Egy rész belőled benném él tovább... (Egy rövid novella tőlem, nektek) Márciusi 24, szombat volt, ezek a tavaszi hónapok mindig olyan változóak. Sosem lehet tudni, hogy másnap milyen időre ébredünk... Előző este hozott haza a betegszállító kórház és dialízis után, de jókedvűen ébredtem... A konyhában sütöttem a rántottámat, amikor érkezett a hívás. Ki csörög ilyen korán reggel, még egy pillanatra meg is állt kezemben a fakanál, majd felismertem, hogy az új telefonom csörög... Nem ismertem a mobilszámot a kijelzőn... Hallo, tessék.-szóltam bele és vártam, hogy megpróbálnak nekem elsózni egy lábast vagy egy biztosítást. -Ágnes, X.Y vagyok a Transzplantációs klinikáról, -riadója van... Mi, hogy?- értetlenkedtem. Megismételte.- Ágnes, riadója van, érkezik hozzánk egy felajánlott vese Németországból, ami alkalmas a beültetésre. Van most megfázása, folyik az orra? -Nem vagyok megfázva, de 21 éve folyik az orrom, -próbáltam kinyögni-ahogy tisztult az agyam. Akkor rendben van, az orvosa már megerősítette, hogy este dializálták és készen áll a transzplantációra. Küldhetem önért a mentőt? Igen, persze-sikítottam a telefonba, majd gyors cím egyeztetést követően a hölgy azt mondta. 10 perc múlva ott vannak önért, gyorsan szedje elő a bekészített csomagot... Így is történt, még a leleteimet felvettem az egyik helyről. 3 helyen is tároltam másolatokat belőle, hogy ha riadóm lesz, biztos megtaláljam valamelyiket. És hívtam István barátomat. Egészen addig mindig azzal vette fel a telefont, amikor hívtam, hogy "Riadód van?" De mindig kiábrándítottam, hogy nem. Na akkor reggel nem kérdezte, én ordítottam a fülébe, hogy riadóm van, majd Ildi barátnőmet hívtam a másik készülékről sírva, hogy mindjárt indulok, mert transzplantálni fognak. Két kezemben a telefonnal hordtam ki a kapuhoz a cuccaimat és mire kiértem már várt a mentő. Az ápoló kiszállt, bepakolta a csomagjaimat és megkérdezte. "Ágnes készen van, hogy elinduljon az új élete felé?" Igen, már egy éve készen állok rá.-mondtam... És már mosolyogva szálltam be a mentőbe. 2017 október 17-én mondtam ki először, hogy 2018 húsvétjára vesét fogok kapni. Senki nem hitt nekem. Mindenki kinevetett, de én tudtam, egyszerűen hittem, őszintén hittem benne, hogy ez így lesz. 2018 március 24-én, egy héttel húsvét előtt zajlott le mindez. Délután 5-kor betoltak a műtőbe, majd este 10-kor ki az új vesével. Azóta sok minden történt, de a Te veséd bennem tovább él.