2010. november 26., péntek

Megint megpróbáltak betörni hozzám.

Tegnap egész nap otthon voltam, este almás sütit sütöttem. Pont 1825-re lettem kész, vittem át a tőlem 15 méterre lakó 3 kisgyereknek sütit, a szomszédasszony mondta üljek le kicsit, főzött teát, megnéztük a híradót és már mentem is vissza. Azt láttam, hogy nem ég az udvari világításom, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget, mert gondoltam kiégett a villanykörte. Beléptem az ajtón és oldalra nézve azt kellett tapasztalnom, hogy tele van a kanapém üvegszilánkokkal. Odarohantam az ablakhoz, (eddig mindig azt feszítették föl, ezért az utolsó betörésnél megerősítettem a csavarozását. Hát nem is tudtak most bejutni, csak összetörték a dupla thermo ablakot. Bevágták mindkettőt, a kár kb 30000 Ft. Kijöttek a rendőrök, megint nem találtak semmi nyomot, majd megkértem a helyszínelőt, ugyan nézze már meg a kinti villanykörtét, mert jóval magasabb nálam és nem érem el. Ő csavarta vissza. Pont tegnap előtt hívott föl este valaki a ceglédi kapitányságról, a nevére nem emlékszem, érdeklődött, hogy a szomszédomhoz a Csabához betörtek alig egy hónapja, történt e benne feljelentés. Mondtam neki, hogy nem tudom, mert engem a meghatalmazottat nem fogadta el a kapitányság, a Csaba meg nem volt otthon. Mindenesetre mondtam neki, hogy két év alatt 11 betörés ebbe a házba elég borzalmas, főleg, hogy elkövetőt nem is találtak a 11 alkalom alatt. Erre az ürge mondja, hogy ez az ők, mármint a rendőrség szégyene is. Ezt hallva rákérdeztem, hogy mondja, valóban a ceglédi kapitánysággal beszélek?
Az a szomorú tény, hogy jelenleg nem tudom az ablakomat miből megcsináltatni, mert csak jövőhéten lesz pénzem, ugyanis minden pluszból tűzifát hozattam. Szóval gyakorlatilag ott áll a lakásom egy betört ablakkal. A vendégeimet is le kellett mondani, mert hideg a lakás.

2010. november 24., szerda

A rendetlenségről...

Évekig tanítottam a barátaimat és akik szeretnek engem arra, hogy úgy kell elfogadni mindenkit, ahogy van, mert hja megpróbáljuk megváltoztatni, akkor azt veszíti el, amit a leginkább szerettünk benne. Nos így van ez a rendetlenségemmel is. Emlékszem 20 éves koromban a Peti, akkori szerelmem azt mondta el sem tudná képzelni az életét velem már úgy, hogy ne lenne mindenhol papírzsepi, és a szokásos napi rumlim.
A volt férjem ezt megoldotta azzal, hogy kinevezett egy fotelt rumlis saroknak, meg két kosarat a könyvespolcon és ami zavarta azokat odaszállította, a többi helyen rend volt.
A barátaink meg azt tapasztalták, hogy kiírta a falra, hogy "Ahol szeretet van, ott rendetlenség is van, a tökéletes rend temetővé változtatná a világot."
Nos, ez meg is oldotta a helyzetet, soha többé nem akadékoskodott senki.
Mióta elköltöztem Ceglédre azt kell tapasztalnom, hogy a barátaim kritizálnak. A vendégek elfogadják a rumlimat, a barátim meg megjegyzéseket tesznek a sajátságos rendemre.:)) Úgyhogy ma drasztikus megoldást tettem, Ceglédre is kiírta a fenti idézetet. Fogadjatok már el úgy, ahogy vagyok, hiszen 10 éve erre tanítalak titeket.

2010. november 22., hétfő

Megint Kecskemét

Irat ismertetésen jártam újonnan a kecskeméti rendőrkapitányságon. Lassan a második otthonommá válik az a város. Odafelé a szomszédom vitt, visszafelé vonattal.
Mindenesetre azt most megjegyezném, hogy elégedetlen vagyok. Ott fényezte magát a nyomozó nekem, hogy milyen profi munkát végzett. Többször is rászóltam, hogy ugyan hagyja már az önmaga fényezgetését, csak össze kellett szednie csokorba, azokat, amiket mi összegyűjtöttünk és elmondtunk. Szóval csak leírta, (megjegyzem előtte egy napig üvöltöztem vele a telefonba, hogy ugyan legalább foglalkozzon azzal, hogy átgondoltam a dolgot és összetettem a dátumokat)
Mindenesetre jött nekem azzal, hogy ha nem lett volna dátumozás és szüneteltette volna az eljárást, akkor is előkerítette volna a tetteseket, mert neki már gyanúsak voltak. Szóval jó kis mesét levágott ott nekem. Mondtam is neki, hogy persze, mindez olyan hihetőnek tűnik nekem.
Azt tudjuk, hogy a közvetítői eljárást elutasította az ügyész, az elkövetők ügyvédje az elkövetőkkel együtt meg sem jelent az iratismertetésen, így nem is tudják mire kell felkészülnie. Én rendesen végigolvastam mindent. Majdnem még a helyesírási hibákat is elkezdtem javítani. Nem sok kellett hozzá.:))
Mindenesetre azzal megnyugtattak, hogy okirat hamisításért, mint elkövető megrovást kaphatok.
Persze engem ez is zavar, meg az, hogy azzal kutya nem foglalkozott, hogy amikor átvettem a kocsit, reklamáltam, hogy hiányzik belőle egy csomó minden.
A szakértőről pedig ne is beszéljünk, szerintem életében először akkor látott Minit, mikor az enyémet és azt sem tudta, hogy tulajdonképpen mit néz. Csoda, hogy a kocsi elejét megtalálta. Nem vette észre, hogy 93-as a karosszéria, hogy a kocsi Rover típusú és, hogy 90 %-ban eredeti alkatrészeket tartalmaz, mellesleg az sem tűnt fel, hogy minősített veterán.
Na mindegy...

2010. november 10., szerda

Visszakaptam a kocsim

Tegnap reggel nyolckor kiadták a kocsimat Kecskemétről a rendőrségről. Mióta ellopták és megkerült, nem is láttam. Szóval tegnap mentünk érte Köllő Zsolti barátomékkal. (Itt most meg is köszönöm nekik, hogy önzetlenül csupán baráti szeretetből elhozták haza.) Mindenesetre amikor megláttuk sírni volt kedvem, de Zsoltiék is csak nagy szemeket meresztettek, mert ők látták eredeti állapotában is, és így tönkretéve csak szomorkodtak. A fél kocsi le van amortizálva, mivel egyedi színkeveréssel volt festve, nem biztos, hogy annál a két elemnél, ami sérült eltalálható a szín, így lehet újra kell az egészet fényezni. Még a pótkerekem és hangszórók is hiányoznak. A biztonsági öv csatjától, a 9 pálcás hűtőrácsig minden le van amortizálva. Este kijött a szerelő, megnézte, azt mondta próbál nagyon baráti árat mondani, de most mondja, a villamossági szerelés miatt először legalább induljon be. Mellesleg olyan koszos, hogy mikor hozzáértem, utána mindenhol tiszta koszos lettem.
De a hab a tortán még csak ezután következett. Ugyanis volt egy kölcsönadási szerződés az elkövetők és köztem, amit jóhiszeműen még a lopás előtt aláírtam, de mivel májustól használták, májusi dátummal. Ennek hatására most a nyomozó, hogy teljes legyen a paletta, meggyanúsított okirat hamisításért. (A rossz dátum miatt) Az ügyvédem ki is van akadva, hogy egyáltalán ki hallott már arról, hogy a sértettet begyanúsítják okirat hamisításért egy rossz dátum miatt. Szóval vettek új és tenyér lenyomatot, és úgy bántak velem, mint egy sorozatgyilkossal, lefotóztak, stb. Úgyhogy legközelebb így írjatok alá valamit, vagy egyáltalán bármit is. Mondtam is nyomozónak, ott mérgelődtem fennhangon, miközben új lenyomatot vettek, hogy olyan, mintha kiraboltam volna 60 bankot. Szóval ez a Magyar Rendőrség. Nem a tényleges elkövetőkkel foglalkoznak, hanem ilyen szerencsétlen sértetteket zaklatnak.
Ja, ez a nyomozónak is szól, aki nem átallja mindig felhívni a figyelmemet, hogy olvassa a blogomat, meg olvas mindent, amit a neten írok.
Mindenesetre Zsoltiék közölték, legközelebb akkor szeretnének Ceglédre jönni, mikor költöztetnek vissza Pestre. Azt mondták ingyen visszaköltöztetnek, csak mondjam már, hogy megyek. Szóval, ha ketten mondják, hogy részeg vagy... Már annyian mondjátok, hogy vissza kell mennem, hogy komolyan elgondolkodom rajta.

2010. november 8., hétfő

Megfáztam, persze itt Cegléden érdekesen álltak az orvosok a dologhoz.

Szóval már másfél hete hasmenéssel indult a betegségem. Először arra gondoltam valami ételmérgezés lehet, de másnapra jelentősen megnőtt a lázam. Közel 40,00 C fok. Itt már gondoltam inkább valami vírus. Elmentem a háziorvosomhoz, fölírt antibiotikumot, majd mehettem haza. Eltelt néhány nap, közben iszonyúan fájt a torkom, (a hasmenés közben elmúlt), de a lázam folyamatosan 39,00 C fok fölé ment, és gyakorlatilag képtelen voltam láz és fájdalomcsillapítókkal, hűtőfürdőkkel levinni 39 alá a testhőmérsékletem. Pedig a hideg vízbe töltöttem a napjaim nagy részét. Aztán egyik este úgy gondoltam, már elég meg már a láztól fájt mindenem, zsibbadtam, kihívtam az ügyeletes orvost. Nagy megdöbbenésemre az ügyeletes doki megállapította, hogy húgyhólyaggyulladásom van. Megkérdeztem tőle, hogy ugyan ezt mire alapozta? Mert nem kell sűrűn pisilnem, nincs véres vizeletem(igaz kicsit fáj a hasam, de az a láztól meg az egész napi rosszullétnek betudható,) de jobban fája torkom meg fáj a fülem és váladékozik a jobb szemem. Esetleg nincsenek-e inkább a tüneteim ez utóbbiakkal kapcsolatban? De Ő csak ragaszkodott az álláspontjához, hogy nekem húgyhólyaggyulladásom van. Azt javasolta szedjek kalmopyrint, meg feküdjek, attól jobban leszek. Megkérdeztem esetleg a lázamra nem adna-e valami injekciót, mondjuk algopirint, de mondta maradjak a hűtőfürdőnél, mert az Algopirin az roncsolja a belső szerveket, meg különben is, én mára már bevettem a lázcsillapító adagomat. Mondtam neki, hogy köszönöm a nagy segítséget, és inkább adja vissza az iskolapénzt, mert nekem már volt húgyhólyaggyulladásom többször is, de ez nem hasonlít rá. Néhány óra múlva elment a hangom is. Most már eléggé elkeseredtem, hiszen mennem kell Kecskemétre kedden az autóért és szombaton délután nem tudtam beszélni. Na, gondoltam megvárom a váltást és elmegyek az ügyeletre. Kedves barátom este bevitt a rendelőbe. Mondom a dokinak, hogy a kollégája néhány órával ezelőtt nálam húgyhólyaggyulladást diagnosztizált így ránézésre, de nekem baromira fáj a torkom, mint hallhatja nincs hangom be van gyulladva a szemem és a fülem is. Erre értetlenül állt velem szembe, meg is kérdezte tőlem, hogy mire alapozta a kolléga a diagnózist. Mondtam neki, nem tudom, de most már jó lenne kicsit jobban lenni. Így végre kaptam valami baromi erős antibiotikumot, és mára már van hangom. A lázam is lemet, a torkom még fáj, de a gyógyulás útjára léptem.