Újságíró lettem.:-))

Nos, mióta anno volt egy olyan újságírói tanfolyam a régi Pesti Riportnál, (aki nem emlékszik esetleg rá nagy sárga újság volt), amit elvégeztem, azóta írogatok ez-azt.
Néha írtam helyi újságokba cikkeket.
Tudom, páran tudtátok, hogy írok, hiszen itt is olvastok rendszeresen, jól-rosszul, de azért folyamatosan hallatom a hangomat.
De mostanában már itt a helyi Ceglédi kék újságban is hallatom a hangomat.
Hetek óta jelenik meg úgy az újság, hogy egy-egy hosszabb volumenű írásom is benne van.

Anyósom annak idején az mondta, (persze gondolom gúnyosan) hogy nekem írnom kéne, abból nagyon jól meg tudnék élni.

Hát most igyekszem beteljesíteni a jóslatát. Írok, itt is meg ott is, olvassatok.:-))

A barátok...

Zsani hívott Pünkösdkor, (Ő az egyik legjobb barátom évek óta).
-Mit szólnál, ha lemennék hozzád Ceglédre?
-Hát jó, legyen tápászkodtam föl az ágyról, mert elég nehezen beszélem magam rá a felkelésre, mióta a pajzsmirigyemen 12,5 milliméter daganatot találtak.
Ja, hogy ti nem tudtátok? Nos, majd három hónapot vártam magas vérnyomással, hogy ultrahangra kerüljek az egészségügyi rendszer jóvoltából.
Mindenesetre május 17.-én megvolt a pajzsmirigyvizsgálat, majd még a múlt hét közepén az izotópos vizsgálat és most a szövettan eredményre várunk.
Persze, az két hét még, mert ugye ennyi kell a rákos sejtek kitenyésztéséhez, úgyhogy addig kicsit nehezebben indulok neki a napoknak.
Bár mi jöhet még alapon annyira nem törtem le, ugyan aki gyakorlatilag egymaga szenvedett már minimum 20 ember helyett, annak ugyan még egy rák már nem tesz se többet, se kevesebbet a latba.
Na, de komolyra fordítva a szót, eléggé magam alatt voltam, mikor a barátnőm elért, és közölte, hogy azonnal jön.
Kimozdított, már azzal, hogy itt volt velem, hogy bent voltunk a városban és tanúi voltunk egy csapnivaló gyereknapi rendezvénynek, elősegítette, hogy most már pozitívabban nézzek az esetleges új nehézségek elé.
Szóval újra itt állnak a barátok, mint már nem, először megint mellettem, hogy biztos támaszként együtt vegyük fel a harcot azzal, ami előttem van.

Köszönöm neked Zsani és köszönöm mindenkinek aki úgy gondolta, gondolja a következő időben Cegléden a helye. Már vannak páran, úgyhogy így talán könnyebb lesz elviselni a két hetet míg megérkezik az eredmény.

Betörés Újra...

Tegnap estét már megint a Ceglédi kapitányságon töltöttem, mert ugyebár nekem nincs más dolgom, mint néhány hetente valamilyen bűncselekmény miatt megjelenni, mint sértett a kapitányságon.
Nem, nem panaszkodásként írom, elég normálisan volt a srác, aki be majd hazavitt, de azért...
Nos, szóval világért sem akarom sürgetni itt a dolgokat, de már igazán előállíthatnának valami elkövetőt is, mert az hogy alig 3 hónap alatt ez a harmadik betörés a házba szerintem ez már mindenkinél kiverné a biztosítékot.
Szóval kissé már elegem van, na nem a rendőrségből, (bár azért ők is megérnek egy misét, hanem úgy alapvetően, hogy már lassan, ahogy egy rendőr ismerősöm megjegyezte, úgy megyek a kapitányságra, mintha haza mennék. Persze nem önszántamból, de már ami sok, az sok.
Pedig már nincs is mit elvinni, mert amit lehet, azt már meglovasították az előző három alkalommal.

Szóval most már igazán nem akarom sürgetni a dolgokat, de lassan oda irányíthatnának a házamhoz egy állandó járőrt, mert már a betörő is haza jár hozzánk.

Eltűnt a macskám...

Olyan nagyon szomorú vagyok.
Már három napja nem került elő, pedig ennyi időre még sosem csavargott el.
Ma már kiplakátozom. Bejártam az egész Bedét, de elütve sem látom sehol.
Szomorú vagyok, mert nagyon hiányzik, ő már évek óta a társam volt, mindig megvigasztalt a dorombolásával, mikor szomorú voltam.
9 éves már, és 9 év alatt igazán az emberhez közel kerül egy kis kedvenc.
Remélem meg lesz hamarosan, mert nagyon elkenődtem. Ma már össze is vesztem mindenkivel, mert egyszerűen úgy idegesít, hogy eltűnt, hogy normálisan szólni sem tudok senkihez.
Mellesleg megyek hétfőn a kórházba, jó lenne, ha addig előkerülne.

A Hellinger féle családállítás.

Tegnap másodjára voltam családállításon, családfelállításon.
Mikor először mentem kétkedve álltam hozzá, nem nagyon tudtam miről is van szó.
Igazából unokatesóm, Kertész Anita foglalkozik vele, és ő beszélt rá, hogy esetlegesen nézzem meg és hátha én is úgy érzem, lenne mit feldolgoznom.
A válásomat akartam feldolgozni, de tavaly októberben egészen más téma került elő.
Végre, évtizedek után elbúcsúztam a halott családomtól.
Nagyon sokáig nem tudtam elengedni Őket, de októberben 20 perc zokogás után sikerült.
Nem is tudom miképpen tudnám nektek elmagyarázni ennek a tréningnek a lényegét, hogy megértsétek.

Igazából ez egy csoport, csoport terápia, ahol a csoportban lévők önkéntelenül átveszik a szerepeket a feldolgozandó példánál.
Szóval pl lefekszenek halottaknak, stb, és a családállító, illetve azok akik átvesznek szerepeket, tökéletesen megélik a helyzetet. Átveszik azok szerepeit, szokásait néhány percre, akik szerepkörét betöltik.

Számomra is hihetetlen volt, hogy ez megtörténhet, de gyakorlatilag mikor valakinek a gyermeke szerepébe kerültem kívülről néztem önmagamat és abszolút nem olyasmiket csináltam, amit alapvetően én szoktam.

Mindenesetre az októberi családállítás olyan hatással volt rám, hogy azóta teljesen megváltozott sok mindenről a gondolkodásom.
A tegnapi dolgokról még egy hónapig nem beszélhetek, mert hagynom kell, hogy az energiák dolgozzanak, de már most el tudom mondani, katartikus eseményben volt részem.

Én, mint prostituált!

Jól olvastátok a címet, a múlt hét csütörtökön a főnököm behivatott az irodájába, hogy közölje velem egy üzletember azt mondta, hogy prostituált vagyok. Ezt így Ő ki sem mondta, de rendesen utalt rá. És mivel a cég jó hírneve fontos neki elbocsájtott.
Most elképzelem, hogy jó pár embernek kinyílt a bicska a zsebében, hiszen ismertek, többen évek, évtizedek óta, és nagyon is tisztában vagytok vele milyen ember is vagyok.
Persze, könnyű elítélni valakit, mert nem vesz föl gumicsizmát, mert a fél életét Pesten töltötte, mert nem Ceglédre való, mert egyedülálló egy szörnyű válás után...ű
Szóval lehetne mire hivatkozni, miért is egyszerű előítéletekkel nézni valakire.
Eddig úgy gondoltam és (tudom, hogy a volt főnökeim is olvassák a blogomat) elegendő rendesen, becsületesen elvégezni a munkát, de mint kiderült nem elég, lehetőleg el kell kerülni minden rosszakarót.
Rákérdeztem a főnökre, hogyha azt mondták volna rólam, hogy sorozatgyilkos vagyok és a kertben (elég nagy a kertem) ásom el éjszakánként a szomszédokat, akkor azt is elhitte volna?
Mindenesetre nem csak az felháborító,hogy van egy gerinctelen görény,(persze nem állt oda elém, hogy ezt nekem is elmondja) aki ilyen megoldással él velem szemben, hanem, az is felháborító, hogy vannak emberek, akik ezt úgy ahogy van el is hiszik a másikról.
Mondjuk már megfordult a fejemben, hogy esetlegesen valamiért lekötelezett volt az István a görény felé, de úgy gondolom, ez nem elegendő ahhoz, hogy valakit alaptalanul rágalmazzon, hogy a jó hírnevébe és a becsületébe gázoljon.
Persze ez nem marad ennyiben, ügyvédemmel megtárgyalva a dolgot, természetesen hivatalos útra tereljük a dolgot.
Így vagy úgy, de erre fény kell deríteni.
Nem sok ellenségem van, pasi főleg ceglédi csak egy volt az ágyamban a válás óta.
Persze dolgozom masszőrként meg csontkovácsként, de kizárólag szexmentesen.
Úgy gondolom MR Ganénak valamivel alá is kéne tudnia támasztani az ilyenfajta kijelentéseit.