Mostanában már régen sztoriztam nektek a saját életemből, de a tegnapi események megint nevetésre ingerelhetnek titeket. Szóval Albertirsán voltam. Visszafelé jövünk a Betti Pénzes társaságában. Megálltam a MOL-nál tankolni, gondoltam, ha már ott vagyok megnézetem a hűtőm fagyálló tartalmát. Mivel kellett bele önteni, így lenyitottam a csomagtartót és kivettem a fagyállót, majd a kutas srác beöntötte. Fizettem, majd elhajtottam, nyitott csomagtartóval. Egy buckánál hallottam, hogy valami mozog hátul, de úgy voltam vele, hogy tuti a csomagtartóban mocorog valami. Közben több helyen megálltam vásárolni, de mivel a csomagtartóba nem tettem semmit, és csak elölről közelítettem meg a kocsit, így gyakorlatilag az egész várost bejártam nyitott csomagtartóval. Csak az Erzsike-Kernél vettem észre a nyitott csomagtartót. De be se tettek semmit és szerencsére ki sem vettek belőle kötelező tartozékot. De az a durva, hogy bár a fél város ismer, senki nem szólt, hogy nyitva a csomagtartóm. Na még egy adalék. Tegnap beestünk Albertirsán a Tesco-ba. Mondjuk már az döbbenetes volt, hogy így néz ki a Tesco. Mert gyakorlatilag, ha nem lett volna ráírva, akkor nem is tudtuk volna, hogy ott vagyunk. Sokkal barátságosabb, hangulatosabb, TISZTÁBB. Ceglédnek lenne mit tanulnia. A WC az olyan szép tiszta volt, hogy a Betti Pénzes-el bementünk rácsodálkozni. Azon gondolkodtunk, hogy egyáltalán merjük-e használni. Ellenben a Cegléden, ha már nagyon kell, azon gondolkodol, hogy nincs-e egy bokor valahol, csak ne kelljen bemenned. Pedig itt van mellettünk, a szomszéd város, de ég és föld a kettő.