van arról, hogyan lehetne felismerni ilyen helyzeteket, embereket. Aki még nem olvasta, annak is ajánlom....

Kár, hogy nem tudunk a szívünkről fényképet csinálni, amikor megbántanak, megcsalnak, elhagynak, eldobnak minket. Mert milyen jó lenne egy fotó, akkor amikor átéljük a fájdalmat, a csalódást, hogy amikor később hetekkel/hónapokkal/évekkel később a másik térden csúszva a küszöb alatt próbál visszajönni/bocsánatot kérni, akkor elő tudjuk venni a fotót, emlékeztetve önmagunkat, hogy bár megbocsájtottunk, azt önmagunk miatt tettük, de az életünkben soha többet nincs helye.

Ha egy kapcsolat szerves része a harag, akkor én mindig azon gondolkozom, hogy az áldozat miért nem keres fel segítő szakembert? A szex nem mindig jelent szeretkezést. Ha bántalmazás után történik, akkor semmiképp. Kérdezd meg magadtól, előfordult-e már olyan a párkapcsolatodban, hogy erőszakosan közösültetek. Szereztél már kék-zöld foltokat? A szexen kívül máshogy is szereztél már kék-zöld foltokat? Volt már olyan, hogy a párod (férfi/nő) erősen megragadott? És előfordult, hogy ennek már nyoma is maradt? Ha ezek bármelyikére igennel válaszoltál, akkor te bántalmazott vagy. Ha azt gondolod, hogy nem vagy áldozat, akkor tévedsz... Gondolkodtál már azon, hogy miképpen tudnád leállítani Őt? Tartasz a párodtól? A bántalmazó félben a bántalmazás után mindig kialakul egy bizonytalanság. Figyelmesebbé, tapadósabbá válik. Ez általában azt jelenti, hogy nincs önbizalma vagy fél, hogy elveszíti az áldozatát. De ez amolyan libikóka. Bántalmaz, majd odaadó, majd újra bántalmaz. Ha eltűnnek a foltok, felszívódnak a zúzódások és már nem érzi bűnösnek magát, újra bizonytalan önmagában, ezért meg akarja a hatalmat szerezni és újra bántalmaz. Kérdezd meg magadtól, hogy mikor fogod elhagyni? Mert ez az egyetlen megoldás. Amikor már túlzottan helyben hagy vagy amikor már a gyerekeiteket is bántja? Mi a megoldás? Ki kell bérelned egy lakást a környéken, amiről Ő nem tud, ha nem akarod, hogy a gyerekeid iskolát váltsanak. Töltsd fel a hűtőt! Fizesd ki rezsit, rendezd be a lakást. Készíts elő mindent, hogy legalább a de "Hova mehetnétek" kihúzhasd. És akkor lesz egy védett hely, egy lakás, ami ott vár rád, amikor szükség lesz rá. És biztos, hogy szükség lesz rá. Dokumentáld a bántalmazást. Írj le mindent. Készíts fényképet a sérüléseidről. Tartsd meg a látleleteket. Ezek mind nagyon fontosak lesznek a gyermekelhelyezéskor. A bántalmazó férfiak teljes felügyeleti jogért szállnak harcba. Megvan hozzá a pénzük, megvannak a kapcsolataik és ami a legfontosabb, az egójuk is, hogy végigvigyék. Meséltél bárki másnak a bántalmazásokról? Ne szégyelld, beszélj róla. Keress egy barátot, akiben megbízol. Nagyon fontos! Mert, ha jön a gyermekelhelyezési per, a bántalmazó ügyvédjének az lesz az első kérdése, hogy "Beszélt erről bárkinek is?" És, ha azt válaszolod, hogy nem, akkor megkérdezi. "Tényleg, senkinek sem beszélt róla? Talán azért, mert meg sem történt? Csak kitalálta, hogy Önhöz kerüljenek a gyerekek?" "Nem volt szemtanúja az állítólagos bántalmazásnak!" "Korábban azt állította, hogy nagyszerű ember, most azt mondja szörnyeteg. Akkor hazudott vagy most?" Nagyon fontos hogy legyen tanú minderre.

Engem nem szabad egy nagyobb boltba beereszteni, mert én soha nem találok meg semmit... Általában a Sparba járok, mert azt már ismerem. De ha nincs nyitva, akkor kénytelen vagyok elmenni a Pennybe (nem ismerem) és ott bolyongani... Mellesleg én kosár nélkül vásárolok, mert utálom tologatni, és ott kézikosár nincs. Általában keresek egy üres kartont és abba teszem a vásárolandókat. De még így is ott bóklászok és sosem találom meg, amit venni akartam... Ma pl gyors rizst.... Már kétszer körbementem, semmi... És összefutottam a szomszédasszonyommal... Mondtam neki, már akkor el voltam keseredve, hogy én egyszerűen nem találok meg egy doboz gyors rizst... És a következő percben a fia már hozta is nekem. Olyan aranyosak ezek a gyerekek egyébként. Már többször okoztak meglepetést nekem azzal, hogy milyen kedves és jól nevelt gyerekek... Sajnos, most mikor minden nap brutális iskolai erőszakról hallani, olvasni, akkor megdobogtatja az ember szívét, hogy vannak még jól nevelt, rendes gyerekek is. Tegnap este egy tanárnő barátommal/vendégemmel beszélgettem a nagybaracskai brutális gyermekbántalmazásról… És akkor beszélgetés közben felvetődött bennünk hogy ebben a nagy/kinyílt és szabad világban, miről is juthatott a 9 éves támadóknak eszükbe az, hogy botot dugjanak társuk végbelébe? Vajon az elkövetők hol és mit láthattak? Mert ez nem csak brutális tett volt, hanem abnormális is…

Submarining (tengeralattjárózás), a továbbfejlesztett ghosting, éppen ezért ez már a kegyetlenség határa. A ghostingban és a sumbariningban közös, hogy mindkettő magyarázat nélküli, hirtelen eltűnést – értsd, faképnél hagyást – jelent. Csakhogy, amíg a ghosting esetében az adott személy ténylegesen eltűnik – nincs több sms, hívás vagy tevékenység a közösségi médiában –, és előtte nem is mutat erre utaló magatartást, addig a submarining esetében az illető eltűnik, majd újra megjelenik és megpróbálja helyreállítani a kapcsolatot, jótékonyan elfelejtve a saját korábbi távolmaradását. Ami akár hónapokat is jelenthet. Képzeld el, hogy valakivel volt egy szuper randid, de ghostol, azaz eltűnik. Végigmész minden rosszon, ami ezzel kapcsolatos, de végre összekaparod magad, visszaépíted az egodat, és – nem hiszed el – de újra jelentkezik, és nagyjából pont ott folytatja, mint mielőtt eltűnt. Mintha mi sem történt volna. Te örülsz, hiszen valahol vártad, de lehet, hogy pár alkalom után meging eltűnik. Erre a viselkedésre semmilyen értelmes válasz sincs, szóval inkább mosolyogjunk együtt azon, hogy milyen ötletes név erre a tengeralattjárózás. Az ilyen embert le kell szerelni, senki életéből nem hiányzik a tengeralattjárózó férfi/nő. Nem érdemli meg hogy időt és energiát pazarolj rá! Szereld le humorral: Örülök, hogy élsz... Nagyra értékelem, hogy keresel, de mi volt ez a rádiócsend?

Nyomorultak a Madách színházban.

" A Jólelkű magyar színházlátogató a felvonás végén többnyire összeüti a tenyerét, ha nem is tetszett neki az, amit látott, de merő megszokásból, mert némileg kiváncsi a szerzőre és arra, hogyan csetlik-botlik és hajlong a jó fiú a neki szokatlan környezetben." HERCZEG FERENC EMLÉKEZÉSEI-Gótikus ház. Nagyon-nagyon jó darab, remek szereposztás. Csak ajánlani tudom mindenkinek. A képeken Pekár Jázminnal (Ő játssza a Kis Cosettet az egyik szereposztásban), Borbély Richárddal (Jean Valjean főszerepében látható) és Jázmin édesapjával, aki osztálytársam volt láthattok.

Néhány kicsit régebbi emlék Szveti barátnőmmel.

Két dolog kell ahhoz, hogy egy sínylődő fiatal reményteljes jövő elé nézzen. Szeretet és törődés. Ha a családja nem figyel oda a fiatalra, akkor az utcán végzi. Félelmetes gondolat! Ha látnátok mennyi gyereket hagynak elkallódni a szülei és töltik az életük egy részét rossz társaságban, szülnek idejekorán gyereket olyan férfinek, akitől egy normális ember óvja a gyerekét, sírva fakadnának. Ha egy gyereket hagynak elkallódni a szülei, abból nagyon-nagyon ritkán születik boldog befejezés. Többnyire csak véget érnek, (pl korai öngyilkossággal drogos vagy alkoholista halállal vagy börtönnel... Nagyon kevés esetben sikerül bekerülnie olyan közegbe ahol szeretik és kisegítik őt a rosszból elfeledtetve azt amit legtöbben a rémálmainkban sem kívánunk gyermekeinknek.

102 esztendeje, 1922. szeptember 12-én hagyták ki Magyarországon a menyasszony házassági esküjéből azt a kifejezést, hogy „mindenben engedelmeskedik férjének".

Ildikó Élő barátnőmmel. A transzplantációs kontroll után felugrottam Ildihez aludni a melegben. Olyan jó, hogy ennyi évtized töretlen barátság után simán közölhettem, hogy ilyen melegben nem akarok menni és alszom egyet nála. Ok aludj, jött a válasz, és már ki is ágyazott. Nektek van olyan barátotok, akihez bármikor váratlanul felmehettek aludni?

Tegnap egy focicsapat gyúrója voltam.

Felkértek egy fővárosi focicsapat gyúrójának tegnap. Nagyon aranyosak voltak a fiúk, de nem nagyon zavartatták magukat. Ott előttem átöltöztek. Még soha ennyi sportos feneket nem láttam egyszerre. Nyertek.

Kutyaszerelem

Hónapok óta randizgatunk Mollival, egy hófehér kisméretű kutyalánnyal. Molli már felismer engem a buszmegállóban, amikor egyedül vagyok akkor is és odajön hozzám buksi simogatásra... Általában ugyanabban az időben, kora reggel vagy este sétálunk... Ma is így történt... Mentünk Fidóval a kórház irányába, amikor szembe jött velünk Molli meg a gazdija... De Molli most nem volt egyedül, mert velük tartott egy másik, hasonlóan kisméretű fiú kutya meg a gazdája... Természetesen összeengedtük a kutyákat, mint mindig, de a másik fiú kutya nem reagált túl jól a Fidóra, mert morgott rá, úgyhogy az én kutyám odébb is vonult a Mollival... És akkor egyszer csak meghallom a férfi hangját (Molli gazdija) Fidó, te lepisilted a kutyámat? Na, szépen nézünk ki... Hazáig röhögtem.... 😃 😃 😃

Pavelka Dominik kedves vendégem, a világbajnok Thai bokszoló társaságában.