A harmadik könyvem írása közben rájöttem, hogy csak tervekkel nem tudok változást elérni. A betegségek megtanítottak arra, hogy sose adjam fel. Már tudom, hogy ha egyetlen percre is elveszítettem volna a reményt, hogy én meggyógyulok és képes leszek felépíteni újra az életem, azzal saját ellenségemmé váltam volna. A remény vitt előre akkor is, amikor mindenki lemondott rólam. Erőt adott, hogy felálljak, amikor azt mondták nem tudom megcsinálni. Hogy beszéljek, küzdjek a rosszakaróimmal szemben, amikor azt mondták hallgassak, maradjak csöndben, ne mondjam el senkinek mi is történt. Mindenki többet meg tud tenni, mint amire képesnek tartják, ha eléggé hisz önmagában. Egy ember jellemét az mutatja meg, hogy hogyan segíti az elesett és kiszolgáltatott, beteg embertársát. Ha alaposan és őszintén mindenki önmagába nézne, akkor kiderülne milyen ember is valójában. Minden betegnek szüksége lenne könyörületre, kegyelemre, szeretetre és olyan csodálatos emberekre, amilyenek az én barátaim, akik végig mellettem voltak és nélkülük ez a könyv sem születhetett volna meg. Megírtam azt a könyvet, ami életem legjobb írása. Minden benne van, szeretet, fájdalom, könnyek, csalódások és újrakezdés. Hamarosan megjelenik e-bookban.