Amikor 51 nap mélyaltatás után levettek a lélegeztetőgépről, és már tudtam beszélni, akkor az első mondataim egyike az volt az ITO főorvosához, mikor jöttek vizitelni, hogy "Férjhez mentem-e?" A következőt válaszolta hatalmas vigyorral az arcán. "Nem engedtük, hogy hülyeséget elkövessen. Nem teljesen emlékszem, hogy mit válaszoltam erre..., talán azt, hogy még szerencse. A mai napig nem tudom, hogy milyen álmaim vagy kényszerlátomásaim voltak mélyaltatás alatt, hogy miután felébresztettek ilyen f@szságokon járt az agyam, de tuti nem voltam még akkor, sőt még jó ideig utána sem az értelmi képességeim tetőfokán. Később, mikor bementem hozzájuk, mondták a nővérek meg az orvosok, miután felismertek felöltözve, hogy én egyébként nagyon vicces voltam néha. Az egyik orvosra például megpróbáltam rátukmálni a volt sőgornőmet. (Mondjuk tuti nem illett volna hozzá. ) Meg azt is mondták, hogy én állandóan férjhez akartam menni, illetve reklamáltam a kefír meg az orrszonda miatt...