Kaptam egy nagy családfát, egy idősebb anyai ágon lévő rokonom állította össze. Nagyon szuper, napok óta tanulmányozom és próbálom kiegészíteni az én felmenőimmel, és az apai ággal... Régen talán már említettem, hogy az apai ágon lévő Karcagon élő unokatestvéreimmel felvettem a kapcsolatot és akkor szembesültem azzal, hogy én ismertem az apai dédnagymamámat és a dédnagypapámat.... Emlékszem gyerekként sokat jártunk ki hozzájuk Nagyszalontára, de még nagyon kisgyerek voltam, így akkor nem tudatosodott bennem, hogy Ők voltak a dédszüleim. Pedig élénken van bennem egy beszélgetés, amikor Etus néni meglepett minket egy piros garbóval, ez volt az első garbóm és imádtam... Álltam a szekrény előtt és megkérdeztem tőle, hogy Ő a nagymamám anyukája. És akkor azt mondta, hogy Ő nem a nagymamám anyukája, hanem a nagypapámé, akit én már nem ismerhettem. És akkor persze tovább értetlenkedtem, hogy akkor Ő az anyukám nagymamája. És akkor mosolygott, majd azt mondta, hogy nem, Ő az apukám nagymamája. Gyerekként nekem ez egy bonyolult családi kapcsolatnak tűnt, de most, hogy egészítem ki a családfámat így már a dédszüleimet is fel tudtam rakni. Bár sem születési időt sem halálozási időt nem tudtam megjelölni, de ma már örömmel tettem föl, hogy a dédnagymamámat, akit én ténylegesen megismerhettem még gyerekként és tudom, hogy nagyon szeretett minket, Pusztai Etelkának, Etus néninek hívták. Van még egy emlékem róla. Tőle kaptam gyermekként egy hófehér eredeti báránybőr bundát...