Túl kellett mindezt élnem...- ez lesz a harmadik könyvemnek a címe...

A harmadik könyvem végig fogja kísérni az életemet 2017 tavasza óta, egészen mostanáig. Írni fogok a dialízisről, a vesetranszplantációról, a nyugodt évekről. Majd mindezek után arról, hogy 2021 november végén Coviddal és kétoldali tüdőgyulladással kórházba kerültem... Néhány napon belül az intenzíven találtam magam, majd a következő emlékem az, hogy felébresztettek, lekerültem a lélegeztetőgépről, és alig láttam. Viszont jól hallottam, 2022. január 24 volt, azon a napon halt meg Csollány Szilveszter. Mivel olimpiai rajongó vagyok, elsírtam magam... Írni fogok arról, hogy amikor felébredtem, teljesen le voltam bénulva, csak és kizárólag a pislogás volt az egyetlen kommunikációs eszközöm. Ma már teljes életet élek újra, de hosszú volt az út idáig... Pelenkáztak etettek, fürdettek, és hetek teltek el, mire a jobb kezemen a kisújjam megmozdult. Ma én vagyok Magyarországon az egyetlen Transzplantált aki ezt így túlélte. Még idén meg fog jelenni ez a könyvem is, majd értesítést kaptok róla, hogy miképpen tudjátok megvásárolni... A tavalyi évem, meg úgy az egész betegségem és küzdelmem egy új könyv... Vannak sírós és nevetős emlékeim is. Voltak csodálatos emberek, akik segítették a felépülésemet, mellettem voltak, vigasztaltak, fogták a kezem. A könyvem az egyfajta köszönetnyilvánítás is lesz, mindazoknak az angyaloknak, akik nem engedtek elmenni. Ági