Tegnap másodjára voltam családállításon, családfelállításon.
Mikor először mentem kétkedve álltam hozzá, nem nagyon tudtam miről is van szó.
Igazából unokatesóm, Kertész Anita foglalkozik vele, és ő beszélt rá, hogy esetlegesen nézzem meg és hátha én is úgy érzem, lenne mit feldolgoznom.
A válásomat akartam feldolgozni, de tavaly októberben egészen más téma került elő.
Végre, évtizedek után elbúcsúztam a halott családomtól.
Nagyon sokáig nem tudtam elengedni Őket, de októberben 20 perc zokogás után sikerült.
Nem is tudom miképpen tudnám nektek elmagyarázni ennek a tréningnek a lényegét, hogy megértsétek.
Igazából ez egy csoport, csoport terápia, ahol a csoportban lévők önkéntelenül átveszik a szerepeket a feldolgozandó példánál.
Szóval pl lefekszenek halottaknak, stb, és a családállító, illetve azok akik átvesznek szerepeket, tökéletesen megélik a helyzetet. Átveszik azok szerepeit, szokásait néhány percre, akik szerepkörét betöltik.
Számomra is hihetetlen volt, hogy ez megtörténhet, de gyakorlatilag mikor valakinek a gyermeke szerepébe kerültem kívülről néztem önmagamat és abszolút nem olyasmiket csináltam, amit alapvetően én szoktam.
Mindenesetre az októberi családállítás olyan hatással volt rám, hogy azóta teljesen megváltozott sok mindenről a gondolkodásom.
A tegnapi dolgokról még egy hónapig nem beszélhetek, mert hagynom kell, hogy az energiák dolgozzanak, de már most el tudom mondani, katartikus eseményben volt részem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése