Sanyiitól megint egy döbbenetesen jó írás

„Nem fognak rajta az évek! Szülés után is bombaformában!” – harsogják a szalagcímek. A fényképen pedig ott feszít a gyönyörű sztár, akinek három bébiszittere, személyi edzője, dietetikusa, szakácsnője, bejárónője és mindehhez persze dollármilliókra rúgó jövedelme van. Nyilván az én arcomon se látszódna úgy a stressz, ha a Posche kabrióra cserélhetném a Vasi Volán varázslatos helyközi járatát – morgok magamban. De higgyétek el, nem az irigység beszél belőlem, hanem a felháborodás. Mert ezek a cikkek, reklámok napi szinten tolják a nők arcába az elvárásokat: bizony-bizony, ilyennek kéne ám lenni, 50 évesen 35-nek kinézni! Jelzem, van az az életmód, ami mellett mindez megvalósítható: délelőtt fitness-terem és jóga, ebédre már csak valami könnyűt összedobatni a séffel, este koncertek, divatbemutatók és koktélpartik… „Apukám, míg pezsgek kicsit a jakuzziban, elrendeznéd a medvebőrt a kandalló előtt?” Persze ezek a celebek is dolgoznak: az a munkájuk, hogy a nap 24 órájában a tökéletesség illúzióját nyújtsák. Mert amint lehull a lepel, és kivillan az istennő-álarc mögül az ember, rögtön zuhanni kezd az árfolyamuk, már nem lesznek eladhatóak. Sajnálom-e ezért őket? Nem. Magunkat sajnálom. A hétköznapi nőket, akiktől elvárják, hogy 8 óra munka, háztartás és gyereknevelés mellett is próbálják hozni ezt a szintet. És sajnálom azokat férfiakat is, akik azt hiszik, hogy ez lehetséges, és nekik ez jár. - Istenem, ezek a combok! Gondolnád róla, hogy ő is ’68-as, mint te? – üvölt ki a konyhába a tévét bámuló százhúsz kilós Guszti bácsi. Jolán néni kezében egy pillanatra megáll a fakanál. Saját, kínai papucsba bújtatott visszeres lábára bámul, s míg megigazítja haját a pörköltszagú gőzben, felkarján tétován meglebben petyhüdt tricepsze. A lábosba mered, és elképzeli, hogy ő van ott a tévében. Szinte érzi frissen felpumpált mellei sajgását, a botox feszítését homlokán. Elképzeli, hogy nem a gyártószalag melletti ácsorgástól lüktet a lába, hanem a tűzpiros talpú Louboutin töri a sarkát... - Ezt nézd, micsoda cicik! Hinnéd, hogy egy idősek vagytok, he? A kanyarban sem vagy ehhez a nőhöz képest, anyukám! – röhög Guszti bácsi, csak úgy reng bele a hája. Sör loccsan a dobozból a fotel kárpitjára. - Nem. Valóban nem. - suttogja halkan Jolán néni, s ő is a tévére mered. De ő a sztár mellett álló, sármos férfit nézi. A villogó fogsort, az elegáns öltöny alatt feszülő izmokat, a frissen borotvált arcot. Aztán Guszti bácsit nézi, mintha most látná először. Furcsa félmosolyra húzódik a szája, és kever egy kis hashajtót a pincepörköltbe."