Mit törjük magunkat a párkapcsolatkereséssel, megy ez egyszerűbben is...

Attila csak nem hagy békén, reggel óta nyüstöl és egyszerűen nem fogja, hogy én régimódi vagyok... Aztán a következő ötlettel állt elő, és én itt sírtam be.... "Ismerkedj régimódian... :D :D :D Küldd el hozzá a szolgáló lányodat.. :D :D Hogy hívja el az erkélyed alá... :D :D (Nincs erkélyem) :D :D :D Ez elég régimódi az összes irodalom erről szól... :D :D" Modernizálva, kérjem meg valamelyik barátnőmet, hogy keresse fel, adja oda neki a számomat... Több ezer éves módszerről beszélünk. Ez olyan romantikus szerinte, mint a nagy operákban... De már szerinte akkor is előrébb lennék, ha miután megszereztem a számát, utána felhívatom a barátnőmmel, és elmondja neki, hogy szívesen venném, ha randira hívna. :D :D :D Bár az Attila szerint életszerűbb lenne ha egyszerűen átnyújtanám neki a számomat hogy hívjon fel este, és közöljem vele, hogy rengeteg a szabadidőm és szívesen tölteném vele.... Hát ennyi, könnyesre röhögtem magam, ahogy ötletelgetett nekem. :D

A randi helyzet...

Az a típusú nő vagyok, aki soha nem kezdeményez. Egyszerűen képtelen vagyok kikezdeni egy férfival..., és mostanában már ott tartok, hogy az első plátói szerelmem olvassa rá a fejemre, hogy mekkora kuka vagyok... Időközben a legjobb barátommá vált és közel két éve mindent megbeszélünk egymással... Úgyhogy elmeséltem neki, hogy tetszik egy férfi és igazán szívesen randiznék vele... Tulajdonképpen még a száma is meg van, és semeddig nem tartana fölhívni és elmondani neki, mi a helyzet, de nem teszek semmit várom, hogy észrevegyen. Vagy mivel már észrevett, várom, hogy az első lépést megtegye... Tegnap pl Attilától megkaptam, hogy bizony én pont ugyanannyira felelős vagyok azért, hogy anno nem volt közöttünk semmi, csak szerelmesek voltunk egymásba, mert miközben minden nap találkoztunk, én pont ilyen kuka voltam, mint most... Akkor sem mondtam el, hogy tetszik, ellenben az évfolyamtársaimmal... :D Persze ma már nem beszélhetünk vonzalomról, csak barátságról... :) :) Azt is mondta, hogy nem hiszi el, hogy minden másban, jöhet bármi, én helyt állok, de képtelen vagyok fölszedni egy férfit... Hát ez valóban sajnos így van, régi vágású vagyok, és megvárom, hogy a férfi udvaroljon, játsszon velem, teszek felé minimális jelzéseket, hogy nekem is tetszik, de megvárom, míg megszerzi a számomat felhív, hoz nekem virágot, vacsorázni hív stb... Az Attila szerint kb ezzel a magatartással késtem le általában mindenkit... :D :D :D Őt is... :D :D :D Azt is mondja, a 60 as években lezajlott egy forradalom, amire nem emlékezhetek, hiszen a 70-es évekbe születtem, de azóta a nők is kezdeményezhetnek... Persze, Ő ezt hiába mondja, én menthetetlen vagyok... Konkrétan már annyira, hogy a női egyenjogúságért szeretne tüntetni... :D :D :D :D

Sanyiitól megint egy döbbenetesen jó írás

„Nem fognak rajta az évek! Szülés után is bombaformában!” – harsogják a szalagcímek. A fényképen pedig ott feszít a gyönyörű sztár, akinek három bébiszittere, személyi edzője, dietetikusa, szakácsnője, bejárónője és mindehhez persze dollármilliókra rúgó jövedelme van. Nyilván az én arcomon se látszódna úgy a stressz, ha a Posche kabrióra cserélhetném a Vasi Volán varázslatos helyközi járatát – morgok magamban. De higgyétek el, nem az irigység beszél belőlem, hanem a felháborodás. Mert ezek a cikkek, reklámok napi szinten tolják a nők arcába az elvárásokat: bizony-bizony, ilyennek kéne ám lenni, 50 évesen 35-nek kinézni! Jelzem, van az az életmód, ami mellett mindez megvalósítható: délelőtt fitness-terem és jóga, ebédre már csak valami könnyűt összedobatni a séffel, este koncertek, divatbemutatók és koktélpartik… „Apukám, míg pezsgek kicsit a jakuzziban, elrendeznéd a medvebőrt a kandalló előtt?” Persze ezek a celebek is dolgoznak: az a munkájuk, hogy a nap 24 órájában a tökéletesség illúzióját nyújtsák. Mert amint lehull a lepel, és kivillan az istennő-álarc mögül az ember, rögtön zuhanni kezd az árfolyamuk, már nem lesznek eladhatóak. Sajnálom-e ezért őket? Nem. Magunkat sajnálom. A hétköznapi nőket, akiktől elvárják, hogy 8 óra munka, háztartás és gyereknevelés mellett is próbálják hozni ezt a szintet. És sajnálom azokat férfiakat is, akik azt hiszik, hogy ez lehetséges, és nekik ez jár. - Istenem, ezek a combok! Gondolnád róla, hogy ő is ’68-as, mint te? – üvölt ki a konyhába a tévét bámuló százhúsz kilós Guszti bácsi. Jolán néni kezében egy pillanatra megáll a fakanál. Saját, kínai papucsba bújtatott visszeres lábára bámul, s míg megigazítja haját a pörköltszagú gőzben, felkarján tétován meglebben petyhüdt tricepsze. A lábosba mered, és elképzeli, hogy ő van ott a tévében. Szinte érzi frissen felpumpált mellei sajgását, a botox feszítését homlokán. Elképzeli, hogy nem a gyártószalag melletti ácsorgástól lüktet a lába, hanem a tűzpiros talpú Louboutin töri a sarkát... - Ezt nézd, micsoda cicik! Hinnéd, hogy egy idősek vagytok, he? A kanyarban sem vagy ehhez a nőhöz képest, anyukám! – röhög Guszti bácsi, csak úgy reng bele a hája. Sör loccsan a dobozból a fotel kárpitjára. - Nem. Valóban nem. - suttogja halkan Jolán néni, s ő is a tévére mered. De ő a sztár mellett álló, sármos férfit nézi. A villogó fogsort, az elegáns öltöny alatt feszülő izmokat, a frissen borotvált arcot. Aztán Guszti bácsit nézi, mintha most látná először. Furcsa félmosolyra húzódik a szája, és kever egy kis hashajtót a pincepörköltbe."

Tegnap kezembe nyomtak hét újabb vizsgálatra beutalót, így ma azzal kezdtem a napom, hogy bementem a veszprémi kórházba és a transzplantációs listára hivatkozva, megpróbálta közeli időpontokat kicsikarni belőlük... Egészen jól is ment, a neurológusig... Szóval a jól ismert neurológus írja a zárójelentést, amikor is a mellette lévő hölggyel beszélek, hogy szeretnék egy időpontot.. Carotis ultrahangra... Eléggé tele a naptár, de mondja, hogy jövőhét kedd délre tud időpontot adni... Kérdezem tőle, hogy lehetne- e délelőtt vagy délután, mert pont délre ügyvédhez megyek... Erre megszólal mellettem a neurológus tört magyarral, hogy adjon a hölgynek akkor októberre időpontot, ha nem ér rá,mert az ügyvéd fontosabb, mint az egészsége... Nézek baszki ki a fejemből, és mondom, OK legyen kedd dél, majd megoldom az ügyvéddel... És akkor még leoszt, hogy jó,hogy nem már randira megyek és azért nem megyek el a vizsgálatra... Beírattam a csajjal az időpontot és otthagytam a neurológust a fenébe, miközben ott sipákolt...

Azt gondoltam nincs olyan ember, aki nálam rosszabbul haladna a technikával, de ma rá kellett jönnöm, hogy az optikushoz képest én egyenesen a modern technika zsenijének számítok... :D :D :D Pedig a barátnőm megjegyezte a múltkor, hogy reméli még idén megtanulom az okostelefonomat kezelni, mert akkor többet tudunk beszélgetni... :D :D :D Ahogy Ő mondja, még az apja is gyorsabban halad nálam... :D :D :D Szóval ebből kifolyólag én el nem tudtam volna képzelni, hogy valaki még nálam is rosszabb... Szóval ma az Optikus közölte, hogy egyébként csinált egy oldalt a facebook-on, de nem tudja használni, még egy képet sem sikerült rátöltenie.. Közben a Gábor mondta neki, hogy Ő is bejelölte és írt neki, de azóta sem nézte meg... Erre az István közölte, hogy azért, mert nem tudja, hogy kell megnézni... Hát akkor majd én segítek jött az ötlet... Szépen feltöltöttem neki két képet... Majd mondom neki, hogy igazából ez az oldal a reklámot kellene hogy erősítse, úgyhogy akkor mondja már el, mi az ehavi akciója... Erre közéli, hogy " ahány fok, annyi kedvezmény" Sikerült félrehallanom :D :D :D :D D Te, mondom errefelé nem sok foguk van az embereknek...:D :D :D :D Percekig szakadtunk a röhögéstől... :D :D :D

A néni Cupido akar lenni...

Rájöttem, hogy a Bálint néni el akar adni engem... Pénteken jutottam erre a megállapításra... Konkrétan az egyik betegszállítót szemelte ki... Már akkor is gyanús volt, amikor egy este bekerültem a sürgősségire magas káliummal... Másnap a Béla hozta őket, és neki ecsetelte, hogy én milyen szép vagyok... Ezt persze én utólag tudtam meg... Még szerencse, hogy nem kellett magyarázkodnom.. De most pénteken még tovább ment a néni... A másik betegszállítót, az Imrét szemelte ki... Miután leállt az autó, kiugrottam, hogy besegítsem gyengén látó betegtársamat... Az Imre pedig odasietett a Bálint nénihez, hogy lesegítse az autóról... Már éppen beléptem az üvegajtón, amikor meghallottam a néni hangját... "-Nézd milyen jó lába van, fordulj meg és nézd meg!" "-Bálint néni, nekünk tilos nézegetni a betegek lábát"-hallottam az Imre zavarodott mentegetőzését... :D :D :D Az felettébb nem zavarta a nénit, hogy egyébként előző este előttük csaptam össze ezzel a betegszállítóval, mert nem akarta megvárni, hogy kezelés után igyak egy kávét... És majdnem hazáig duzzogott a sofőr, mert mindezek ellenére leültem kávézni... :D :D :D :D