Történet arról, amikor a Ceglédi rendőrök sem ismerik a KRESZ-t és minden ok nélkül szállnak rá az állampolgárra.

Pénteken a szomszédasszonyom megkért, hogy ugyan vigyem már őket haza. Őt, a két gyerekkel meg a csomagokkal, mert sokat vásároltak. Ráálltam, sokszor szoktunk együtt hazamenni, ha úgy végzek, a kis fiú gyereknek van is a hátsó ülésen egy magasító, (még csak 7 éves). A lánynak nincs, ennek (11 éves) elsősorban az az oka, hogy mivel elég kicsi az autóm, ha magasítóban ülne, akkor már nem tudna felegyenesedni. A biztonsági övek pedig a gyermekhez igazíthatók és mindig azzal szoktam kezdeni, miután beültek, hogy be vannak-e kötve. A pénteki nap sem volt ez ellen kivétel, elindultunk a Református Iskolától haza, rákanyarodtam a Rákóczi útra. Épp a rendőrség előtt mentem el, amikor a rendőrség oldalán lévő járdáról egy rendőr elém lépett és mutatta, hogy álljak meg. Eleget tettem, megpróbáltam szépen beállni, de leállított, hogy hagyjam ott az autót, ahol van… Kérte a vezetői engedélyt, forgalmit és a személyes irataimat. Nyújtom ki az ablakon, (jó idő volt, le volt húzva). Felszólított, hogy szálljak ki az autóból és menjek a kocsi mögé… Nem nagyon értettem a hangnemet…úgy beszélt velem, mintha én lennék a helyi sorozatgyilkos…udvariasság semmi… Engedelmeskedtem az utasításnak, kikapcsoltam az övet és kiszálltam az autóból, majd hátra mentem a kocsi mögé (jelzem a kocsi félig lógott az úttesten, mert nem engedett rendesen beállni) Közben észrevettem, hogy a járőrtársa kedves ismerősöm. Ő pont befejezte egy másik autó igazoltatását és elindult felénk. Mosolyogva üdvözöltük egymást. Közben az engem igazoltató rendőr, elkezdett faggatni, (csöppet sem udvariasan) hogy ugyan kihez tartoznak a gyerekek, hány évesek és miért nincs a lány magasítóban? Mondom neki, még rendkívül nyugodtan, hogy azért nem, mert nem fér el a gyerek magasítóval a kocsiban. Hátsó ülésen voltak… Közli velem, hogy őt az nem érdekli, a törvény kimondja, hogy a gyereknek gyerekülésben vagy magasítóban a helye… Ő nem tehet arról, hogy nekem olyan kis autóm, van amibe ezt nem lehet betenni… Nem is értettem miről beszél, a gyerek lehajtott fejjel utazzon, vagy mi van?- ezen gondolkodtam. Közben a rendőr utasította a kollégáját, hogy kérje le az adataimat. A másik rendőr át is ment a másik oldalra, hogy eleget tegyen a „kérésnek”, de minden bizonnyal úgy gondolhatta, hogy a fiatalabb kollégának nincs igaza, mert többször nyomatékosan kérte a kollégáját, hogy ugyan menjen már át ő is a másik oldalra, mert beszélni szeretne vele. Többször kérte erre, mire nagy dérrel-dúrral a kolléga hajlandó volt eleget tenni a kérésnek. Lehetett látni, bár nem hallottam semmit, hogy nézett különbség alakult ki a két járőr között, majd az ominózus udvariatlan rendőr visszajött és közölte, félvállról, hogy ezúttal megúszom egy figyelmeztetéssel, de legközelebb, mikor megállít, akkor legyen a gyerek alatt magasító… (Persze nem tudom, hogy képzelte, hogy berakom, mikor a MINI olyan kicsi, hogy akkor a gyerek nem férne el.) Lekérték az adataimat, majd a kedves rendőr ismerősöm tovább engedett, miközben a másik miután kioktatott, már ott is hagyott. Hazajöttem és nem hagyott nyugodni a dolog, úgyhogy utána néztem és utána kérdeztem, hogy is van ez, ha nem fér be a gyerekülés, akkor nem vihetem a gyereket? És képzeljék, a rendőrnek nem volt igaza. Úgyhogy a javaslatom a következő az ominózus rendőrnek, hogy frissítse föl a KRESZ tudását, igaz ez nem egy friss szabályozás! http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=1732.238888 Különös figyelemmel olvasva a 48. §. Kiemeltem a rám vonatkozó részét a könnyebb beazonosítás miatt. „(7)300 A gépkocsiban vagy a mopedautóban utazó 150 cm-nél alacsonyabb gyermek – a testsúlyához igazodó kialakítású – gyermekbiztonsági rendszerben rögzítve szállítható. A gyermekbiztonsági rendszert kialakításától függően a járműnek erre a célra gyárilag kialakított rögzítési pontjaihoz, vagy az üléshez tartozó biztonsági övhöz vagy ennek bekötési pontjaihoz kell csatlakoztatni. A gépkocsi és a mopedautó üléseihez – a vezető ülését kivéve – gyermekbiztonsági rendszer szerelhető be. Az első üléshez – a jármű szokásos haladási irányával ellentétes irányban – a gyermekbiztonsági rendszer csak akkor szerelhető be, ha az üléshez légzsákot nem szereltek fel vagy a légzsák működésbe lépését előzetesen megakadályozták. A 3 évnél fiatalabb gyermek csak gyermekbiztonsági rendszerben rögzítve szállítható. A gyermeket a gyermekbiztonsági rendszerhez tartozó hevederekkel (pántokkal) is rögzíteni kell. (8)301 A gyermeket nem kell gyermekbiztonsági rendszerben rögzíteni: a) ha a gyermekbiztonsági rendszer beszerelésére a gépkocsi a gyári kialakítása alapján nem alkalmas (az ilyen kialakítású M1, N1, N2 és N3 kategóriájú gépkocsiban a 3 évnél fiatalabb gyermek nem szállítható, illetve a 3. életévét már betöltött és 150 cm-nél kisebb testmagasságú gyermek az első ülésen nem szállítható); b) ha gépkocsi hátsó ülésén utazik, 3. életévét már betöltötte, legalább 135 cm magas és az üléshez beszerelt biztonsági övvel – testméretéhez igazodóan – biztonságosan rögzíthető; c) ha taxi üzemmódban használt taxi gépkocsi és a személygépkocsis személyszállítást végző gépkocsi hátsó ülésén utazik; d) ha a rendvédelmi szervek gépkocsijában vagy a mentő gépkocsi betegellátó terében utazik; e) a menetrend szerinti személyszállítást végző autóbuszban; f) a nem menetrend szerinti személyszállítást végző autóbuszban, ha álló utasokat is szállíthat; g) ha 3. életévét még nem töltötte be és állva utazik az autóbuszban; h) ha külön jogszabályban302 meghatározott orvos által kiállított igazolással rendelkezik.” Hazaértünk és én is elolvastam az erre vonatkozó törvényt, és megnyugtatásul közlöm, ha tényleg csak a baleset miatt aggódott, mint látta a gyerekek be voltak kötve, (ezt Ő is elismerte) és itthon kislány magasságát megmértük. Cipő nélkül 138 cm magas.

Egy energia általi gyógyulás

El kell mesélnem nektek valamit. Az éjjel nagyon rosszul voltam, annyira fájt a fejem, hogy már abban sem voltam biztos, hogy megérem a mai reggelt. Magas volt a vérnyomásom, de nemcsak ezért voltam rosszul. A homlokom és szemeim is fájtak. Hiába vettem be sorozatban a fájdalomcsillapítókat, vérnyomáscsökkentőket, semmi nem használt. Hőhullámom is volt. Még fél órával ezelőtt is pokolian rosszul voltam. Van néhány ember az életemben, akikről köztudottan tudom, hogy képesek energiával gyógyítani, hihetetlen energiával, és mivel 8 éve én ezt már megtapasztaltam feltétlen híve vagyok ennek. Az egyik a volt pasim Kese Balázs, Ő volt az aki egyszer 20 perc alatt eltüntette a migrénes fejfájásom, mikor minden gyógyszert kihánytam előtte. Sőt el is aludtam akkor. A másik pedig a barátnőm a Edit Bosnyák a barátnőm. Nos, ide is ültem gyorsan a géphez és mondtam a Dittkének, hogy segítsen, mert rosszul vagyok. De nem bíztam a véletlenre, gondoltam nem baj, ha ketten dolgoznak rajtam, így a Balázsnak is küldtem egy üzenetet.(Nem vagyok vele mindennapi kapcsolatban, szinte sosem beszélünk,pont azért mert amikor együtt voltunk én nem hittem benne, de tudom, hogy szeret engem, így nyugodtan kértem tőle) Majd elfeküdtem és vártam a csodát. Először az Edit energiáját éreztem magamon, hihetetlen de ott melegített. Az egész arcom forró volt, majd éreztem , hogy becsatlakozik a Balázs is. A Balázstól jött az energia a szívemre is, éreztem a melegséget, ahogy átjárja a testem... Majd eltelt fél óra, és nyoma sincs a fejfájásomnak, ami tegnap óta kínzott. Hisztek a csodában? Ez egyfajta csoda... Köszönöm.

Történet a menekülésről

http://cegledipanorama.hu/index.php/magazin/csalad/2530-t%C3%B6rt%C3%A9net-a-menek%C3%BCl%C3%A9sr%C5%91l.html Egy történetet szeretnék mesélni, erőszakról, menekülésről, angyalokról, akik köztük élnek. Pénteken délután a barátnőm hívott, hogy a vonaton vannak, elindult három lányával. Hogy hova? Egyenlőre ideiglenes állomásként hozzám Ceglédre, majd egy anyaotthonba. Menekültek, menekülnek egy erőszakos, agresszív apuka elől, aki az életüket veszélyezteti. Tudtuk, hogy ez lesz a vége, hetek óta szerveztük a szökést. Délután érkeztek a ceglédi állomásra kis bőrönddel, kevés ruhával és egy macskával, mert azt sem merték apukára hagyni. Úgy érkeztek, hogy tudták ez az út volt az utolsó otthonról és többet nem mennek haza. Elbúcsúztak a barátoktól, az iskolatársaktól, majd elindultak anyuka után az ismeretlenbe, hozzám, mert bíztak benne, hogy soha többé nem kell az életükért rettegniük. Hazafuvaroztam őket, a lakásom átmeneti szállóvá vált, de egy cseppet sem bántam, mert ezeknek a piciknek az élete mindent megér. Másnap este úgy döntöttem felveszem a kapcsolatot az egyik kedves vendégemmel, hogy segítsen nekem abban, hogy az iskolát hogyan tudnánk rendezni, hogy ne legyen gond. V. E. első kérdése az volt, mekkorák a gyerekek? Köszönettel tartozom neki, mert három estén keresztül hordta a lánya, a saját és a kolléganőitől a ruhákat, törölközőket, kabátokat, cipőket, hogy a család jelenlegi helyzete kicsit könnyebbé váljon. Köszönettel tartozom D. Gy-nek és T. I. barátnőjének, akik a kicsi lányt ellátták az évszaknak megfelelő ruhával, mert sajnos neki a legnehezebb a méretére találni. B. A. amint meglátta a lányokat gyűjtésbe kezdett, hogy minél kevesebb dologban szenvedjenek hiányt, hálás vagyok érte. K. E. ismeretlenül is aggódott értük és az első kérdése az volt, hogy kajánk van-e? A Ceglédi Mentőállomás dolgozói, akik megígérték, hogy szétnéznek otthon további ruháért, mert 4 ember teljes újrakezdését kell megoldanunk. Köszönettel tartozom továbbá V. É. családgondozónak, aki ügyfélfogadási időn kívül is fogadott minket, és agilisan tárcsázta az anyaotthonokat, hogy találjunk helyet a csonka családnak, K. A-nak, aki szintén élelmiszerben segített ki minket, és a lányok kaptak tőle némi jó szót, kedvességet. A család helyzete átmenetileg anyaotthonban stabilizálódott, úgyhogy másfél évre biztonságban, nyugodt körülmények között lehetnek. Köszönöm nektek, hogy ilyen angyalok vagytok! Cegléd városában élnek angyalok, és szerencsére úgy látszik engem is körülvesznek. Ezután a gyönyörű történet után, szeretnék Önöknek egy másik történetet mesélni, arról, hogy mi az ami előtt a család áll. Először is, az anyaotthonok zsúfoltak, többnyire a krízishelyzetben lévő családok is várólistára kerülnek. Akik ide jutnak, azok a családok többnyire folyamatos terror és állandó fizikai erőszak áldozatai és vagy nincs hová menniük, vagy mindenhol megtalálná őket az erőszakos házastárs. Ezért kényszerülnek ilyen otthonokba. Az otthonok titkosak, a benne lakók névtelenek és védettek. Ezek az otthonok fedelet biztosítanak a családoknak másfél évig. Semmilyen férfi nem juthat be az otthonba, még látogatóként sem. A családok megszakítanak minden olyan kapcsolatot, ahonnan eljuthatna hozzájuk az életükre törő családapa. Az otthon nem ingyenes, a bevételük 30 %-át kell kifizetni a szállásért, és további rezsiköltségek is vannak, pl. egy adag ruhamosás 160 Ft, de minden más is pénzbe kerül. Azok a családok, akik ilyen helyzetben kerülnek ide, többnyire egy szál ruhával érkeznek, mindent maguk után hagyva, sokszor még a papírjaikat is, ugyanis mikor az emberek az életüket mentik, nincs idejük tervszerűen pakolni. Pénzük szerencsés esetben a családi pótlék, mert a család több száz kilométerre kerül otthonról és az anyukának ebből a kilátástalan helyzetből kell elindulni munkát találni. Közben természetesen az anyaotthoni szállást, az étkezéseket, az új papírokat, és mindent nekik kell fizetniük. Első természetesen az iskola megtalálása, mert 50 óra hiányzás esetén (ami csak pár nap) elveszítik a családi pótlékot is, de már 30 óránál szabálysértés indul az anya ellen. Természetesen van pár nap, amit orvosi igazolással meg lehet oldani, mert vannak segítőkész orvosok, de túl sokat nem, és a gyerekeknek is fontos, hogy azonnal közösségbe kerüljenek, ne maradjanak le a tananyaggal. Az iskolák titoktartással tartoznak a nevükkel és hollétükkel kapcsolatban és minden hatóság szigorúan őrzi a tartózkodási helyüket. Sem bíróság, sem rendőrség, sem gyámhatóság nem adhatja ki az információt a családról, de még én sem. Nem mehetnek haza az otthon maradt ruhájukért és mindent el kell engedniük, amit a múltban magukénak tudhattak. Szigorú szabályok vannak a kapcsolattartásra és gyakorlatilag majdnem egyedüli személy maradtam, aki tud róluk információval szolgálni. Ez kizárólag a védelmüket szolgálja. Kapnak pszichológusi segítséget és segítik elindítani a válást, a gyermekelhelyezést és a gyerektartás megítélését, bár ezek a mai bürokratikus rendszer miatt nem rövid folyamatok. Az apa egyelőre nem kap láthatást, mivel nemcsak az anyára, hanem a gyerekekre is veszélyes. Úgy gondolom egy ekkora városban, mint Cegléd, szükség lenne egy ilyen otthonra. Hetente egy nő és havonta egy gyermek hal meg ma Magyarországon, családon belüli erőszak miatt! A családon belüli erőszak nem magánügy, igenis foglalkozni kell vele. Félre kellene tenni azt a hozzáállást, hogy a nő szoknyája mindent eltakar, hogy az asszony verve jó! Ez egy nagyon komoly probléma, és nem véletlenül írok róla most újra. Azok a nők, akik elmenekülnek a bántalmazó családtagtól, hirtelen válnak rászorulókká, sokszor gyerekekkel együtt és sokat jelent nekik minden segítség. Ezért így a cikk végére segítségkérést szeretnék közzétenni! A fenti családnak, a barátnőmnek és három kislányának segítségre van szüksége. Téli ruhákra, kabátokra, csizmákra, iskolaszerekre, tornacipőkre, tartós élelmiszerre és természetesen anyagi segítségre. A gyerekek 10, 12 és 14 évesek. Minden segítséget szeretettel várunk, mert a legkisebb segítség is életet menthet!

Vallomás az asszonyverésről...

Ez az, amiről ti hűséges olvasóim nem olvashattatok még. Ez egy olyan része az életemnek, amiről nem olyan könnyű megnyílni, de mivel már felemeltem a hangom, hogy erről beszélni kell, így úgy gondolom Tis is elolvashatjátok. http://www.cegledipanorama.hu/index.php/velemeny/gondolat/2398-vallom%C3%A1s-az-asszonyver%C3%A9sr%C5%91l.html Ha nem tudjátok megnyitni itt van. Minden ember alapvető vágya, hogy szeretetben élje le az életét. Egy szereteten alapuló kapcsolat önbizalmat ad, biztonságot jelent, az ilyen kapcsolat igénye a lelkünk mélyéről fakad. De sajnos nem minden kapcsolat ilyen… Miközben a családon belüli erőszak széles körű elterjedtségével találkozunk, a mai magyar társadalomban ritkán beszélünk erről nyíltan. Ez fokozottan igaz a pszichikai bántalmazásra. Míg a fizikai erőszaknak többnyire jól látható nyomai vannak, és viszonylag pontosan definiálható, a lelki bántalmazás nem annyira nyilvánvaló, határai nehezebben határozhatók meg. Sokak számára létezése is kérdéses. Pedig a lelki terror társadalmi probléma, és az emberi kapcsolatok torzulásának egyik legfájdalmasabb formája. Rendszerint pszichológiai támadással kezdődik (kikezdi a nő önbizalmát), és szóbeli erőszak (sértegetés, fenyegetés) előzi meg a fizikai erőszakot. Egyre durvul, erősödik; az erőszak dinamikája egyre fokozódik a legtöbb esetben. Mivel a párkapcsolati bántalmazás gyakorlatilag mindig a nő szóbeli bántalmazásával kezdődik, a szóbeli erőszak korai felismerése életmentő lehet. Abban a családban, ahol bármelyik erőszak jelentkezik, nagy az esélye, hogy jelen van már, vagy rövid időn belül jelen lesz a többi típus is. A lelki terror elkövetője sértegeti, vádolja, fenyegeti partnerét, romboló kritikával illeti, kiabál vele, manipulálja, olykor közömbösséget mutat, és hosszú ideig nem szól a szenvedőhöz. Ezért gyakran a szenvedő alany sincs tisztában azzal, hogy lelki terror áldozata, egészen addig, amíg fizikai bántalmazás nem éri. Az ismételt lelki bántalmazások káros kapcsolatot és függőséget hozhatnak létre az elkövető és az áldozat között. Kölcsönösen függeni kezdenek egymástól. Az áldozat azért, mert egyedül senkinek érzi magát, az elkövető pedig azért, mert ezen a domináns veselkedésen keresztül érzi fontosnak magát. A függőség annyira erőteljessé válik, hogy az áldozat védelmezi és felmenti a bántalmazót. A lelki erőszak elszenvedője végül elveszíti önbizalmát, kezdeményezőképességét, személyiségét. Az elkövető és az áldozat közötti sajátos érzelmi, családi kapcsolat, valamint a társadalmi konvenciók miatt igen erős a látencia, az áldozatok sokszor titkolják, szégyellik és tűrik az erőszakot, mert például tartanak az agresszor bosszújától; emocionálisan és anyagilag kiszolgáltatottak az elkövetőnek; letagadják a bántalmazást a család egységének megőrzése miatt. Sőt: olykor az áldozatok nem is érzékelik bűncselekménynek a családon belüli erőszakot! Ma, amikor a Barátok Közt napi sorozata is a női bántalmazásról szól, illetve politikusok kerülnek elő Vak Komondor címszóval, ahol háttérben asszonyverésről suttognak, érdemes lenne itt Cegléden is a bántalmazott nőkről, a bántalmazott nőkért szólni… Hosszú évekig nem beszéltem róla, de ma már arccal és névvel vállalom, bántalmazott nő vagyok… Mikor leköltöztem Ceglédre egy szörnyű sebbel érkeztem: majdnem agyonvert a volt férjem. Ezt az eseményt előtte hosszú ideig lelki terror előzte meg, melyben a férjem és a családja is részesített.. Ezt én úgy fogalmaznám meg, hogy csoportosan elkövetett lelki erőszak, mely fizikai erőszakba torkollott. Hogy miért nem léptem? Egyedül voltam, egyedül a nagyvilágban, szerető szülők és család nélkül. Amikor bekerültem a házasságba azt gondoltam, hogy végre nekem is lesz családom… Nem így lett, és holott az elején boldog voltam a házasságomban, ez a fajta lelki erőszak egy idő után napról-napra előfordult. Egy idő után már gyomorgörccsel mentem anyósomhoz, majd úgy döntöttem nem megyek többet… És jött a fizikai erőszak, kórház, lábadozás. Majd a kórházból kijövet első utam a VIII. kerületi Rendőrkapitányságra vezetett. Ma is hálás vagyok annak a rendőrnek és az ügyvédemnek akik, végig támogattak, hogy az ügy ügyészségre és bíróságra kerüljön. Féltem, de ma már azt mondom ennek ez volt a menete… Akkori lelki állapotommal szégyelltem, hogy velem ez megtörténhetett, de ma már örülök, hogy a rendőr minél kevesebb lelki sérülést okozva próbált utána járni a velem történteknek. Nem hívott be többször, nem akarta kiforgatni a mondandómat, egyszerűen csak elfogadta tényként, amit elmondtam. Majd a Központi Kerületi Bíróságon találkoztam újra (az akkor már elvált férjemmel) és bár az ügyvédje megpróbálta lemezteleníteni a lelkemet is, a Bíróságon is hittek nekem. Egy állítás, egy tagadás volt a tényállás, és kértek szakértői véleményt is, de a sors azt akarhatta, hogy az igazság napvilágra kerüljön. A volt férjemet súlyos testi sértésben bűnösnek mondták ki. 100 ezer Ft, ennyit ért 2009-ben egy családon belüli erőszak… Ma már külön törvény van erre, és egyre többen felemelik a hangjukat miatta. Ezért is gondoltam azt, hogy jó példával állok elő, és elmesélem az én történetem. Elmondom minden nőnek, hogy van élet az erőszakos férfi után, mindig újra lehet kezdeni, vannak szervezetek, akik kifejezetten ez ellen veszik fel a harcot, és ma már egyre több média is felhívja erre a figyelmet. Ma már törvény van a családon belüli erőszakra, és távoltartási végzést is kiadnak, ezért bátran mondom: Bántalmazott asszonytársaim, merjetek lépni! Merjetek mozdulni, mert ha nem teszitek, lehet a következő ütés az életetekbe kerül…

Helyesírás!!!

Sokszor, sokféleképpen emeltem már hangot a helyesírás fontosságának! Borzasztóan zavaró egy-egy fórumon, hogy hozzászólásokban hemzsegnek a helyesírási hibák... Úgy gondolom, hogy ez is egy olyan téma, mint a nyelvtudás. Aki megérti, hogy miért fontos, annak nem kell külön magyarázni, aki pedig nem akarja felfogni a szükségességét, az mindig talál majd kifogást.Oda kéne ezekre figyelnünk, hiszen nem egy évig tanultunk magyarul és minden gépen van helyesírás elemző is... Persze most nem arra gondolok, amikor a bal kéz megelőzi a jobb kezet és ilyen szavak születnek pl: ynugi, mert ugye ez előfordul... De amikor olvasok egy mondatot, és gyakorlatilag percekig azon töprengek mit akart írni az illető, az már kifejezetten zavaró... "Régen is voltak hasonló elírások például a bicikli szó kapcsán. Szerintem sokan a mai napig g-vel írják ezt a szót, de ez most mellékes. Vagy talán mégsem... Ha valaki ezt rosszul tudja, akkor ugyanaz az ember az angol bicycle szót sem fogja tudni helyesen leírni, bár az is igaz, hogy aki a magyar helyesírással nem foglalkozik, azt az idegen nyelv sem fogja túlzottan izgatni. Ezek az emberek általában beszélni sem tudnak helyesen. Az egyik leggyakoribb hiba a -nák, -nék toldalékok helytelen használata. Egyes szám első személyben is a többes szám harmadik személy alakját használják, arról nem is beszélve, hogy az egyik alanyi, a másik tárgyas ragozás. Példa erre az “innák egy pohár vizet”. Eléggé bántja az ember fülét, ha ilyet hall... A blogokon, fórumokon, a hírportálok cikkeiben – tehát “tanult” újságírók által megírt hírekben – és a hozzászólásokban is annyi helyesírási hiba fordul elő, hogy megszámolni is nehéz lenne. Ezt rengetegen azzal magyarázzák, hogy nem számít. Tényleg nem számít? Továbbá az a kérdés is felmerült bennem, hogy régen is ennyi sötét ember rohangált körülöttünk? Szerintem a válasz az, hogy igen, csak manapság az internet világa sokkal láthatóbbá teszi őket. Az pedig külön érdekes, hogy sokan nemhogy elgondolkodnának azon, ha megemlítik a hibáikat, de még ki is kérik maguknak. Nem értem, hogy valamit jól tudni miért nem természetes állapot."