Döbbenetes, disznóság

Felháborító, mentenének, de nem tudnak!!! Életek múlhatnak rajtuk.

Ez döbbenetes mondaná kollégám, és én is a fejemet verem a falba azok után, amit tegnap tapasztaltam.
Este hazafelé tartottam a Törteli úton, mikor arra lettem figyelmes, hogy egy mentőautó áll az újonnan megépített és körbekerített gördeszkás játszótér mellett.
Rosszat sejtve mentem oda, és megtudakoltam mi is történt…
Két mentős és egy doktornő csóválta a fejét azon tanakodva most mit csináljanak.
Alacsony értelmi szintű embereknek is eljut a tudatáig, hogy amikor életmentésről van szó, minden perc, minden másodperc számít. Mikor mentőhelikoptert várnak a Toldy Ferenc Kórházhoz, értelemszerűen a kórházhoz legközelebbi területen fog leszállni. Ez Cegléden évek óta a Lidl áruház mögötti terület. Amikor emberi életről van szó, akkor az az első és legfontosabb, hogy minél hamarabb ott legyen a segítség, és a ceglédi kórháznál ez a minél hamarabb a fent említett parkot jelenti. És tegnap a mentősök döbbenten vették tudomásul, hogy nem tudják a kórház felől megközelíteni ilyen esetben a mentőhelikoptert. Hogy mi is ennek az oka? Hát kapaszkodjanak meg, a városi vezetőség játszótér építési programja akadályozza a jó kis kerítéssel.
Természetesen ott még az első házig, illetve a parkolón keresztül lehetne menni, de ehhez a beteggel fákat, hatalmas köveket, és magas padkát kellene kerülgetni, vagy éppen a sötétben pl. rámenni, ezzel a mentőben is balesetet előidézve.
Józan ésszel fel nem tudom fogni, hogy nekem, aki másfél éve lakik Cegléden hogy lehet az, hogy tudomásom van róla, hogy a mentőhelikopter oda szokott leszállni, és a városvezetőségének nincs? Tisztában vagyok vele, hogy van egy leszállópálya a Törteli úton, de mikor emberi életről van szó, akkor az a távolság is végzetes lehet, ezért évek óta ezt használják ilyen esetben. Úgyhogy a városvezetésnek méltányolom a figyelmébe ajánlani, hogy azonnal találjon megoldást arra, hogy a mentőautó minél hamarabb, semmit nem kerülgetve eljuthasson a fent említett parkba, amíg komoly baj nem történik, mert azután lehet keresni a felelősöket. És ne felejtse senki, Ő is és a családja is kerülhet olyan helyzetbe, hogy mentőhelikopterre lesz szükség, csak épp nem tudják oda eljuttatni az ominózus beteget. És nagyon remélem ennek a megoldása nem hetek hónapok kérdése lesz, hanem napokon, órákon belüli, mert az életmentés az bizony ilyen apróságokon is múlik.

Adonisz alsógatyában.

Társkeresés harmincon túl, azaz hogyan milyen nehézségekkel kell is szembenéznünk.

Múlt hét csütörtökön eldugult a lefolyóm. Hívtam a duguláselhárítót, az egyik lerázott, a másik közölte, hogy jön, de azóta sem talált oda hozzám, és amikor sírva térdeltem a fürdőszoba padlómon és próbáltam összeszedni a vizet, rádöbbentem, mellém kell valaki…
Nem tudom pontosan ki, de azt tudom, olyan ember, aki átsegít a káoszon, elég széles a válla, hogy levegye az enyémről a mindennapi terheket, aki képes megküzdeni a szerelőkkel, meg az egyéb nőietlen feladatokkal… Olyan valaki, aki el tud fogadni engem úgy, ahogy vagyok, mindennel együtt, az összes hibámmal, (azért be kell vallanom, a velem élés nem lehet kispálya) és cserébe elfogadja, hogy én szeretem… Sokan hangoztatják, milyen jó a függetlenség, nos én megtapasztaltam, hogy bizony a legnagyobb függetlenség maga a házasság, mert legalább önmagamnak választom a korlátaimat, mert így egyedül, függök mindentől és mindenkitől, legyen az asztalos, dugulás elhárító, vízvezeték szerelő vagy bárki.
Úgyhogy hétfőn első utam a hirdetőirodába vezetett és feladtam egy számomra megfelelő, egyéniségemet is jól ábrázoló társkereső hirdetést. Az irodában a lányok már jól ismernek, mivel csontkovácsként hetente hirdetek, ezért jót derültek a megfogalmazásomon.
A hirdetésem szövege ez volt: „163/57/34 éves kifejezetten csinosnak mondott elvált diplomás nő, normális jól szituált társát keresi. Kopasz alacsony, munkakerülők, mamakedvencei kerüljenek. Csak hívás.”
Majd visszafelé beugrottam a tűzoltóságra és újságoltam a fiúknak, akik közül többel baráti kapcsolatot ápolok, hogy mire vetemedtem, és döbbenten néztek rám, hogy nekem társkereső hirdetésekre lenne szükségem? Mondtam nekik, két éve, hogy elváltam és nem állnak sorban az ajtómban a potenciális férfiak, vagy ha mégis, akkor azokkal bizony komoly baj van és órákig sorolhatnám, (nős vagy komoly párkapcsolatban él, hazudik, rossz az ágyban, túlságosan nagyra van magával…stb)
Szerdán megjelent az újság, és vártam az érdeklődőket.
Jöttek is szép számmal, de mint kiderült egyes úriembereknek az olvasással nehézségeik támadhatnak. Ugyanis, mindamellett, hogy leírtam, hogy csak hívás, (mert női logikámmal úgy feltételeztem, hogy ha én feladok egy hirdetést, pénzt nem sajnálva rá, akkor a pasas legyen képes arra, hogy felhívjon) ennek ellenére sms-ekkel bombáztak többen, de olyan is akadt, aki dobálta rám a visszahívó sms-eket, arra várva, hogy majd én felhívom.
A következő sms-t is olvashattam. „Tudom, hogy csak, hívás, mivel olvastam a hirdetést, alacsony vagyok kopasz, nem munkakerülő, de anyucikedvenc, jó önbizalmat adott hölgyem, köszike…” Na, most erre mit lehet válaszolni?
A legjobb beszélgetésem pedig a következő volt.
-Jónapot kívánok,A hirdetésre jelentkezem-közölte egy hölgy
- Üdvözlöm, de, ez egy társkereső hirdetés- mondtam
-Igen, és?- kérdezett vissza
-De Ön egy hölgy- mondtam döbbenten
-Igen, mi ezzel a probléma?”

Az első probléma mindjárt ott kezdődött, hogy a jelentkezők között volt 20 éves és közel a 60-hoz is. Ebben sajnos azt a nehézséget látom, hogy amin én túl vagyok, az őket már nem érdekli, és ami pedig ők előttük, az pedig már engem nem.
Úgyhogy igazából bár lehet a hirdetésemből nem derült ki egyértelműen, hozzám korban illő társat keresek. Így 30 és 40 év közötti korosztályt.
Nekem nincs gyermekem, de már abban a korban vagyok, amikor úgy el tudnám viselni, ha születne egy így természetesen komoly kapcsolatra gondoltam.
És akkor eljutottunk a telefonbeszélgetésig.
Mivel a mamakedvencei kizárva alapon feltételeztem, a hirdetést olvasók intelligenciájáig eljut, hogy olyan kapcsolatra vágyom, ahol a fiús anya kizárva, azaz ha él is, tevékenyen nem vesz részt az életükben. Erre megdöbbenve hallgattam, hogy negyven éves férfiak hívnak föl, úgy, hogy mikor eljutunk addig, hogy megkérdezzem, hol és kivel él, büszkén vallja be, hogy az anyjával… Na és nálam ennél a pontnál be is fejeződik a beszélgetés, mert semmilyen szempont, sem kényelmi, sem semmi nem tarthat valakit ebben a korban az anyai házban, és nálam ezzel a mondattal el lehet zárni az ismerkedés fonalát.
A számomra még megdöbbentő telefonbeszélgetések alkalmával az volt, hogy az illető, a potenciális hirdetésre jelentkező férfi, nem mutatkozik be. Pontos megfogalmazásban, felveszem a telefont, majd elkezdi darálni a szövegét, miközben annyit nem mond, hogy X.Jakab lennék. Én pedig nézek ki a fejemből. Engem már gyerekkoromban megtanítottak, (nem fejeztem még be a nyolc elemit sem akkor), hogyha felveszem a telefont, felhívok valakit, közlöm kivel szeretnék beszélni, majd hozzáteszem a nevemet, hogy a szerencsétlen tudjon megszólítani. Na ennek ellenére rendszeresen amikor hagynak végre megszólalni, mert annyira el akarja magát adni, hogy rám nem is kíváncsi, azzal kell kezdenem, hogy Ági vagyok, és Te? De számomra még mindig a leglehetetlenebb beszélgetési szituáció, mikor az illető hímnemű lény, az első két perc beszélgetés után a mellméretem iránt érdeklődik.
Igazából annál a beszélgetésnél azt vártam, a potenciális jelölt mikor kérdez rá, mekkora gyakorlattal jelentkezem az ágyban? Mondtam volna neki, már mióta megszülettem, éjszaka ágyban szoktam elaludni, csak az ágy mérete változott, mert volt kiságy, babaágy, gyerekágy, egyszemélyes rekamié, illetve franciaágyak sorozata.
És jött az „álom pasi”, legalábbis Ő úgy gondolhatja magáról, mert luxusautóval járja a várost, (nem tudom honnan tudta meg a címemet, de megállta a ház előtt egy olyan kocsival, hogy a szomszédok is kiszaladtak.) Kimegyek megtudakolni, mi járatban van errefelé, és képzeljék a pasi dobálja a rágóját, miközben megpróbál megnyerni magának. Nos, ez a beszélgetés sem tartott túl sokáig… a pénz ugyanis nem minden…
És akkor még nem jutottunk el a személyes találkozásig. Képzeljék, találkoztam nem egy-nem két emberrel, és nem tudom mi nem volt világos a hirdetésemben, de amikor azt írtam kopasz pasi nem kell, akkor mit várt, a találkozáskor a személyes vonzerejével mosolyával olyan elbűvölő lesz az első másodpercben, hogy nem fog feltűnni hajbéli hiányossága?
Vagy pl. a másik ember, akire már annyira fáradt és befásult voltam aznapra, hogy megkértem jöjjön el a lakásomra. Úristen, 40 éves volt, és alig volt foga úgy vigyorgott, hogy alig vártam, hogy elzavarhassam a fenébe. Mert véleményem szerint az ápoltság, hogy szép legyen a mosolyom, tiszta legyek, és olyan akihez a másik szívesen bújik, ahhoz elengedhetetlen, hogy ilyen alapvető dolgokban, minthogy a fogaim rendbe legyenek az bele tartozik.
Volt olyan pillanat, hogy a Csak szex és más semmi főszereplőnőjének a helyébe képzeltem magam, aki ült az asztalnál, és tekergette a haját… Némelyik este azt gondoltam, hazamegyek és szálanként tépem ki a hajamat, ha még egy ilyen randit át kell vészelnem.
És akkor még mindig közel és távol nem találkoztam azzal, akire elsőre azt mondtam volna, megfontolandó, hogy legyen második.
Olyan tapasztalatokkal gazdagodtam, hogy minden nőnek ajánlom kétszer is gondolja meg, hogy társkereső hirdetést ad-e fel, mert a pontos, egyértelmű megfogalmazás sem elég egyértelmű erősebb nem társainknak.
Elhiszem, hogy a belső fontosabb, mint a külső, de ezt többnyire azok az egyének hangoztatják nagy mellénnyel, akiknek valami testi hiányosságuk van, vagy tükörbe nézve nem elégedettek önmagukkal. Mindenkinek elárulom, több évtizedes tapasztalat mellett is, szemmel választ az ember, és a szem az elsődleges, és ha külsőleg nem jön be annyira az illető, hogy hajlandók legyünk jobban megismerni, akkor kár vesztegetni az időt, nem jutunk el a belső megismeréséig.
Én most nem kizárólagosan a szépfiúra vagy a macsó gyerekre pályáztam a hirdetésemmel, mert köszönöm a házasságomban, meg az életem folyamán volt abból a fajtából pont elég az életemben, de azért kell, hogy legalább annyira tetsszen, hogy hajlandó legyek közel engedni magamhoz, megérinteni, és ne undorodjak tőle.
Mivel magas pasit kerestem, mert szeretem a nőies dolgokat, így a magas sarkút is, szeretek még tűsarkúban is felfelé nézni életem párjára, meg jó egy helyes magas sráccal megjelenni.
M viszont egy kedves barátommal beszéltem telefonon, Ő is nemrég vált el. Nem az a tipikus szépfiú, akik nekem eddig bejöttek, de messze viszi a pálmát az eddigi jelentkezők előtt. Mondtam is neki, Ákos ha nem jön össze senki, költözz le Ceglédre, hozzunk össze egy gyereket, legalább akkor tudom, hogy mit, milyen korlátokat választok önmagamnak.

Társkereső hirdetés. Egyáltalán miképp jut el eddig az ember.

Nos, ma a szokásos csontkovács hirdetésem mellett feladtam egy társkereső hirdetést is s Szuper infóba.
Hogy miért is jutottam el eddig.
Csütörtökön eldugult a lefolyóm... Fasza, mondom. Hívom a biztosítót, mondja, kérjek számlát, a biztosításom fedezi.
Hívom az első, második, fél tucatnyi dugulás elhárítót, de vagy ezért, vagy azért, de nem jöttek ki. Még az sem, aki megígérte, többszöri könyörgésemre sem.
Kiindulva Zsuzsa barátnőm leleményességére, elmentem egy csőgörényt beszerezni, hogy ha már szarnak kijönni, akkor majd én megszerelem.
Nem sikerült, majdnem nagyobb dugulást okoztam, mint előtte volt.
Miközben sírva mostam föl a vizet a fürdőszobapadlómról, aközben rájöttem, hogy ez így nem mehet tovább.
Nekem nem megy egyedül, kell egy pasi, aki leveszi a vállamról a terheket, miközben összecsapnak felettem a hullámok, mint pl most is.
Na így jutottam el a hirdetésre.
A csajok az irodán hülyére nevették magukat, mert megfogalmaztam a hirdetésben, hogy alacsony, kopasz, munkakerülők és mama kedvencei kerüljenek.:))

Igazából lehet azt kellett volna írnom, ha él az anyád ne hívj, kiindulva a korábbi anyóstapasztalatomból, de mostanában rá kellett jönni, hogy nekem volt csak szerencsétlenségem az anyóssal, mert nagyszerű fiús anyák is vannak. Pl Gyula barátom anyja is tök normális, bár ezt már régóta tudtam.
Sőt a tűzoltóságon beszélgetve a fiúkkal, rájöttem nem mindenki olyan anyámasszonykatonája, mint az én volt férjem volt és nem mindenkit lehet irányítani, meg nem is mindenki hagyja magát.

Szóval hátha találok valami normális pasit... Vagy nem, de egy próbát megért.

Gyula véleménye

Tegnap nagy meglepetésemre, beállított egy kedves barátom hozzám.
Mostanában elégedett vagyok, mert szinte mindig eszébe jutok egy-egy barátomnak, és eljön hozzám valaki meglátogatni...
Nos, tegnap Gyula hazafelé tartva beugrott hozzám. Legalább nem kellett bescannelnem, a bíróságról kapott ítéletet a szabálysértésem miatt.
Mindenesetre Gyula barátom megfelelő kritikával illette Ceglédi kollégáit, ugyanis mikor a szabálysértési előadó meghozta a határozatát, mi írtunk egy méltányossági kérelmet, amit neki, a szabálysértési előadónak kellett volna elbírálnia.
De, mint Gyula barátom megjegyezte, ezek itt Cegléden nem tudnak olvasni...
A szabálysértési előadó úgy értelmezte a méltányossági kérelmemet, mintha kifogást írtam volna, és továbbította a bíróság felé, ahol tárgyalás nélküli ítéletet hoztak, és a pénzbüntetésemet megfelezték.

Mindenesetre Gyula barátom megjegyezte, ha netalán mégis eljutnék a helyi rendőrséghez, mint sajtós, ne felejtsek el felmenni a szabálysértési előadókhoz, mert ezek hülyék odafent...:))

Találkozás a "kedvenc" rendőrömmel.

Ma battyogok befelé az Alliansba, mert be kellett jelentenem a villámcsapást a TV-mbe, amikor szembe velem jön egy rendőrautó.
Mivel itt elég sok rendőrt ismerek, ezek bámultak kifelé, (rövid látó is vagyok, úgyhogy csak annyit láttam, hogy ülnek benne páran és nekem köszönnek)
Nos, automatikusan felemeltem a karom és integettem, mint minden idiótának, aki rám dudál Cegléden, mert ugye a többség nem tudja, hogy én néha jó, ha az orromig ellátok.:))
Szoktam is mondani a szomszéd kisfiúnak, hogy ha megyünk, dudálnak, integetnek, akkor fogsor mutogató mosoly és integessünk vissza, nehogy valamelyik vendégem legyen és azért ne jöjjön többet, mert nem köszöntem vissza.
Szóval most is széles mosoly és emeltem a karom, hogy visszaintegetek, erre azt kell látnom, hogy lassítanak a rendőrautóval. ÓÓÓ, mondom, így már tuti valamelyik ismerős zsaru. De nem, legalábbis nem olyan értelemben.
Aki a sofőr volt, az megkérdezte, hogy én valóban masszírozok-e? (Úgy látszik ő már tudta, pedig én Őt még most láttam először)
De az anyósülésen tespedő másik zsaru volt az érdekesebb, miatta lettem fél évre eltiltva a vezetéstől. Úgyhogy mindjárt le is szögeztem a kérdezőnek, hogy valóban, de az elején tisztázzuk utálom a rendőröket, és ha esetleg érdekelné miért, akkor kérdezze meg a mellette ülő kollégáját...
Persze azt is megjegyezték, hogy én írtam a bicskanyitogató cikket a Laskafesztiválról. Mi tagadás, én voltam...
Az anyósülésen lévő kollégája persze eléggé lapított már hozzám sem mert szólni, én pedig keresztülnéztem rajta, persze csak lapított, de így utólag szerintem valamilyen szinten bánja már, hogy ilyen túlbuzgó volt...

Halálos Útszakasz.

Vajon tudták-e, hogy a 4-es főút illetve az Abonyi elkerülő útszakasz az M0-ás után Magyarországon a legveszélyesebb? Hogy gyakorlatilag minden hétre jut egy baleset és itt történik a legtöbb halálos kimenetelű?
Egy idézettel kezdeném, egy Ceglédi Tűzoltótól…

„Bárcsak érezhetnéd azt a szorongást, amelyet érzek a fecskendőben ülve, társaimmal összepréselődve, a gépkocsivezető keményen nyomja a gázpedált, miközben újra és újra nyomom a kürtöt mikor nem adják meg az elsőbbséget a kereszteződésekben. Mégis, mikor szükséged van ránk és megérkezünk, az első reakciód az lesz: Azt hittem, már sosem érkeznek meg!
Bárcsak ismerhetnéd gondolataimat, amelyek átfutnak az agyamon, miközben egy lányt mentek ki egy autóroncsból: Mi lenne, ha ez az én lányom, testvérem, barátnőm vagy családtagom volna?
Bárcsak átérezhetnéd a fizikális és mentális nyomást, a félbeszakított vagy elmaradt étkezéseket, az ébren töltött órákat, plusz még azt a rengeteg tragédiát, amelyet látok naponként.
Bárcsak tudnád micsoda érzés megmenteni valaki életét, vagy megóvni a tulajdonát, vagy ott lenni mikor szükség van rád és rendet teremteni a káoszban.
Hacsak nem éltél te is ebben, akkor nem értheted meg soha teljesen azt, hogy ki vagyok, kik vagyunk, és hogy mit jelent számunkra a hivatásunk.”


Hogy miért is van ez a sok baleset, és hogyan lehetne ezen változtatni, Zsemlye Gábor Tűzoltóparancsnokkal beszélgettünk és végigjártuk a halálos szakaszt.
Milyen okokra vezethető vissza, hogy ennyi baleset és halálos kimenetelű baleset történik?- kérdezem a Parancsnokot.
- Ez a szakasz azért veszélyes, mert mint magad is látod, két sávos és az egész kanyarokból áll. Előzni itt szinte lehetetlen és nagy bátorság kell ahhoz, hogy megtegyék, mert mindkét irányból beláthatatlan, és amikor kielőz egy kamiont, vagy egy kocsisort, csak a szerencsén múlik, hogy vissza tud-e menni. Mert már középen jár mikor a kanyarból belátható lesz, hogy jönnek szemben. - mondja, miközben minket meg egy kamiont is kielőz egy türelmetlen autós, és látható, hogy tényleg másodperceken múlott, hogy miközben itt jöttünk nem lett baleset. –Szerencséje volt. - csóválja a fejét Zsemlye Gábor
- Említettél itt Románokat is, hogy sok baleset őket érinti? –faggatom tovább.
- Hát igen, tudod Romániában mások az útviszonyok, így a viszonylag „kicsit jobb úton” mennek nagyon, nem figyelnek, meg az is közrejátszik, hogy kb. mire ide érnek elfáradnak, lassul a reakciójuk, figyelmetlenekké válnak. Ezért a legtöbb balesetet ők szenvedik el, nagyon súlyos, halálos kimenetelű baleseteket- teszi hozzá a Parancsnok.
- Mekkora ez az útszakasz, amit érintünk?- kérdezem tovább
- Ötven-hatvan kilométer, ezen a szakaszon az elmúlt években rengeteg nagyon súlyos baleset történt, itt előzés nélkül kellene mindenkinek végigmennie. – de sajnos kevesen tartják ezt be sóhajt Zsemlye Gábor. – Sajnos gyakorlatilag hetente jut ide egy igen súlyos baleset.
- Mi az amin úgy látod változtatni kellene, szerinted hogyan lehetne ezeket a baleseteket csökkenteni?
- Először is, talán a legfontosabb, hogy négysávosra kellene ezt a részt is bővíteni, egészen a körforgalomig. És nem csak elválasztó vonallal, hanem szalagkorláttal is felezni kellene az úttested. De amíg ez megtörténik, addig a legsürgetőbb, hogy záróvonalat kellene mindkét irányba felfesteni, és mint figyelted egyetlen előzni tilos táblát sem láttunk sehol. –szóval itt a közlekedést teljesen át kellene szabályozni, mert amíg nem történik változás, addig csak a halálesetek fognak szaporodni itt. – mondja Zsemlye Gábor – Tudod az a baj, hogy kamionos is kielőz kamionost, miközben majdnem esélytelen a visszatérése. És nagyon fontos lenne, hogy aki elfáradt, gondolok itt a Románokra, azok álljanak meg pihenni, mert ha vezetés közben alszanak el, az életükbe kerülhet, mint került már sokuknak. –teszi még hozzá.
Megköszönöm a Parancsnoknak, hogy időt áldozott arra, hogy megmutassa nekünk, az útszakaszt és elmondja mit kellene megváltoztatni, hogy ez ne legyen többé halálos szakasz.

Szeretném még azt elmondani, hogy sajnos nincs elegendő vegyvédelmi ruha, egy ilyen szerelés nyolcszázezer Ft, mikor egy tartálykocsi felborul, akkor ahhoz kell a tűzoltóknak felöltözni, amit a tartályba szállítottak. Sajnos a Ceglédi kapitányság csak négy darab ilyen ruhával rendelkezik. Talán nem mellékes megjegyeznem, hogy igazán el kellene gondolkodnunk mire honnan lehetne pénzt juttatni a Tűzoltóknak, hogy a tartálykocsi balesetekhez is ki tudjanak menni, hiszen bele sem merek gondolni mi történne, ha egy olyan baleset, ami nemrégiben volt esetleg lakott területen történik…
Úgyhogy itt újra megemlíteném, amennyiben Ön is úgy gondolja és megengedheti Támogassa Cegléd és Környéke Tűzvédelméért Alapítványt, Délpest Megyei Takarékszövetkezet Ceglédi Kirendeltségénél vezetett számlaszámukon. Számlaszám: 65800076-11023861

. Vigyázzunk egymásra és amikor a 4-esen illetve az Abonyi elkerülő szakaszon járunk, ne felejtsük el, mennyien meghaltak már a figyelmetlenség miatt, és lassítsunk, semmi nem lehet annyira fontos, mint az életünk. Azon a szakaszon előzés nélkül kell végigmenni. Én szeretnék ma, holnap és holnap után is hazamenni, és nem akarom átélni, hogy egy rendőr sapkával a kezében ott áll az ajtómban egy hajnalon, hogy közölje valamelyik szerettem halálát…Gondolom Önök sem akarják megismerni ezt az érzést, ezért kérek mindenkit, vezessen óvatosan. Köszönöm.

Mi ott voltunk, mikor Jászkarajenőn dőltek a fák.

2010. június 30.-án, szerda este 21 h után pár perccel indultak el a Ceglédi tűzoltók az első címre, Jászkarajenőre, de utána folyamatos ment a rengeteg bejelentés.
Aznap este kizárólag a Ceglédi Kék Újság érkezett, mint sajtó a helyszínre, hogy megmutassuk, elmondjuk Önöknek, mi is történt.
Átszaladt a falu fölött egy vihar, és sorba döntötte a fákat, szakította az elektromos vezetékeket. A falu kétharmada hosszabb-rövidebb időre áramszolgáltatás nélkül maradt.
Volt olyan ház, ahol a vihar, miközben kiszakította a fűzfát a földből, gyökérrel, még leszedte az elektromos kábelt és valamilyen módon a fűzfa köré tekerődött, és bedőlt a házba.
Értesíteni kellett a E-ón szakembereit is, hogy megkezdődhessenek a munkálatok. És itt most kötelességem elmondani, hogy az E-on szakemberei nem álltak a helyzet magaslatán. Zsemlye Gábor Tűzoltóparancsnok többszöri kérésére sem jutottak el kora hajnalra sem addig, hogy szervezetten áramtalanítsanak. Nem rendelkeztek nyomtatvánnyal, amiben leírják, hogy hol-melyik rész maradt áram nélkül, így sokszor a tűzoltóknak vakon, saját felelősségre kellett elkezdeni darabolni a fát, a magasfeszültségű vezetékek mellett, között. Nem jelentették le, hogy melyik káresetnél áramtalanítottak már, így előfordult, hogy igazán veszélyes helyen egy órát is várt a tűzoltókocsi, mielőtt nekifoghatott volna a munkának. És újra segítséget kellett kérni, Szolnokról és Jászberényből érkezett egy-egy darus, illetve létrás autó, hogy a magasabb helyeken gyorsabban tudjanak dolgozni. Tegnap hajnali 6 h-ra tizenhét káresetnél szüntették meg a közvetlen veszélyt, ma pedig még dél körül jár az idő, de már 13 helyszínen történ beavatkozás, és jelenleg is megfeszített tempóban folynak a munkálatok, hogy elhárítsák az életveszélyt.
Ne felejtsük el, most Cegléd és környéke időzített bombán ül, az ilyen helyzetek bármikor bekövetkezhetnek, hiszen a folyamatos esőzések miatt fellazult a talaj, könnyebben kicsavarja egy erőteljes szél az erős gyökerű, kemény törzsű fákat is. Tegnap este is, sok fűzfa, nyárfa, és bizony diófa meg fenyőfa is a vihar áldozatává vált.