Miért mondom mindig, hogy igyatok több vizet?

Vesebetegként (mikor dialízisre jártam) megtapasztaltam, hogy milyen állandóan szomjasnak lenni. A dializált betegeknek meg van szabva, hogy mennyit ihatnak 24 h alatt, (fél litert) és ebben a folyadékmennyiségben benne kell lennie a levesnek is... Azaz reggel kiöntenek maguknak fél liter folyadékot és úgy osszák be, hogy 24 órára csak és kizárólag ezzel a mennyiséggel gazdálkodhatnak... Ezáltal a vesebetegek mindig és folyamatosan nagyon szomjasok, mely nyáron csak fokozódik. Szóval, miért fontos, hogy elegendő folyadékot (vizet) vigyél be a szervezetedbe? 1. Egészségünk védelme: Víz az élet forrása! A testünk nagy része vízből áll, és minden életfolyamatunkhoz elengedhetetlen. Segít a sejtek működésében, az emésztésben, a hőszabályozásban és még számos más területen. Víz nélkül nem létezik élet a Földön! 2. Kalóriaszegény: Víz kalóriamentes, tehát nem fog hozzáadott cukorral vagy kalóriákkal terhelni téged. Ha egészséges testsúlyt szeretnél megtartani vagy elérni, a víz az egyik legjobb választás. A víz segít az anyagcserében, és a megfelelő hidratáltság elősegíti a zsírégetést. 3. Hidratálás: Különösen fontos hidratált maradni, főleg a meleg időben vagy edzés után és közben. A víz segít fenntartani az optimális testhőmérsékletet és támogatja az izomfunkciókat. A megfelelő mennyiségű víz bevitel segít fenntartani a bőr rugalmasságát és frissességét. Sokan tapasztalják, hogy javul a bőr állapota, ha több vizet isznak. Válaszd az ivóvizet az üdítők helyett és tanítsd ezt meg gyermekednek is! Mutass példát! A víz hidratálja a szervezeted, támogatja a tápanyagok felszívódását, fokozza a fizikai teljesítményt és javítja a koncentrációt, segíti a fogyást, méregtelenítést és vérnyomás normalizálását is. Hagyjuk el a cukros üdítőket és szénsavas italokat, és adjunk a testünknek egy csodálatos természetes ajándékot - a vizet!

A hosszú párkapcsolat titka, hogy elköteleződöm, de én magam választom meg a korlátaimat...

A függetlenség nem egyenlő szabadsággal. Hiszen, ha egyedül vagyok, akkor függök mindenkitől. (a vízvezetékszerelőtől az asztalosig, mindenkitől függök, mindenkihez alkalmazkodnom kell) Ha párkapcsolatban vagyok, akkor én választom ki a korlátaimat, én választom ki magamnak ki az a férfi/nő akihez hajlandó vagyok alkalmazkodni. De a hosszú párkapcsolathoz az is hozzátartozik, hogy néha egyedül kell lennünk. Egyedül kell feladatokat megoldanunk, meg kell magunknak hagyni, hogy Énidőnk legyen. Az, hogy mindenhová együtt megyünk, együtt reggelizünk, ebédelünk, vacsorázunk, az nem működik hosszútávon. Ahhoz, hogy stabil emberek maradhassunk kell, hogy mindenkinek meglegyen a saját barátiköre, a saját hobbija és azokból energiát merítve vigye be mindezt a kapcsolatba. Ha valaki 10 körömmel ragaszkodik, hogy minden percét a másikkal akarja tölteni és mindketten szeretnék megőrizni a párkapcsolatot, érdemes felkeresni egy terapeutát... Már sokszor elmondtam, szerelemféltés nem létezik, csak tulajdonféltés. (Senki nem tulajdona egy másik embernek!) Ha valaki két kézzel ragaszkodik, kapaszkodik a másikba, akkor az már probléma. Egy hosszútávú, normális párkapcsolatba nem fér bele az, hogy két kézzel kapaszkodjunk egymásba, nem engedve a másiknak, hogy megélhesse az Énidejét. Nagyon fontos, hogy egy nőnek és egy férfinek is legyenek barátai, akikkel tartalmas időt tud tölteni. (kávézgatás, sütizgetés, fürdőzés, néha sörözés, meccs nézés, sielés, stb..) Amikor a barátainkkal töltünk időt, az soha nem elvesztegetett idő. Hiszen akkor feltöltődünk az Ők pozitív energiájukkal is. Ha elmegyek pl egy fürdőbe a barátnőmmel, akkor feltöltődve jövök haza és nyilván ezeket az élményeket be lehet vinni a kapcsolódásba. Onnan tudom, hogy szeret a másik, hogy mellette szabadabb lehetek. Ha nem lehetek Önmagam és szabad valaki mellett, akkor felmerül a kérdés bennem, hogy hol van abban a kapcsolatban a szeretet... Ha szoronganom kell egy kapcsolatban, mert két kézzel kapaszkodik belém, akkor ott nemhogy szerelem, de még csak szeretet sincs. Ez egyébként "baráti" kapcsolatra is igaz. Ha kapaszkodik belém az az ember, aki a barátomnak tartja magát, akkor az nem szeretet és nem a barátom. És még ami nagyon igaz. A szeretetben lévő párkapcsolatban észrevesszük a másik bánatát. Ha szeretek valakit, akkor észreveszem, hogy lelkileg/fizikailag megtörik. Észreveszem, hogy a férfi/nő bánatos..., szomorú vagy beteg. Fel fog tűnni nekem, hogy változik, kialvatlan, szomorú, elhanyagolja magát, (a munkáját is) borostás, lenő a haja, meghízik/lefogy. Nem öltözik már fel úgy ahogy máskor szokott..., stb. Ha nem veszem észre, hogy a párom bánatos, akkor ott már nemhogy szerelem, de még csak szeretet sincs. Ez nagyon fontos. Ha szeretek valakit, akkor segítek neki túllépni a fájdalmán. A nőkre ez különösen igaz. Ha egy nő nem veszi észre, hogy a párja magába zuhant, elhanyagolt, akkor az a nő már nem szerelmes, sőt már nem is szereti a mellette lévő férfit. Ha én nem mondom meg annak a férfinak, hogy ne menjen el egy rendezvényre, konferenciára, továbbképzésre borostásan, lenőtt hajjal, alulöltözötten, akkor én azt a férfit már nem szeretem. Mert a nők nagyon figyelnek nem csak a maguk, hanem a szerelmük megjelenésére is... Sajnos azt a férfiak veszik észre a legkésőbb, hogy Ők már abban a kapcsolatban nem számítanak. Volt egy pillanat, amikor majdnem megkérdeztem valakitől, hogy "meghalt a fodrászod és ezen a nagy Magyarországon nem találsz másikat?" És borotvát sem lehet már kapni? Ing pedig már nincs a szekrényben? Nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne mutassam ki, hogy mennyire látom, hogy nem önmaga, hiszen nem az én dolgom. A párja dolga lett volna.... "Egy párkapcsolat házasság nélkül egy ponton túl egymás sértegetése." Bert Hellinger Teljesen egyetértek ezzel a mondattal, mert ez azt jelenti, hogy nem vállalom fel a másikat, mert lehet, hogy jön egy szebb, egy okosabb egy jobb... Az a férfi, amelyik nem veszi el a nőt, akit a TÁRSÁUL választ, az a férfi nem vállalja fel a nőt ország-világ és mindenki előtt, nem köt vele szövetséget. Az a baj, hogy láttunk magunk előtt egy rossz mintát (szülői rossz mintát, előző kapcsolat rossz mintáját) és ezen nem tudjuk magunkat túltenni. Ezért rengetegen rettegnek az elköteleződéstől. A hosszú kapcsolatban vannak mélyebb gödrök, de a gödrök nem azt jelentik, hogy nem veszem észre, hogy a párom szenved... Létezik olyan nő/férfi, amiért hálás vagyok, hogy az életem része, de létezik az a kapcsolat is, amiből ki kell lépni. És ezért mondom azt, hogy keresd a boldogságod, hogy valóban amellett a nő/férfi mellett élj, aki valóban LÁT téged...

A második könyvem borítója így fog kinézni. Remélem tetszik.

Ha a bántalmazott, (fizikai bántalmazás áldozata) nem tesz feljelentést... (kriminálpszichológia)

Legközelebb az egyik fejre mért ütés erősebb lesz a szokottnál. A bántalmazott meghal otthon.... egyedül. A bántalmazó(már gyilkos) elmenekül. Egy hétbe is beletelik, mire feltűnik valakinek a hiánya és keresni kezdik. Kihívják a rendőröket. A teste már oszlani fog..., csúnyán. Nedvek folynak a testnyílásaiból. A bűz orrfacsaró lesz a lakásban. Beszállítják boncolásra, a kórboncnok felnyitja a koponyáját és megvizsgálja az agyát... Nos, ehhez a művelethez le kell húznia az arcbőrt a homlokától az álláig. A temetésre majd nagy öltésekkel visszavarrják... A rendőrség jó esetben elkapja az elkövetőt, Ő börtönbe kerül, az áldozat a föld alá. Az elkövető NEM FOG MEGVÁLTOZNI! Ha kiszabadul a következő áldozatát is bántalmazni fogja... Nem tudjuk megváltoztatni a másikat, ne gondoljuk, hogy majd mi olyan hatással leszünk rá, hogy jobb emberré válik. NEM FOG! A bántalmazó személyiség, MINDIG bántalmazó személyiség marad. Mi csak az áldozatokra lehetünk hatással, ösztönözhetjük Őket arra, hogy lépjenek, tegyenek feljelentést.

Az érzelmi bántalmazás, az a fajta bántalmazást, amit a legkésőbb veszünk észre. (Ne felejtsük, mindenfajta bántalmazás fokozódik.)

Az érzelmi bántalmazáskor a bántalmazó személy folyamatosan kísérletet tesz arra, hogy elvegye a másik önrendelkezését és átvegye felette az irányítást olyan szavak és viselkedés által, amelyekkel manipulálja az illető érzéseit és döntéseit. (Érzelmileg zsarol pl) Az érzelmi bántalmazást kívülről néha könnyű felismerni, de az, aki benne van, nehezebben lát rá, vagy egyáltalán nem gondolja, hogy bántalmazó kapcsolatban élne. Érzelmi vagy fizikai bántalmazásnál az elkövető irányítani, elszigetelni vagy megijeszteni próbálja a másikat. A bántalmazásnak több formája is lehet: kijelentések, fenyegetések vagy cselekedetek, amelyek ismételt mintává is válhatna. A bántalmazó emberek többnyire a hozzájuk közel álló embereket bántják. Például a partnerüket. Ugyanakkor többféle típusú kapcsolatban megjelenhet az érzelmi bántalmazás, mint például a munkatárssal, szülővel, gondozóval vagy egy közeli baráttal. Mint ahogy a Gyermekkori bántalmazást túlélt felnőttek is erről számolnak be. Az érzelmi/pszichés bántalmazás néha egészen kicsi lehet. A célszemély lehet, hogy észre sem veszi, hogy manipulálják. Pedig kiemelten fontos, hogy észre vegyük a viselkedési minta apró jeleit is, és véget vessünk nekik. Az érzelmi bántalmazás jelei, hogy a bántalmazó megpróbál kontroll alá helyezni. igényeket állít fel, elvárva, hogy a másik megcsinálja minden döntést ő hoz meg, még ha ezzel a másik terveit át is húzza állandóan ellenőrzi, hogy a másik hol jár ragaszkodik az állandó telefonhívásokhoz, üzenetekhez, hogy tudja, a másik hol van, erről képet is kér, sőt, néha el is megy megnézni, hogy tényleg ott van-e a másik elvárja, hogy minden üzenetre, telefonhívásra azonnal reagáljon a másik kontroll alatt tartja a pénzügyeket, a közös számla mindig az ő nevén van, a másik fél maximum csak hozzáférést kaphat kémkedik a másik után, belenéz a telefonjába, megnézi az internetes előzményeket és beszélgetéseket, amiket másokkal folytatott elkéri a jelszót a másik összes fiókjához, hogy bármikor be tudjon lépni úgy kezeli a párját, mint egy gyereket (mit egyen, hova menjen, mit vegyen fel) kiabál a másikkal felhasználja a másik félelmeit (sok bántalmazó ember arra használja a másik félelmeit, hogy manipulálni tudja) megvonja a szeretetet (a bántalmazó emberek úgy büntetik a másikat, hogy nem mutatják ki a szeretetüket, vagy azt éreztetik, hogy a másik nem érdemli meg azt) nagylelkű ajándékokat adnak, de emlékeztetnek, hogy az bármikor elveszhet, illetve ezt is elvesztik, ha otthagyják a kapcsolatot. Vedd észre, ha érzelmi bántalmazást áldozata vagy és menekülj!

A második könyvem e-bookban hamarosan megjelenik. Már kiadás alatt van.

Az agyunk egy nagyon érdekes szervünk...

A tudatunk ignorálja azokat a dolgokat, amiket nem tudnánk feldolgozni. Ezért van az pl, hogy nem tudok visszaemlékezni a lélegeztetőgépen töltött időre. Vagy sokszor nem tudsz visszaemlékezni, ha baleseted volt, a baleset pillanatára. A tudatalattid viszont nem ignorál. Ha pl elmennék egy hipnózis kezelésre, biztos, hogy sok mindent fel lehetne hozni. Sőt még az is lehet, hogy egy idő után spontán fognak előkerülni az emlékek. Megjegyzem, én nem fogok elmenni hipnózisra, mert van amit az ember jobb, ha nem tud... De ettől eltekintve, ha elég érett leszek rá, akkor lehet, hogy az agyam enged betekintést az akkor történtekre.... Az agy egyébként egy nagyon érdekes szervünk, még a tudósok sem ismerik igazán... Rejtély.... Akármikor találkozom Veszprémben az anesztesekkel, mindig faggatnak, hogy mire emlékszem. Kíváncsiak, hogy mi maradt meg az 51 nap mesterséges kómából. De szerencsére most még semmit nem tudok mondani... Azt gondolom, szerencsések vagyunk, hogy az agyunk véd attól minket, amit nem tudunk feldolgozni...

Régen nem írtam már arról, miképpen is alakul a gyógyulásom... Hát, érdekesen... Vasárnap éjjel bekopogott hozzám a szomszéd kislány, még felálltam, hogy beengedjem, majd elájultam... Arra tértem magamhoz, hogy rázogatja a karomat, és szólongat, hogy "Ági jól vagy?" Igazából nem tudtam, hogy meddig voltam eszméletlen., de nekem másodperceknek tűnt. Tegnap hajnalban lejött hozzám, hogy megtudakolja, hogy érzem magam és akkor rákérdeztem. Azt mondta, hogy több, mint 10 percig semmire sem reagáltam... Majd jobban lettem. Felhívtam az orvosomat reggel, aki azt javasolta, hogy menjek be a veszprémi SBO-ra vagy a Semmelweisre, de én az előbbit választottam, mert itt ismernek, ismerik az előzményeimet is. (Megjegyzés, én kihagytam volna ezt a tegnapi SBO-s napot, de az orvosom közölte, hogy nincs apelláta, mennem kell) Az SBO-n teljes kivizsgálásban volt részem... Érdekes volt a dolog, mert ahogy ott ültem és vizsgált a Doktornő, előkerült egy férfi orvos is, majd közölte, hogy Mi ismerjük egymást az ITO-ról. Mondtam, hogy lehet, hogy Ő ismer, de fordítva ezt azért kötve hiszem. Nevetett, majd bemutatkozott és mondta, hogy Ő is vigyázott rám a gépen... Majd bevittek egy SBO szobába, miközben vizsgálatokra hordtak és odajöttek hozzám az anesztesek,, minden váltásból akik a hosszú órák alatt cserélődtek, mert amikor elolvasták a nevemet kíváncsiak lettek rám. Mondták mind, hogy Ők küzdöttek az életemért az ITO-n. Ők ismernek engem, és kérdezgették mire emlékszem... Meséltem azt, hogy emlékszem valami hajmosásra, hogy rengeteg krémet nyomtak a fejemre, a tejbegrízre, amit utáltam. Mondta a nővérke, hogy Ő mosott hajat, és valóban, mivel rasztás volt már a hajam, ezért krémekkel tették simává és kifésülhetővé.. Arra is emlékeztem, hogy lenyomtak a torkomon rendszeresen egy csövet, amitől fuldokoltam... Ezt is megerősítették, hogy igen ilyen is volt sokszor, mert megfulladtam volna a saját nyálamban... Emlékszem arra is, hogy egyedül voltam egy szobában és 24 órában folyamatosan őriztek. Ezt is megerősítették, hogy valóban én tényleg egyedül voltam és egy percre sem hagytak magamra... Nagyon örültek, hogy újra láttak. A főorvosok is odajöttek, hogy megnézzék az "orvosi csoda" milyen jó állapotban van... Voltak akik mondták, hogy én olyan nagyon kedves beteg voltam, miután felébresztettek, állandóan mosolyogtam és köszöngettem. Mindent megköszöntem, még a pelenkázást is. Kérdezték, hogy milyen irányba vizsgálnak. Mondtam, hogy az infarktus és a tüdőembólia merült fel újra, mint lehetséges ok...., de szerencsére ezúttal sem igazolták a vizsgálatok ezt vissza. Még az osztályvezető főorvossal nevettünk is rajta, mert láthatóan nem úgy néztem ki, mint akinek éppen infarktusa vagy tüdőembóliája van... Csináltak nagy labort, koponya CT, mellkas CT, EKG, szív UH és szerencsére minden eredményem azt mutatta, hogy amitől tartottak, az nem igazolódott... (tényleg alaposan megvizsgáltak) És akkor este (mert kifejezetten kértem) hazaengedtek... Mindenesetre az éjszakai főorvos odajött hozzám (nem meglepően Ö is ismert), hogy keressem fel a neurológust, mert lehet a post covid következménye egy kialakult epilepszia, mivel nem ismerik a következményeket, még Ők is tanulják... Ma beszéltem egy neurológussal, aki azt mondta, hogy a tüneteim és a leleteim, koponya CT alapján nem gondolna epilepsziára... Úgyhogy jelenleg ájulás van, (immár negyedjére, mióta lejöttem a gépről) de nincs szervi tünete annak, hogy mitől is alakulhat ilyen hirtelen eszméletvesztés ki... Megjegyzem a vérnyomásom és a vércukrom is határon belül mozog... A tegnapi vizsgálatokkal, a kötelező éves vizsgálataim felét rendezték a veszprémi kórházban. A vesefunkcióm egyébként, (ami engem mindig a legjobban érdekel) tegnap is jó volt...

A lelki fájdalom ami ér minket, olyan mint egy uzsorás, akinek sosem tudod visszafizetni az adósságodat. Ezt érzed, amikor elveszíted a szerelmed és amikor csalódsz valakiben és akkor is, amikor egy olyan betegség ér, amin nem tudod, hogy felül tudsz-e emelkedni. Sok fájdalmat képesek vagyunk elviselni..., kibírni, de a lelki fájdalom a legnehezebb. Mardossa a lelkünket. Amikor lelki fájdalmunk van, abban fizikailag is belebetegszünk. Amikor belenézek egy olyan szempárba, akiről tudom, hogy ugyanolyan nehéz utat járt be, mint én, akkor olyan érzésem van, mintha tükörbe néznék. Nem is képzelnétek, hogy a lelki fájdalommal küzdő ember milyen mélyre tud zuhanni. Ilyenkor kell valahogy talpra állni, segítséget kérni, különben olyan emberré válsz, aki csak fájdalmat okoz másoknak és szenvedést hagy maga után.

Ha egy kissrác pocsolyában pecázik, az ok arra, hogy elvedd tőle a botját? Az emberek álmodnak, mernek álmodni, ambícióik vannak. És ha valaki elmeséli neked az álmait, akkor tisztelni kell Őt annyira, hogy végig hallgatod. Ha nem veszel valakit komolyan, akkor el fog menni tőled. Komolyan venni valakit, annyit jelent, hogy emlékszel arra, hogy mit mesélt neked. Emlékszel a kutyája nevére, a kedvenc filmjére. Arra, hogy milyen színű a szeme... és az álmaira is. Ha nem emlékszel rá, akkor kérdezd meg magadtól, megérdemled Őt?