Beszélgetésem a helyi rendőrkapitánnyal...

Nos, a kapcsolatunk nem indul épp zökkenőmentesnek.
A múlt héten egy igen bírásló és elmarasztaló cikket jelentettünk meg, ( én voltam a cikk írója) a helyi zsarukról.
A laskavfesztiválon történteket konstantáltam, jellegzetesen a saját stílusomban.
Majd utána megírtam a tűzoltós cikkemet, ami a szerkesztőségben is sikert aratott.
Ebből kiindulva a főszerkesztővel arra jutottunk tovább kellene folytatnom a mentőknél meg a rndőrségen.
Hát, veregettem meg a saját vállamat, rendben, a tűzoltókkal való munkát is elveztem, a többi sem lehet nagyon gáz...
Ebből kiindulva föltárcsáztam Ambrus Urat, a helyi yard vezetőjét.
Bemutatkoztam, majd az első mondata az volt hozzám, olvastam már Öntől, és egyértelműen utalt az aznap megjelent cikkemre.
Na, gondoltam, legalább nem kel bemutatkoznom, meg kiderült, hogy olvassa az újságunkat.:))
Persze kifejtette bizonyos nemtetszését a cikkemről, meg igazábó a hangnemről is, de nem mondott egyértelmű nemet a kérésemre.
Gyakorlatilag azt mondta, megnézi, hogy mit lehet tenni az ügy érdekében, meg ha lehet is róla szó, előfordulhat, hogy a kollégái azt mondják, "most szálljak ki az autóbál és keressek egy óra szabad elfoglaltságot, mert nem mutathatunk meg mindent."
Na ezután megkérdeztem megadhatom-e a számomat, ahol elérhet.
De Ő elmosolyodott és közölte, meg fog tudni találni.

Na most nem tudom, ez jót vagy nem jót jelent-e számomra, de a képzelőerőm beindult...

Két nap és egy éjszaka a tűzoltókkal.

Hosszú hetem hétvégém volt, Cegléden, Törtelen Abonyban, Kőröstetétlenen és Jászkarajenőn kritikus volt a belvízhelyzet.
Mivel mostanában én vagyok az egyik sajtós, a helyi Kék újságban az én anyagom megy le.
Két napot, egy éjszakát töltöttem a Tűzoltókkal, és írtam, írtam, fotóztam, rendületlenül.

A cikkem, mert hozzátok nem jut el.


HÉTKÖZNAPI HŐSÖK, akikre mindannyian büszkék lehetünk.
Tűzoltók, akik értünk, miattunk élnek.

Két napot és egy éjszakát töltöttem a tűzoltókkal, velük éltem, velük „ettem”megpróbáltam megérteni a munkájukat, megismerni azokat az embereket, akik az életüket is adnák értünk.
Megpróbálom Önökkel is megosztani a tapasztalataimat, emberközelivé hozni az átélt élményeket. Megpróbálom a lehetetlen, bemutatni egy olyan oldalukat, amit addig nem is tapasztalunk, amíg személyesen nem látjuk. Életem talán legizgalmasabb két napját töltöttem velük, és elmondhatom, örülök, hogy ilyen megtiszteltetés ért, hogy beengedtek maguk közzé, hogy befogadtak és elfogadták a jelenlétemet.

2010 június 21, délelőtt van, a folyamatos esőzések miatt már a TV is mutatta, hogy Cegléden tegnap óta kritikus belvízhelyzet van. Tárcsázom Zsemlye Gábor Tűzoltóparancsnokot, bemutatkozom, majd megkérdezem, megengedi-e, hogy elkísérjem a szolgálatba? Épp hazafelé sétálok, mert ez csak úgy ötletszerűen jutott eszembe.
Jó, rendben, de gyorsan jöjjön, mert hamarosan nem talál itt senkit,- jön az azonnali felelet a parancsnoktól.
Visszafordulok, lengén öltözve, térdnadrágban és rózsaszín lányos felsőben érkezem a tűzoltólaktanya elé.
A parancsnok vár, szorított nekem helyet az anyósülésen a Lada Nivába, gyors bemutatkozás után azonnal indítunk. Első pillanatra megfog a személyisége a mosolya, meg az, hogy nem teketóriázik. Indulunk Törtelre. Azonnal letegeződünk, mert kb. egy korúak vagyunk, és most már gondolom jobban meg fog felém nyílni.
- Milyen a helyzet?- vágok bele a közepébe.
-5-ös a legmagasabb szintű készültség, de Én dupla 5-össel jellemezném, mert 16 autó dolgozik kint. - mondja Gábor fáradtan- a ceglédi Tűzoltóság működési területének védelmét a monori egység látja el.
- Hogyan telt az előző nap?- kérdezem, mert látom a szemén fáradt.
- 27 órát dolgoztam egyhuzamban, majd 3 órát aludtam és most újra indulok a terepre. - válaszol.
Útközben nem hagy nyugodni a bennem lévő újságíró, ezért az események eddigi állásról.
- Milyen helyzettel volt dolgotok tegnap?- kérdezem
-A kórház, az volt a legnagyobb probléma, mert az alagsorban van az elektromos hálózat központja, illetve a tartalék energia ellátás is, így eléggé veszélyes volt, hogy az alagsor egyik elektromos elosztójában 5 centi víz állt már. De szerencsére megoldották a fiúk, mert ha itt baj lett volna, akkor gyakorlatilag az összes életmentő létfontosságú eszköz nem működött volna. Úgyhogy volt egy kis izgalom- válaszolja és a hátamon borzongás fut végig, ha arra a gondolok, hogy mi lett volna, ha nem így jön össze.
- Ezen kívül ki kellett mentenünk egy idős mozgásképtelen nénit Ceglédről, akinek már az ágya is vízben volt, de még szerencsére időben érkeztünk, mert megfulladhatott volna. - teszi még hozzá Zsemlye Gábor őrnagy.
Hová megyünk-faggatom?
Élelmiszert és vizet osztani- mondja,- mert már órák óta kint vannak a kollégák és nem ettek-ittak semmit.
Első utunk Törtelre vezet, ahol úgy örülnek nekünk, meg a pár darab szendvicsnek, mintha minimum libamájat hoztunk volna. Éhesek, nem csodálom, órák óta kint vannak.
Itt a lakosságból többen mondták, az is hozzájárult a mostani vízhez, hogy ellopták a vasból készült gátszerelvényt a Kocséri útnál.
Mindenhol áll a víz, az utcákon, a házaknál, gyakorlatilag ahová csak nézek. A lakók azt mondják, ők még ilyet sosem éltek át, tehetetlenül, döbbenten nézik, miképpen veszíthetik el az összes vagyonkájukat, látom az arcukon a szomorúságot és azt, hogy nem tudják hogyan tovább.
Egy helyen még a rendőrségnek is közbe kellett avatkozni, mert egy ember vasvillával támadt a tűzoltókra, mert a háza melletti árokba csapolták a vizet a szomszédos házból és féltette, hogy az ő háza meg beomlik. Majd a kiérkező helyi KMB-s rendőrnek is neki támadt, de az erősítés gyorsan rendet tett. Persze azt ő sem gondolhatta komolyan, hogy míg valahonnan szívják a vizet mást meg elárasztanak.
Utunk tovább vezet Kőröstetétlenre, Jászkarajenőre, majd Abonyba a helyzet ugyanaz, mindenhol az utcákon, a házaknál hömpölygő víz fogad., és mindenhol teljes üzemben dolgoznak a tűzoltók, illetve a helyi önkéntesek. Kőröstetétlenen a Polgármester annyira képzett már mentésben Gábornak köszönhetően, hogy neki csak szivattyú és autó kell, a mentést már irányítja. Gábor meg is dicséri, mondja is, nagy terhet vett le a válláról, hogy a Polgármester itt gyakorlatilag átvette az irányítást.
Az eső épp nem esik, de jelenleg ez nem sok mindent jelent az ég felhős, és eső várható. Rohanunk, címről-címre, nincs megállás, élelmiszert, vizet, tömlőket, benzint osztunk a fáradt tűzoltóknak, akiken a kívülálló nem látja, hogy órák óta erőteljesen, megfeszített tempóban dolgoznak
Majd visszaérünk Ceglédre, felmértük az ÖMV kutat és Gábor azonnal intézkedett, hogy ott is kezdődjön el a víz leszívása, közben új káresethez lettünk riasztva,- egyetlen nap alatt bontásra ítélt állapotba került egy ingatlan. Miközben várjuk a létrás autót, aközben a parancsnok már hozzá is lát, hogy saját kezűleg kiszalagozza az életveszélyessé vált járdaszakaszt, hogy lehetőleg senki ne menjen arra. Majd újra végigjárjuk a helyszíneket, ahol az ádáz munka folyik a vízzel.
És itt szeretném elmondani, hogy gyakorlatilag több tűzoltóságtól érkezett a segítség. Itt volt Dabasból 2 tűzoltóautó, Monorról szintén két autóval érkeztek a kollégák, Szolnokról szintúgy két mozdítható egység jött. Nagykáta is érkezett egy kocsival, Farmos Önkéntes Tűzoltó Egyesület is kivette a részét 1autóval, Budapest IX Kerület, majd Budapest XX Kerület egy-egy autóval, Nagykőrös 1 autóval és a Ceglédiek teljes létszámmal, azaz 5 autóval. És így is nehezen tudtak gátat szabni a víznek.
Este 20 óra van ,most 2 óra pihenés következik, hazamentem átöltözni és felkészülni az éjszakai műszakra, most jutott idő gyakorlatilag először arra, hogy élelmiszerhez jussak, pedig már legalább 10 órája egyfolytában mentünk. Ezzel a nappali műszakunk véget ért.

Kezdődik az éjszakai műszak, 22 h-kor találkozunk Gáborral, és elindulunk a hideg éjszakában. A kórház mögött kezdjük, ahol a Büdös Ároknál kritikus a helyzet. Itt találkozunk Földi László Polgármesterrel és Országgyűlési Képviselővel. Gábor szakavatottan füvet tép és ellenőrzi a folyást.(Ezt a mozdulatot nappal Törtelen is láttam már.)
Rossz irányba folyik csóválja a fejét, itt gátat kell csinálni, vagy elárasztja a kórház környékét. Közben kihúzzák, kitolják a Polgármester kocsiját, mert olyan közel merészkedett a vízhez, hogy elakadt.
Gyomrom görcsbe ugrik, én sem lakom messze a Büdös Ároktól. Majd ezt Gáborral is közlöm, aki látja rajtam a félelmet, így autóba ülünk és megnézzük mi a helyzet arra, ahol én lakom. Megnyugtat, hogy a Polgárőrség már méri a vizet a házam mögött, és ott állnak, ha emelkedik a víz, egyből jeleznek.
Közben kiderül, hogy elfogyott a havi üzemanyag költségük, azaz a mai nap, a 15 autóra a szivattyúkra és a benzinre, eltankoltak 1 millió Ft-ot.
-Ha nem szerzünk azonnal pénzt, két óra múlva leállnak a szivattyúk, nincs miből tankolni, gyere velem MOL-ra- mondja- és már rohanunk is. A MOL nyerte a közbeszerzési eljárással a lehetőséget, hogy hazánkban az üzemanyagot biztosítja, így nem tankolhatnak máshol, ha mégis csak kézpénzzel.
A Mol-nál vagyunk, ott több telefon után közlik a limitet csak az üzletkötőjük tudja módosítani, emelni.
Gábor azonnal tárcsázza az üzletkötőt, nem veszi föl, a percek egyre gyorsabban fogynak.
Ennek biztos van egy főnöke, tanakodunk a Parancsnokság felé, egy elérhetőség, ahol pénzt tudunk szerezni.
Tárcsázzuk a MOL központi számát, ahol az ügyintéző készséges, de köti az ebet a karóhoz, hogy a limitet csak az ügyfélkapcsolatos módosíthatja.
Mondom Gábornak, engedje meg, hogy had próbálkozzak vele én is.
Újra hívom a MOL központi számát, elmagyarázom, hogy jelenleg itt 5-ös fokú készültség van, falvak vannak veszélyeztetve, 17 autó dolgozik kint, ha most megállnak, ezzel gyakorlatilag elárasztjuk a falukat. Mellesleg csak, hogy a baj nem jár egyedül, szakad az eső.
Az ügyintéző már érezheti, hogy erőszakos nővel van dolga, és nem fog tudni lerázni, ezért előkeresi valami fejes telefonszámát., de sajnos éjjel Ő is ki van kapcsolva.
Összenézünk, ott áll 4 tűzoltó és én a sajtó munkatársa. Látom a szemükön az elszántságot, nem állhat meg a munka hajtogatják és azon tanakodnak, hogy most mi legyen.
Ez olyan eset, amikor már a saját érdek nem számít, mikor akár ember élet is veszélybe kerülhet. Megszületik bennük a döntés, mindenki kiüríti a saját zsebét, a saját pénztárcáját, vagy akár az otthoni kasszát, de tankolni kell…
Nálam itt elszakad a cérna, nem csináltam még ilyet, de úgy gondolom ez az eset, amikor nekem a sajtónak lépnem kell.
Elszántan tárcsázom a MOL központi számát és ugyanazzal a fiatalemberrel beszélek.
Elkérem a nevét, majd újra bemutatkozom és hozzáteszem, hogy most már mint a sajtó képviselője beszélek. Elmondom neki, hogy mindenki teszi a saját dolgát, a tűzoltók jelenleg életet, értékeket mentenek, rendületlenül, legalább 40 órája, én azért vagyok itt, hogy mindezt megmutassam. Ő ott a MOL-nál meg azért, hogy az ilyen vészhelyzetben a tőle telhető minden létező dolgot megtegye, hogy biztosítsa az üzemanyagot a tűzoltóknak. A fiatalember megszeppen, nem tudja mit tegyen, de felvilágosítom, abban az esetben, ha nem akarja holnap reggel a sajtóban azt olvasni a saját nevével, hogy a MOL munkatársa tehetetlenül széttárta a kezét és gyakorlatilag a Jóistenre bízta, hogy a faluk és Cegléd városa megmarad-e vagy sem, akkor tegyen valamit. Mondtam neki, nem magánemberként szórakozásból fordultunk hozzá, hanem azért, mert szükség van a segítségére.
A fiatalember most már nem teketóriázik, azt ígéri 10 perc múlva visszahív, majd valóban hív és közli nem csinált még ilyet, de 250 000 Ft azonnali hitelkeretet biztosított a tűzoltóságnak és már mehetnek is tankolni.
Lehet hallani hogyan gördül le mindenki torkáról a görcs, Zsemlye Gábor megveregeti a vállam- Okos nő vagy, és bebizonyítottad a sajtó hatalom. Igen, ezt már többször megtapasztaltam, én pedig a sajtósok közül is az egyik legrosszabb fajta vagyok, ha kidobnak az ajtón, akkor visszamászok az ablakon, mert én nem ismerek lehetetlent.
Újra végigjárunk minden falut, minden helyet, látjuk, hogy ha lassan is, de apad a víz, elbeszélgetek néhány lakossal, elégedettek a Tűzoltók munkájával. Némelyek kávét, palacsintát vittek nekik egész éjjel.
2010 május 22.-én hajnali háromkor fáradtan értem haza.


2010 május 22- 14 óra, a Tűzoltó parancsnokságon ülök és várom Gábort a Parancsnokot, hogy megnézzük mi a helyzet. Közben beszélgetek az épp szolgálatban lévő (Többen tegnap előtt óta bent vannak) tűzoltókkal.
Kiderül, hogy az országban egy db 60 méteres létra van, az is Pakson, úgyhogy ha ilyen létrára van szükség, akkor onnan hozzák, ha szükség van rá. A tűzoltóságoknak nincs anyagi keretük többet beszerezni. Fotózhatnék a parancsnokságon, de nem teszem, nem akarom őket kellemetlen helyzetbe hozni, de látom, hogy a körülmények, ahol dolgoznak értünk, koránt sem a legjobbak. Meg azt is megtudom, hogy az Ők létrás autójuk, amely, 37 méter körül van, kosaras létra lenne, csak épp egy ideje tönkrement a kosár, és nincs pénzük miből megcsináltatni. Szóval szükség lenne anyagi támogatásra, csak sajnos a tűzoltóság sosem az első. Így vállalom, hogy megemlítem, van egy alapítványuk is. Ide várják a támogatásokat, és ha elfogadják, amit én láttam, akkor segítenek. Ők valóban megérdemlik. Cegléd és Környéke Tűzvédelméért Alapítvány, az adószámuk pedig 18711028-1-13
Befut Gábor indulunk a helyszínekre, először a SZE-SZÓ Kft-hez, ahol 4 autó dolgozik reggel óta, szivattyúzzák a vizet. (Erről az eseményről majd egy hosszabb riportot szeretnék készíteni, úgyhogy ezt későbbiekben, ha a végére jártam olvashatják.) Újra visszük a tömlőket és a benzint a szivattyúkhoz. Az éjszakai esőzések miatt sok helyen a tegnapi naphoz hasonló a helyzet, újra itt vannak az ország többi részéről is a tűzoltókocsik, hogy segítsenek.
Végigjárjuk a helyeket, beszélgetek a tűzoltókkal, sok helyen elmondják hogy a lakosság élelmiszert, kávét, vizet hozott, de sajnos el kell mondanom azt is, hogy nem mindenki, és nem mindenhol ugyanígy álltak hozzájuk. Törtelen pl egy Tűzoltó arról panaszkodik, hogy reggel óta nem tudott elmenni WC-re, mert kérdezte, kinti WC sehol nincs és több helyen elutasították, hogy bemenjen gumicsizmába a lakásba. Az autót, a szivattyút nem hagyhatja ott a lakásba pedig nem engedték be, még ott sem, ahol mentettek.
Megjelentek a helyi szakik, (végre, délután 16 órakor, nem tudom előtte mivel voltak elfoglalva) Elkezdték a gát építését, amit a tűzoltók reggel óta szorgalmaztak, mert talán mégsem kellene a kukoricaföldről elszivattyúznia városon keresztül az összes vizet a Gerlyébe. Reggel óta ezt magyarázták nekik, de a gyorsfelfogású helyi szakiknak mindez csak késő délután esett le.
Közben más munkájukról faggatom a parancsnokot, aki elmondja, hogy ilyen esetben, mint most, ők tájékoztatják a megyei igazgatóságot, hogy mi a helyzet, a megye látja hol van a megyében mozdítható jármű. És ha kell az ország legmesszebb lévő pontjáról is küldik az egységeket.
Pl a 2007-es tűznél (ha emlékeznek rá, akkor az országban több helyen erdők, bozótok, minden égett.), Ők az M5-ös alatt oltottak két egységgel. Mikor Cegléden a MOL kút mellett kigyulladt egy tanya. Vácról és Szentendréről indultak Ceglédre a tanyára, Ők meg az M5-ös alól. Mire ide értek, addigra gondolhatom, hogy semmi nem maradt a tanyából.
Ő személy szerint ezt akkor nagyon sajnálta és mind a mai napig ezt említi olyan esetnek, ami az egyik legfájdalmasabb számára.
Kérdezem még, mi a helyzet, hol érzi azt, hogy nagyok a problémák?
Ő elsőként a Kórházat említi, nagyon régi épület, ott még olyan anyagokat építettek be, ami nagyon éghető, nagyon gyorsan terjed, úgyhogy ha ott lenne valami, akkor nagyon sokan kerülnének közvetlen életveszélybe, úgyhogy minden nap benne van, hogy ott semmi ne történjen. Már a kórház nagyon felújításra szorul…
Ezen kívül amit aggasztónak talál a 10 emeletesek tüze. Mivel vagyonvédelem miatt rácsoznak, sokszor képtelenség bejutni oda, és mire láng vagy feszítő-vágóval bejutnak, addig életek vannak közvetlen veszélyben.
És még sokáig sorolhatná…
Gábor elmondja, a jogszabály kimondja, első az élet védelem, az emberi, majd az állati védelem és utána jöhet csak az értékmentés.
Szóval, ha most valahol tűz ütne ki, ők (bár a szabály szerint nem tehetnék meg) otthagynák a vizet is és rohannának menteni az emberi életet. Mert az emberi élet, meg az élet, mindennél fontosabb.
Este 21 óra körül rendeződött annyira a helyzet, hogy a segítő tűzoltók fáradtan hazaindulhattak, majd lassan Ceglédiek is elindultak vissza az állomásra.
Fáradtan értem én is este 21 h-kor haza.

Remélem ezzel a cikksorozattal, a fotókkal, méltón sikerült kicsit megmutatnom a munkájukat és a lakosság elgondolkodik, mert míg mi egyszerű munkát végzünk, Ők nap, mint nap az életüket áldoznák értünk.
Köszönöm nektek fiúk, hogy életeteket, egészségeteket, nem kímélve, fáradtságot leküzdve dolgoztatok Értünk, lakosokért és teszitek mindezt a jövőben is. Szeretném nektek megköszönni, jómagam .és a lakosok nevében is, hogy ott vagytok mindenhol, ahol szükség van, hogy a jövőben is készek vagytok arra, hogy kiemeljetek minket legyen az tűz, árvíz, belvíz vagy bármi, ami minket fenyeget.
Kívánok nektek nyugodt szolgálatot, sok boldogságot, és azt hogy amellett, hogy tudom, ti egész életetekben tűzoltónak készültetek és nem féltek, csak minket féltetek, sose kelljen életeteket adnotok érünk, mint nem egy kollégátoknak már kis hazánkban kellett.
Ez a két nap megváltoztatott, a tűzoltóparancsnokban és a tűzoltókban barátokat találtam, most már sosem fogok tudni úgy elmenni a parancsnokság mellett hogy ne tekintsek föl, ne szoruljon össze a szívem a gondolatra, hogy ti valahol most is értünk, miattunk dolgoztok.

Ez annyira jó, hogy muszáj betennem ide

Vajon miért élnek a férfiak sokkal rövidebb ideig...

- Mi az isten van ebben a rohadt nagy táskában, Barbara?
- Strandfelszerelés.
- Strandfelszerelés? A strandon én leszerelni szoktam. Hozok egy törülközőt, meg egy újságot, és kész.
- Hidd el, csak az van benne, ami feltétlenül szükséges.
- Igen? Akkor mitől tizenöt kiló?
- Ne rinyálj már mindig, Kari!
- Oké. Akkor vidd te.
- Te vagy a férfi.
- És? Hol van az leírva, hogy nőket nem lehet felmálházni?
- Lovagi szabály.
- Az erényöv is.
- Udvariasság.
- Az apák napja is, mégse ünnepelted meg.
- Nem is vagy apa!
- Ki tudhatja azt manapság biztosra?
- Na, ebből elég... Hová telepedjünk le?
- Az árnyékba.
- Ott nem ér a nap.
- Pont azért hívják ezen a néven.
- Napozni akarok.
- Akkor kifekszel a napra, amíg sercegni nem kezd a... a francba!
- A mi?! Na, mondd csak ki! A zsírom!
- Ez csak egy szófordulat.
- Valóban? Szóval kövér vagyok?
- Nem. Remekül nézel ki.
- Akkor miért beszélsz a zsíromról?
- Egy kur... egy nyavalyás szót sem mondtam a zsírodról. Annyit mertem csak megjegyezni, hogy ha napozni akarsz, feküdj ki a napra egyedül.
- Hogyisne! Te meg majd egyedül stírölöd a nőket.
- Milyen nőket? Nincs itt egy normális nő se az egész strandon.
- De gyorsan felmérted!
- Mit?
- A nőket. Csak most jöttünk, és máris megnézted mindet.
- Dehogy néztem meg mindet. Az amúgy is fizikai képtelenség volna
Annyit bátorkodtam csak mondani, hogy nincs egy normális nő se az egész strandon - rajtad kívül!
- Most bezzeg smúzolsz.
- Barbara!
- Igen?
- Hová tegyem le akkor végül is a székhelyünket?
- Ide. A napra.
- Oké. Meg fog főni az a bogyóagyam, de sebaj! Láttad a Szaffit?
- A rajzfilmet?
- Azt.
- Láttam. És?
- Kéne majd nekem egy olyan szelep a fejemre, mint az ezredesnek volt.
- Nem oda kéne neked szelep, Kari.
- Meg se kérdezem, hova...

- Most meg mit csinálsz?
- Hogyhogy mit? Leterítem a plédet.
- Ezt a régi rongyot?
- Hát... elég csehszlovák egy darab, de hát mindenki ezt használja.
- Mi nem! Ez már nem menő.
- Asszem én megyek. Vár engem édesanyám nokedlivel...
- Itt maradsz. Ezt terítsd le.
- Mi ez?
- Bambuszgyékény.
- Mitől kék?
- Laoszi lápibambusz, amit eredeti indigóba áztattak.
- Ezt ki mondta?
- Az eladó.
- Aha. Tud valamit a pasas. Mindezt mennyiért?
- Hatért.
- Mondom, hogy tud a pasas. Sima tintás szalmát ennyiért eladni...
- Miért gondolod, hogy mindenki csal?
- Tapasztalat. Édesanyám plédje olcsóbb volt. Ráadásul ez a lápiszar még keskeny is.
- Majd fekszel itt mellettem a f^uben.
- Te meg a lápi laoszi bambuszgyékényen?
- Aha.
- Mégiscsak lerakom én azt a plédet.
- Ide ugyan nem.
- Nem is. Az árnyékba.
- Itt maradsz. Na, feküdj te a gyékényre, lásd, kivel van dolgod, én
meg
lefekszem a törölközőmre.
- Erre, amelyiken Brad Pitt van?
- Erre. Vagy inkább te fekszel Bradre?
- Dehogy! Félnék, hogy esetleg alattam felébred Pitt.
- Add ide a fürdőruhámat.
- Melyiket?
- A pinket.
- Az melyik? A rózsaszín?
- Az pink.
- Mindegy... Tessék... Itt van egy zöld is.
- Az pisztácia.
- Csak egy bugyi.
- A színe pisztácia.
- A pisztácia nem szín, hanem mag.
- Mit értesz te ehhez?
- És ez a kék?
- Türkiz.
- Feladom.
- Ideje. Takarj el, míg felveszem.
- Tessék...
- Jól áll?
- Jól. Remekül.
- Akkor most add ide a szalmakalapomat.
- Tessék.
- Kérem a napszemüvegem is.
- Nesze.
- Megkaphatnám a sarum?
- Hát hogyne.
- Ideadnád a nyakpárnámat?
- Ide.
- Jaj, dobd már ide a müzliszeletemet is!
- Parancsolj.
- Még a Cosmóval is megdobhatnál.
- Íme.
- És kérem a kézkrémet is.
- Tessék... Esetleg most már ideadnád az újságomat?
- Nem. Most kentem be a kezem. Vedd ki magad.
- Kösz. Rád aztán lehet számítani.
- Mivel kencés a kezem, add ide azt is. Az a kis tégely az orrhámosítóm.
- Elég vészesen hangzik.
- Bekennéd az orrom?
- Minek? Jeget akarsz törni vele? Nem mehetnénk inkább fürdeni végre?
- Fürdeni?
- Strandon vagyunk, Barbi.
- A bícsen vagyunk, ne legyél már olyan alpári.
- Nem, kincsem, én bizony strandon vagyok, és a délelőttöt sem beer-shoppingolással töltöttem, hanem elmentem sört venni.
- Akkor most bekened az orrom, vagy nem?
- Dehogynem... Mellesleg most már úgy érzem magam, mint valami háziinas.
- Nehezedre esik?
- Nem, csak...
- Na, akkor kend be szépen a hátam...
- Kenem...
- ... a lábam...
- Kenem...
- ... a karom...
- Kenem... A hasad is?
- Igen...
- A melled?
- Nem!
- Gondoltam. Na, most te kenj be engem.
- Oké.
- Most miért teszed el azt a naptejet?
- Mert drága. Van ott egy másik flakon, add azt! Neked ez az olcsó is jó lesz.
- Mert ez miből van? Szürkemarha trágyából, hogy olyan olcsó?
- Ne hisztizz! A férfiak bőre igénytelen, arra ez is jó lesz.
- Kösz...
- Fordulhatsz.
- Jó. És most így is maradok a hátamon, és elolvasom az újságomat. Nincs több kívánság. Kezdd meg a napozás végrehajtását.
- Kari!
- Ühüm?
- Nézd meg azt a nőt!
- Jól hallottam?
- Nézd csak meg! Nézed?
- Nézem.
- Na, pont ilyen melleket akarok.
- Akkor menj, és vedd el tőle.
- Ne viccelj! Ez nekem fontos!
- Na, speciel ez nekem is fontos.
- És?
- Hülye vagy. Jó a melled. Olvasok. Egyébként a lápi laoszi gyékényed töri a lapockámat, és érzem, ahogy a szürkemarha trágyád belecsorog a réseibe a hátamról, ahogy izzadok.
- Te izzadsz?!
- Most mondd! Így hűtöm magam.
- Undorító.
- Miért, te mit csinálsz? Kilógatod a nyelved?
- Olyan vagy!... Nézd csak meg azt a nőt is!
- Nézem. Jobb a melled.
- Jobb?
- És a bal is.
- De kisebb a feneke, mint nekem?
- Hm... Egy kicsit talán, de... Nem! Nem, nem, nem, nem, nem!!! Jobban megnézve, azt kell mondanom, hogy a te feneked sokkal kisebb! És formásabb, izmosabb, feszesebb is...
- Azt mondtad először, hogy az övé kisebb!
- Oké, Barbi, most mondd meg nekem őszintén: udvarias választ akarsz, vagy őszintét?
- őszintét.
- Kisebb a segge, mint a tiéd.
- Olyan udvariatlan vagy!
- Ezért kérdeztem, hogy milyen választ kérsz.
- Megsértettél.
- Akkor olvasok.
- Kari!
- Hm?
- Van narancsbőröm?
- Nem hiszem. Csak almát pakoltál, meg egy zöldpaprikát...
- Úgy értem, a combomon van-e narancsbőr?
- Hacsak rá nem köpte valaki, nincs.
- Édi vagy!
- Akkor menjünk a vízbe.
- Elkenődik a make-upom.
- Hogy én mé' kapom ki mindig az ilyen nőket!
- Mit mondtál?
- Hogy minek sminkelsz a strandra...
- Beachre.
- Oda. És ha már sminkelsz, akkor ezek szerint nem is akarsz fürdeni?
- Nem hát! Napozni jöttem, meg amúgy is itt van mindenki, aki számít.
- És én miért kellek ehhez a nézzük-egymást-mert-az-rohadt-trendi dologhoz?
- Csak nem jövök ki egyedül! Na, add csak ide a pisztácia tangámat!
- Minek?
- Fel akarom venni.
- De semmi baja a másiknak.
- Nem is azért. Csak a pink már sokat volt rajtam.
- Sokat? Egy órája jöttünk.
- Nem azért vettem három fürdőruhát, hogy ne hordjam!
- Te itt sminkes divatbemutatót csinálsz?
- Ne legyél ilyen sarkos. Nézd csak, azt a nőt máris eszi a sárga irigység, hogy milyen jó volt a kis pinkem, és most a pisztácia is csuda trendi.
- És ez neked jó?
- Hogy irigy?
- Aha.
- Jó.
- Hát nekem sosem állt fel attól, hogy márkásabb a teniszütőm, mint a srácoké.
- Nem érted te ezt!
- Hát nem, de...
- Kari, leégett a hasad. Csúnyán.
- A szentségit! Pedig te kented le!
- Igen... Ja, mert nem jó flakont adtál.
- Miért, mi ez?
- Bőrradír.
- Minek hozol bőrradírt a strandra?
- Mindenhová viszek. De jó is, hogy itt van, mert most egyszerűen csak itt megfogom, és szépen egyben az egészet le tudom húzni...
- Áááááá!... A felhámmal együtt! Normális vagy?! Leégeted a hasam a bőrradíroddal, utána letéped a leégett bőrömmel együtt.
- Fujj, de gusztustalan!
- Mi? A hasam?
- Nem. A letépett bőrradír. Egyben maradt, mint egy állatbőr. Tele van szőrrel.
- Majd csinálok bele egy frankó kis csikóbőrös kulacsot. Ó, anyám, de fáj!
- Milyen vörös a hasad! Minek jössz ki a napra, ha nem bírod?
- Hogy minek?!... Állj! Barbi!
- Na?
- A hátam is bőrradírral kented le?
- Igen. Miért?
- Nézd már meg!
- Jaj ne!
- Leégett?
- Nem! Feltépted a laoszi lápi bambuszgyékényről a festést! Az összes
indigó ott van a hátadon!
- Szedd le!
- Tépem!
- Aaaargh!
- Ajaj.
- Mi van?
- Az indigó beivódott a hátadba.
- Kék vagyok?
- Kék. Mint az ég. Most meg hová mégy?
- A vízbe....