Egy rész belőled benném él tovább... (Egy rövid novella tőlem, nektek) Márciusi 24, szombat volt, ezek a tavaszi hónapok mindig olyan változóak. Sosem lehet tudni, hogy másnap milyen időre ébredünk... Előző este hozott haza a betegszállító kórház és dialízis után, de jókedvűen ébredtem... A konyhában sütöttem a rántottámat, amikor érkezett a hívás. Ki csörög ilyen korán reggel, még egy pillanatra meg is állt kezemben a fakanál, majd felismertem, hogy az új telefonom csörög... Nem ismertem a mobilszámot a kijelzőn... Hallo, tessék.-szóltam bele és vártam, hogy megpróbálnak nekem elsózni egy lábast vagy egy biztosítást. -Ágnes, X.Y vagyok a Transzplantációs klinikáról, -riadója van... Mi, hogy?- értetlenkedtem. Megismételte.- Ágnes, riadója van, érkezik hozzánk egy felajánlott vese Németországból, ami alkalmas a beültetésre. Van most megfázása, folyik az orra? -Nem vagyok megfázva, de 21 éve folyik az orrom, -próbáltam kinyögni-ahogy tisztult az agyam. Akkor rendben van, az orvosa már megerősítette, hogy este dializálták és készen áll a transzplantációra. Küldhetem önért a mentőt? Igen, persze-sikítottam a telefonba, majd gyors cím egyeztetést követően a hölgy azt mondta. 10 perc múlva ott vannak önért, gyorsan szedje elő a bekészített csomagot... Így is történt, még a leleteimet felvettem az egyik helyről. 3 helyen is tároltam másolatokat belőle, hogy ha riadóm lesz, biztos megtaláljam valamelyiket. És hívtam István barátomat. Egészen addig mindig azzal vette fel a telefont, amikor hívtam, hogy "Riadód van?" De mindig kiábrándítottam, hogy nem. Na akkor reggel nem kérdezte, én ordítottam a fülébe, hogy riadóm van, majd Ildi barátnőmet hívtam a másik készülékről sírva, hogy mindjárt indulok, mert transzplantálni fognak. Két kezemben a telefonnal hordtam ki a kapuhoz a cuccaimat és mire kiértem már várt a mentő. Az ápoló kiszállt, bepakolta a csomagjaimat és megkérdezte. "Ágnes készen van, hogy elinduljon az új élete felé?" Igen, már egy éve készen állok rá.-mondtam... És már mosolyogva szálltam be a mentőbe. 2017 október 17-én mondtam ki először, hogy 2018 húsvétjára vesét fogok kapni. Senki nem hitt nekem. Mindenki kinevetett, de én tudtam, egyszerűen hittem, őszintén hittem benne, hogy ez így lesz. 2018 március 24-én, egy héttel húsvét előtt zajlott le mindez. Délután 5-kor betoltak a műtőbe, majd este 10-kor ki az új vesével. Azóta sok minden történt, de a Te veséd bennem tovább él.

Meghalt (a vonat alá ugrott) egy kisfiú Veszprém megyében, mert a túlsúlya miatt csúfolták, bántalmazták az iskolában. (videók is készültek a bántalmazásokról.) Sajnos nem ez az első eset..., és valószínűleg nem is utoljára olvastunk ilyenről. Nagyon szomorú még olvasni is...., napokig kerestem a szavakat, hogy mit is tudnék írni. Alap probléma, hogy míg mi felnőttek magunk is elmegyünk segítő szakemberhez, addig egy gyermek nem tudja és nem találja a segítséghez vezető utat. Jó esetben a szülők vagy az iskola felismeri, hogy probléma van és akkor elviszik a gyermeket iskolai pszichológushoz (ha van ilyen), stb. A környezet hamarabb érzékeli a problémát, mint maga a gyermek. A gyerekek mindig tünethordozók, a probléma a környezetben rejlik, ami család, iskola, közösség. Ezért nem csak a bántalmazott/bántalmazó gyermekeket, hanem a környezetet is kezelni kellene. Ami azért probléma, mert a gyerekek sokszor titkolják, hogy csúfolják bántalmazzák őket vagy ők maguk bántalmazók. Miről szól a következőkben a történet? Az agresszor gyerekek jó esetben pszichológushoz kerülnek. Amikor a szülő elviszi a gyereket a pszichológushoz, soha nem azzal megy oda, hogy baj van a házasságával, vagy épp a gyereket otthon, iskolában bántalmazzák, hanem azzal, hogy magatartás problémái vannak. Pedig az agresszív gyermek is nagy eséllyel bántalmazott. Ilyen esetben pl már csak utólag tudta meg a világ, hogy a gyermek bántalmazás áldozata volt. Pedig ilyenkor elsősorban nem a gyermeket, hanem a környezetet, "a rendszert" kellene kezelni. Arizónai program, lehetőség a konfliktusok kezelésére az iskolákban. Egy videóban beszéltem erről. A program nagyon jó , ha minden iskolában működne és Magyarországon lenne elég pedagógus, hogy folyamatosan kivitelezhető lehetne. Az sem ártana, ha a családsegítők, gyermekjóléti intézmények együttműködnének az iskolákkal. Hogy időben felismerhető lenne a bántalmazó, agresszor gyermek és az áldozat gyermek is... És csak reménykedhetünk benne, hogy az agresszív, bántalmazó gyerekek kapnak segítséget, bekerülnek olyan környezetbe, ahol megtapasztalják a szeretetet és ezáltal kiegyensúlyozott felnőttekké válnak és nem lesz belőlük bűnelkövető... Egyébként ehhez az írásomhoz azt még mindenképpen hozzátenném, hogy sok iskolába be sem engedik (különösen egyházi és egyéb nem állami fenntartású intézményekbe) a szakembereket, pedig a jogszabályok szerint kötelező lenne. Pedig egy kívülálló szakember már azért is képes lenne komoly, szakszerű segítséget nyújtani, mert nem az iskola alkalmazottja. Tehát az iskolavezetés nem tud rájuk nyomást gyakorolni. Emellett képesek felismerni a problémákat, tudnak rá adekvát megoldásmódot és tisztában vannak azzal, hogy a probléma mikortól olyan mértékű, hogy a családsegítő vagy a hatóságok bevonása elengedhetetlen.

Írtam egy szerelmes novellát és pályáztam vele egy novellaíró versenyen.

Elküldtem pár ismerősömnek, akik szokták olvasni az írásaimat, meg szeretnek olvasni. Ezek a visszajelzések jöttek rá. 2024-ben megjelenik a novellám majd egy antológiai gyűjteményben.

Most olvastam az e-bookomat, jóváhagyás előtt. Hát, ez brutálisan jól sikerült. És nem azért mondom, mert én írtam, hanem mert ha idegenként olvasnám is megveregetném most az író vállát. Százszorosan jobb, mint az első könyvem. Lehet azt is át kellett volna kicsit dolgoznom kiadás előtt, de ezt a másodikat már profin megírtam és ki is dolgoztam... Már nagyon várom a megjelenését. Voltak páran akik elolvasták és a kiadó is azt írta, hogy nagyon mély téma, erősen feldolgozva. Szóval csak ajánlani tudom azoknak, akik szeretnek olvasni megtörtént eseteket... Néhány apró változtatást még kértem. Megjegyzem, imádom a második könyvemet, az első is jó volt, de a második sokszorosan felülmúlja. Akik szeretik az írásaimat, azoknak csak ajánlani tudom.

Kedves vendégemnek azt tanácsoltam pár hónapja, hogy képezze magát tovább a pszichológia irányába, mert azzal önmagán is dolgozik. Sajnos nagyon sokan cipelünk lelki sérüléseket, fel nem dolgozott gyermekkori traumákat, előző kapcsolatokból hozott sérelmeket és hosszasan sorolhatnám. Mindannyiunknak kellene dolgoznia önmagán és bizony néha elengedhetetlen, hogy segítséget találjunk ehhez a munkához. Mostanában többen fordultak hozzám, hogy segítsek számukra megtalálni az utat miképpen induljanak tovább. Néha ajánlok egy kiváló orvost a probléma megoldására. Megnőhetett a forgalma egy két nagyon jó orvos ismerősömnek. (Majd ne felejtsetek el jutalékban gondolkodni, ha már tudjátok, hogy én voltam, aki fellendítette az üzleteteket.) Máskor egyszerűen csak rávezetem, hogy milyen lehetőségeken indulhat. Előfordul, hogy csak beszélgetünk egy jót.