Ezeket az álszenteskedőket sosem bírtam...

Anyósom is ezen emberek táborát bővítette... A férje, a volt férjem apja (nem ismertem, Isten nyugosztalja) szóval többször próbált meg öngyilkos lenni... Nyilván anyósom nagyszerű emberi értékei hozzásegítették ahhoz, hogy nem adta föl és újra meg újra próbálkozott... Volt, amikor a Laci talált rá a lépcsőházban haldokló apjára... De anyósom szerint persze az ők házasságuknak egyetlen és igazi problémája a pasas volt... Mindenesetre hallottak napján rendre kijárt siránkozni a szeretett volt férje sírjához, sőt nem egyszer valami imádkozós szeánszot is tartott nekünk, melyben imádkozott az elhunytak, köztük a szeretett volt férje lelki nyugalmáért... Az már külön csak hab a tortán, hogy a hosszú évtizedek alatt nem volt képes megcsináltatni a szeretett volt férje sírját... Annyira Istenhívő volt, hogy felszenteltette a lakást a egy görög-katolikus pappal... Nos, én nem ismerem ezeket a szokásokat, így volt, amikor letöröltem azt a szart, amit kilocsoltak ott a lakásba... Persze anyósom szerint ezzel magamra hoztam az átkot... Hát nem is tudom....