Többen vagytok akik tőlem az én szakács füzetemből tanultok, tanultatok meg elkészíteni mesterműveket, de sajnos süteményben sosem remekeltem. Amíg férjnél voltam erre nem volt gond, de azóta... Nos a piskótám verhetetlen, de nagyjából itt ki is fújt a sütéstudományom... Egészen eddig.
Mostanában hétvégente egy nyugdíjasok összejövetelére járok masszírozni. Igazából nem klub, bár én már így hívom, hanem egy öreg barátnők társasága.
Nagyon aranyosak, kedvesek, és az egyik, (Az ő otthonában gyűlnek össze) a helyi cukrászképző szakmunkás és szakközépiskolába volt 25 évig szakoktató.
Azaz kifejezetten profitól tanulok.
Mostanában a masszírozások eltartanak egész délelőtt, délután pedig megcsinálunk valami sütit. Képzeljétek megtanultam a fonott kalácsot a kedvencemet. Megfonni is. Nem is gondoltam, hogy ilyen bonyolult fonni.
A másik kedvencem a Dobos torta ma volt terítéken. Megértettem pl. miért nem lehet egyben dobostortát venni. Elgondolkodtatok már ezen? Ma megtanultam, hogy mindez azért van, mert a tetején lévő karamellt még forrón kell elvágni. Ahogy Borika mondja, a másik kezet hátra tesszük, mert bizony a forró karamell elintézheti úgy, hogy többet ne kelljen vele dolgozni. És forrón is annyira nehéz elvágni egyébként, hogy kis baltát kell használni. Sosem tudtam, de most már ilyen műhelytitkokra ia fény derült.
Már tudok többféle főzött krémet készíteni, úgyhogy igazán elégedett vagyok. Gyakorlatilag házilag megtanulok egy másik szakmát. Majd kényeztetlek titeket ilyen finomságokkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése