Régen nem írtam már arról, miképpen is alakul a gyógyulásom... Hát, érdekesen... Vasárnap éjjel bekopogott hozzám a szomszéd kislány, még felálltam, hogy beengedjem, majd elájultam... Arra tértem magamhoz, hogy rázogatja a karomat, és szólongat, hogy "Ági jól vagy?" Igazából nem tudtam, hogy meddig voltam eszméletlen., de nekem másodperceknek tűnt. Tegnap hajnalban lejött hozzám, hogy megtudakolja, hogy érzem magam és akkor rákérdeztem. Azt mondta, hogy több, mint 10 percig semmire sem reagáltam... Majd jobban lettem. Felhívtam az orvosomat reggel, aki azt javasolta, hogy menjek be a veszprémi SBO-ra vagy a Semmelweisre, de én az előbbit választottam, mert itt ismernek, ismerik az előzményeimet is. (Megjegyzés, én kihagytam volna ezt a tegnapi SBO-s napot, de az orvosom közölte, hogy nincs apelláta, mennem kell) Az SBO-n teljes kivizsgálásban volt részem... Érdekes volt a dolog, mert ahogy ott ültem és vizsgált a Doktornő, előkerült egy férfi orvos is, majd közölte, hogy Mi ismerjük egymást az ITO-ról. Mondtam, hogy lehet, hogy Ő ismer, de fordítva ezt azért kötve hiszem. Nevetett, majd bemutatkozott és mondta, hogy Ő is vigyázott rám a gépen... Majd bevittek egy SBO szobába, miközben vizsgálatokra hordtak és odajöttek hozzám az anesztesek,, minden váltásból akik a hosszú órák alatt cserélődtek, mert amikor elolvasták a nevemet kíváncsiak lettek rám. Mondták mind, hogy Ők küzdöttek az életemért az ITO-n. Ők ismernek engem, és kérdezgették mire emlékszem... Meséltem azt, hogy emlékszem valami hajmosásra, hogy rengeteg krémet nyomtak a fejemre, a tejbegrízre, amit utáltam. Mondta a nővérke, hogy Ő mosott hajat, és valóban, mivel rasztás volt már a hajam, ezért krémekkel tették simává és kifésülhetővé.. Arra is emlékeztem, hogy lenyomtak a torkomon rendszeresen egy csövet, amitől fuldokoltam... Ezt is megerősítették, hogy igen ilyen is volt sokszor, mert megfulladtam volna a saját nyálamban... Emlékszem arra is, hogy egyedül voltam egy szobában és 24 órában folyamatosan őriztek. Ezt is megerősítették, hogy valóban én tényleg egyedül voltam és egy percre sem hagytak magamra... Nagyon örültek, hogy újra láttak. A főorvosok is odajöttek, hogy megnézzék az "orvosi csoda" milyen jó állapotban van... Voltak akik mondták, hogy én olyan nagyon kedves beteg voltam, miután felébresztettek, állandóan mosolyogtam és köszöngettem. Mindent megköszöntem, még a pelenkázást is. Kérdezték, hogy milyen irányba vizsgálnak. Mondtam, hogy az infarktus és a tüdőembólia merült fel újra, mint lehetséges ok...., de szerencsére ezúttal sem igazolták a vizsgálatok ezt vissza. Még az osztályvezető főorvossal nevettünk is rajta, mert láthatóan nem úgy néztem ki, mint akinek éppen infarktusa vagy tüdőembóliája van... Csináltak nagy labort, koponya CT, mellkas CT, EKG, szív UH és szerencsére minden eredményem azt mutatta, hogy amitől tartottak, az nem igazolódott... (tényleg alaposan megvizsgáltak) És akkor este (mert kifejezetten kértem) hazaengedtek... Mindenesetre az éjszakai főorvos odajött hozzám (nem meglepően Ö is ismert), hogy keressem fel a neurológust, mert lehet a post covid következménye egy kialakult epilepszia, mivel nem ismerik a következményeket, még Ők is tanulják... Ma beszéltem egy neurológussal, aki azt mondta, hogy a tüneteim és a leleteim, koponya CT alapján nem gondolna epilepsziára... Úgyhogy jelenleg ájulás van, (immár negyedjére, mióta lejöttem a gépről) de nincs szervi tünete annak, hogy mitől is alakulhat ilyen hirtelen eszméletvesztés ki... Megjegyzem a vérnyomásom és a vércukrom is határon belül mozog... A tegnapi vizsgálatokkal, a kötelező éves vizsgálataim felét rendezték a veszprémi kórházban. A vesefunkcióm egyébként, (ami engem mindig a legjobban érdekel) tegnap is jó volt...